Veletek beszélget a párotok?
Igényelném a beszélgetést, annak ellenére, hogy a családomban csak akkor szokás beszélgetni, ha szidják egymást. Nekem mégis fontos, hogy meg tudjam beszélni az érzéseimet a másikkal, és ugyanúgy meghallgatom. Eleget fojtottam magamba, mert kevés barátom van/volt, és általában mindig én voltam a hallgató fél.
A párom nem beszél semmit magáról, ismerőseinek meg olyanokat megír/elmond, amikről nekem sosem beszél. Nagyon sokszor kértem, beszélgessünk többet. Napközben nincs rá idő, este neki nincs kedve. Néha belemegy, de úgy, hogy: "Jól van, beszélgessünk!" mindezt gúnyosan. Meg kifakad, miért kell MINDIG beszélgetni? Mikor sosem beszélgetünk. :( Napi 10 perccel is beérném. Ehelyett magamban őrlődöm. Sokszor érzem magam rosszul fizikailag, szédülök, fáj valamim, akkor is inkább ideges, hogy megint mi bajod? Ha valami miatt sírok, nem vigasztal meg. Régebben nem volt ennyire közömbös.
A beszélgetésnek, illetve a beszélTETésnek pszichológiája van. Senki sem szeret úgy beszélgetni, hogy "na, akkor most beszéljük át a kapcsolatunkat", ez így senkinek nem megy.
A trükk az, hogy a másik felet érdeklő felszínes témákon keresztül hozom fel a mélyebb rétegben rejlő gondolatokat. Pl. ha beszélgetni akarok vele, akkor olyan semleges illetve számára pozitív dolgokkal kezdem, mint "látom, ki vagy bukva a tegnapi meccs miatt... hányadik alkalommal is veszít már idén a csapatod? mi lesz így a bajnoksággal?" És akkor elkezd beszélni. Fokozatosan lehet építkezni, kérdésről kérdésre, mondatról mondatra, persze ügyesen. Pár perc alatt már megnyílik annyira, hogy visszakérdezzen vagy elkezdjen más dolgokról is beszélni.
Tévhit, hogy a férfiak nem szeretnek beszélni, szeretnek. Csak őket nem érdeklő, "felesleges" dolgokról nem. De ha sikerül beszéltetni őket számukra "lényeges" témákról, akkor egy csomó dolgot ki lehet húzni belőlük, amit egyébként sosem árulnának el. Ha veled nem oszt meg olyan dolgokat, amiket az ismerőseivel igen, annak az az oka, hogy nem feltételezi, hogy az téged érdekelhet. Lepd meg kellemesen, kérdezz rá többször, ne várd, hogy kezdeményezzen.
Köszönöm szépen a sok választ, mindenkinek meg a zöld kéz!
Sok minden más a párom mellett tart, csak irtóra magányos vagyok. Ha lennének barátaim, igaz barátok, más volna, de ott meg inkább én vagyok a lelki szemetes, nem is keresem ezért a társaságukat. Néha kiírom magamból gépen, csak úgy magamnak. Vagy őrlődöm tovább.
11: Szoktam ilyen módon beszélgetést kezdeményezni. Bár itt eddig a lelki dolgokról rinyáltam, mindig nem lelkizni akarok vele, nem ezzel indítok.
Csak sajnos más dolgokban is érdektelen. Felvetek valami hétköznapi témát, filmek, akármi. "Nem tudom", "lehetséges", meg ilyen válaszokat kapok, mint akinek véleménye sincs semmiről, meg nem is érdekli. Teljesen mindegy, mit mondok. Esetleg még párszavas válasz és elakad a társalgás, mással foglalja el magát, nem figyel rám.
"Annyiból áll a kapcsolatotok, hogy szexeltek? Így hogy fogtok átvészelni egy esetleges problémás időszakot?"
Szexelni sem igen szexelünk, talán 2-3 hete is van, hogy utoljára csináltuk. De olyan 1-másfél heti 1 az átlag.
Problémás időszakunk viszont volt bőven és ezeket meg is tudtuk oldani. Pedig tényleg sok mindenen átmentünk. Olyankor tudtunk beszélni arról, amiről kellett. Hogyan tovább, merre. (költözködés, elbocsátás, betegség) Ezeket a válsághelyzeteket úgymond tudtuk kezelni. A baj a köztes élettel van. :(
3 éve együtt.
Nem tellik úgy el nap nálunk, hogy ne beszélgessünk.
Az első ha a párom hazaér a munkából, hogy milyen napod volt, s nekem milyen volt.
Ugyan úgy elbeszélgetünk arról is, hogy szerintünk milyen volt egy adott film, sorozat rész. Stb.
Egy kapcsolatban nagyon sokat számít, hogy van-e kommunikáció vagy sem.
Én kérdeztem, hogy hány éve... nos 2 év az nagyon rövid, és látod már most magányosnak érzed magad mellette... Bár minden ember más, de tapasztalataim alapján csak azt javaslom, hogy merj lépni, szakíts, és keress mást, aki jobban "veled van".
Pl én vártam-vártam, egy hasonló kapcsolatomban, sőt mondtam is neki ezt a bajomat, de hiába. Gondoltam, ha összeköltözünk, más lesz. De ilyen nincs. Ő nem beszélgetős, nem változik meg csak úgy, mások az igényei. Jó volt vele szakítani. javaslom neked is!
Ne legyél társfüggő, és lakás meg kényelem szempontjából se válaszd az őrlődést! káros...
Rengeteget beszélgetünk.
Nincs tv-nk,meló után elmegyünk ahova kell együtt ahova kell,majd haza,főzünk együtt (én csinálom,ő kuktáskodik nekem),közben beszélgetünk jókat.Heti legalább egyszer kád vizet kiengedve telefont kihuzva romatikázunk a vizben (nem szex).Legalább heti 3 este amikor tv kikapcsolt állapotban marad,olyankor ami el nem alszunk,csak beszélgetünk mindenről.Megtanultam én is szexet kezdeményezni,heti 3-4 minimum kell,szex után még összebújva szintén beszélgetünk.
Rengeteget járunk sétálni,beülni csak egy forrócsokira.
Ragaszkodom ezekhez a dolgokhoz hogy rendszeresek maradjanak,hiába 4 éve együtt vagyunk,ebből 3 éve együtt is élünk,kell ahhoz hogy ne laposodjon el a kapcsolatunk.
Saját magunkra mindig legyen időnk.
Ment rá erre kapcsolatom,eljutottunk arra a szintre ahol te vagy a pároddal,kapcsolatban voltam magányos,soha többé.
De ehhez tenni kell,rengeteget.
És felismerni ha picit is meginog a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!