Veletek beszélget a párotok?
Igényelném a beszélgetést, annak ellenére, hogy a családomban csak akkor szokás beszélgetni, ha szidják egymást. Nekem mégis fontos, hogy meg tudjam beszélni az érzéseimet a másikkal, és ugyanúgy meghallgatom. Eleget fojtottam magamba, mert kevés barátom van/volt, és általában mindig én voltam a hallgató fél.
A párom nem beszél semmit magáról, ismerőseinek meg olyanokat megír/elmond, amikről nekem sosem beszél. Nagyon sokszor kértem, beszélgessünk többet. Napközben nincs rá idő, este neki nincs kedve. Néha belemegy, de úgy, hogy: "Jól van, beszélgessünk!" mindezt gúnyosan. Meg kifakad, miért kell MINDIG beszélgetni? Mikor sosem beszélgetünk. :( Napi 10 perccel is beérném. Ehelyett magamban őrlődöm. Sokszor érzem magam rosszul fizikailag, szédülök, fáj valamim, akkor is inkább ideges, hogy megint mi bajod? Ha valami miatt sírok, nem vigasztal meg. Régebben nem volt ennyire közömbös.
Én sem szeretek annyira beszélni az érzéseimről meg a bajaimról.De amikor volt párom meghallgattam.
Beszéld meg valakivel itt,biztos lesznek rá jelentkezők:D
1: Én is ilyen kapcsolatról ábrándozom. Biztos jó lehet, főleg ez a séta dolog tetszik! :)
2: Nem akarok másokat terhelni vele. :( Régen volt egy jó levelezőpartnerem, mindenben számíthattam rá, de a páromra való tekintettel elköszönt. Vele olyan jól megértettük egymást.
Hm.Én beszélek ő hallgat:DŐ nem szeret az érzéseiről beszélni,igy ezt a részét nem igazán firtatom.Minden nap beszélünk valamennyit,mikor mennyit hangulattól függ.
Ha komoly gond van azt megbeszéljük.
Persze, ez az egész lényege. De nem érzésekről, arról is persze, de az olyan unalmas, inkább érdekes dolgokról szoktunk.
25/L
Mióta vagytok együtt?
Szerintem ha nem törődsz bele, akkor továbbra is csak őrlődhetsz. Én azt tapasztaltam, hogy ez hosszú távon nem működik, jobb a szakítás.
Volt egy kapcsolatom, olyan 5-6 éves, tovább nem bírtam. Ő ugyan beszélgetős volt, de úgy, hogy ha nem egyezett a véleményem, akkor addig szivatott, míg meg nem győzött, hogy értsek vele egyet. Idegtépő. Meg emellett nem vigasztalt ő sem, ha sírtam. Főleg az esett rosszul, ha már nem bírtam és ő miatta sírtam, és akkor se foglalkozott velem. Pedig ritkán sírtam, ráadásul nem hisztiből, hanem fájdalomból. Befejeztem vele sok év után.
Egy másik marha meg... Három hónap alatt nulla információt tudtam meg róla. Csak amit láttam. Ha kérdeztem, egy igen-nemnél többet nem nyögött. Vagy hogy most ne beszéljünk erről-arról. Aztán szájzárat tettem magamra, és vártam, hátha magától megered a nyelve. Nem eredt meg, úgyhogy annyi volt, fél év se volt.
Én nem maradok ilyen kukákkal.
Az átlagosnál sokkal kevesebbet beszélek, mégis a párommal egy minimális kommunikációt azért elvárok...
7 éve együtt, két közös gyerek.
Beszélgetünk persze, egy téma kivételével, a hobbikról. Neki igazából nincsen, az enyém meg nem igen érdekli.
A többiről meg úgy egész nap. Nem kell különösebb körülmény, hogy séta közben, csak vacsoránál stb. Persze a nagyobbik már elég nagy, hogy kezdjük szűrni, ami esetleg nem való gyerekfülnek.
Mi nagyon sokat beszélgetünk, ez a kapcsolatunk alapja,hogy nagyon jól megértjük egymást. Sok téma van,amiben nem egyezik a véleményünk, de ezt nyilván lehet kezelni,én nem erőltetem rá az én véleményem,elfogadom az övét, ő meg elfogadja az enyémet. Mindennapos dolgokról is szívesen beszélgetünk,kinek milyen napja volt,meg hasonlók,főleg este.
De ez a férjednél már nem szimpla közömbösség. Le kéne ülnöd megbeszélni ezt vele komolyan,mert szemét dolog,amit csinál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!