A mai 10-13 éveseknek kicsit sokat engednek meg, nem?

ennél szerintem mélyebb a probléma....

gondolj bele, régen az volt a családmodell, hogy anyuka otthon a gyerekekkel, apa dolgozik, most, hogy mind2 szülő dolgozik látástól-mikulásig, kevesebb figyelem jut a gyerekre, neveli őket a TV, az internet, nincsenek lekötve értelmesen

Így van, borzasztó a mai fiatalság, rájuk férne egy alapos gatyábarázás.

Amúgy nem jó kifogás, hogy mindenki rohan, dolgozik stb., ezért nem foglalkozik a gyerekével.

B.sszus, akkor nem veszek neki laptopot, plazma tv-t, ipodot stb-t, hogy ezzel foglalja el magát.

Sok idióta divat szülő.....

Nem biztos, hogy követendő a példa, de az én gyerekkoromban amikor röhögtem tornaórán, a tesitanár úgy megcsavarta a fülemet, hogy még akkor is lila volt, amikor hazamentem. És anyám reakciója erre nem az volt, hogy rohanjunk az ombudsmanhoz és az Emberi Jogok Európai Bíróságához, hanem a nyomaték kedvéért lehúzott egy akkora sistergős csicskalángost, hogy a pofám jobban fájt utána, mint a fülem. Érdekes módon nem sérült az érzékeny lelkem, hanem tudatosult bennem, hogy tesiórán nem röhögünk és az is, hogy jobban teszem, ha viselem magam.

A ribi kinézet és viselkedés nem feltétlenül függ össze azzal, amit fent leírtam, de talán rímel arra, hogy igen, kicsit sok van mindenkinek megengedve, és nincs a dolgoknak következménye. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a pedagógusnak és a szülőnek is minden fegyelmezési eszközt kivettek a kezéből már.

22 vagyok, némely szórakozóhelyre nem merünk bemenni, mert ennyi idős lányokkal van tele, akik úgy néznek ki, mint egy sarki k@rva aztán jóval idősebb, unintelligens panelparasztok ráncibálják meg taperolják őket.

Ennek később isszák meg a levét a szülők és a gyerekek is. Keményebb kézzel kéne őket fogni, mert ennyi idősen sem testileg sem lelkileg nem érettek arra, hogy felnőttet játszanak.

Nekem mindez nem volt szabad, nem volt meg mindenem, mégis most fiatal felnőttként annyit bulizhatok amennyit akarok, magamnak keresem a pénzt, tanulok, nem maradtam ki semmiből.

Szülő vagyok és rettegek, hogy utálni fog a gyerekem mert nem fogok neki ilyet engedni. Szörnyű érzés, amikor a gyereked a szemedbe mondja hogy gyűlöl és látod, hogy ezt komolyan is gondolja :-(

Nagyon nehéz megtalálni azt a megoldás, amitől a gyerek sem érni kívülállónak magát, nem érzi azt hogy kimarad valamimből de még mindig a korának megfelelően viselkedik, öltözködik.