El tudnád mesélni az életedet nagy vonalakban?

A páromat 4 évvel ezelőtt ismertem meg, az interneten kezdtünk el beszélgetni. Akkor éppen egy eléggé ellaposodott kapcsolatot próbáltunk rendbe hozni az akkori barátommal, ami lényegében kudarcot vallott.

Annak a kapcsolatnak éppen csak annyi kellett, hogy a mostani párom megjelenjen. Rá 2-2.5 hónapra szakítottam az akkori barátommal.

Utána a mostani párommal még sokáig beszélgettünk a neten keresztül, nagyon megkedveltük egymást, végül randira került sor. Néhány randi után már egy pár voltunk. :)

Nagyon sokáig távkapcsolatban éltünk, kb. 3.5 évig. Heti 1x találkoztunk néhány órát. Borzasztóan nehéz volt, de minden egyes nappal közelebb kerültünk a célhoz, hogy végre minden körülmény adott legyen az összeköltözéshez.

Befejeztem az iskolát, elkezdtünk albérleteket nézni, találtunk is kettőt ami nagyon tetszett nekünk. Szombaton megnéztük, hazafelé átbeszéltük a dolgokat és vasárnap reggel már költöztünk is, 65 kmre a szüleimtől.

Amikor elköltöztünk nekem nem volt munkám, csak a párom dolgozott, így egy fizetésből éltünk, de legalább együtt voltunk. Minden nap böngésztem az interneten, küldtem az önéletrajzomat ahova csak lehetett, és sikerült 1 hónap alatt munkát találnom.

Babánk még nincs, de már elkezdtünk takarékoskodni az érkezésére, bár ez még elég távoli terv, kb 4-5 év múlva válik aktuálissá. Viszont könnyebb kis lépésekkel haladni hosszabb időn keresztül, mint egyszerre csinálni mindent.

Jelenleg elégedett vagyok az életemmel, semmit sem csinálnék máshogy ha újra kellene kezdenem a dolgokat. :)

Életem nagy vonalakban?

- Gyermekkor: szopás.

- Kamaszkor: szopás, bő nyállal, mély torokkal.

- Fiatal felnőtt kor: minden szuper.

- Felnőtt kor, házasság: orbitális, minden eddigit felülmúló szopáshalmaz. 31 születésnapom lesz szeptemberben, és nem bánnám, ha diagnosztizálnának nálam valami halálos nyavalyát, ami pár hónap alatt elvisz, hogy ne kelljen itt kínlódni még akár 30-40 évet is.

Bántalmazott gyerek voltam, alkesz apuci és egy életképtelen anyuci mellett, egy félbolond öcsikével. Iskolában kiközösített gyerek, vertek ott is, otthon is. A város egyik legdurvább gimijébe vettek fel, utáltam, kevés voltam hozzá. Kínomban egy gyülekezetbe verődtem, mert semmi szeretetet nem kaptam. Majd anyám 15 éves koromban úgy döntött, szevasz alkesz fater, irány az ország másik vége, puttonyostól, kölyköstől. A nagyobbik gyerek jó lesz cselédnek, meg majd dolgozik az, el lehet kunyerálni a kevés pénzét. Szakmunkás suliba, ribancok és drogosok közé jártam. Rászoktam a cigire (most meg leszoknék, de nem tudok).15 évesen párommal összejöttem (3 hónappal ideköltözés után, ez kacifántos sztori), pár hónapra rá hozzá költöztem. Gyámügy, feljelentés, ami a csövön kifér. Egy év után tudtam csak elérni, hogy békén hagyjanak. Még akkor is segítettem anyámnak, hogy ne kopjon fel az álla, úgy, hogy én is elvesztettem a párezres melómat, párom meg szimplán bagatell összegért dolgozta (dolgozza) idegre magát az egyébként jól fizetett szakmában, csak mert pechesek vagyunk és nem taposunk mások nyakára.Anyámmal pár guszta húzása után megszakítottam minden kapcsolatot. Lett egy fekete cicánk (remélem nem ő hozza a pechet, mert hogy nem adom senkinek, az tuti). Utolsó évemen már kaptam diákmunkát párszor. Letettem az angol középfokút saját zsebről, abból, amit nyári gyakorlatra kaptam pénzt, meg amit megdolgoztam maradékot. Elkezdtem az ECDL-t. A fél osztályt én húztam fel bukásról szakmunkásvizsga előtt, az enyém így csak 78% lett. Most van egy hasznavehetetlen szakmám. Itthon ülök, próbálok nyelveket tanulni, több kevesebb sikerrel. Anglia-Írország felé próbálunk menni, amint van lehetőség. Hó végén gyakran nézzük a falat. Nincsenek barátaink, aki volt vagy kiment külföldre, vagy csak kihasznált minket. Van, hogy egy hétig ki sem megyek a lakásból. Depressziós vagyok. Félek a gyári munkától. Többre akarom vinni, de a jövőképem sivár, a motivációm kimerült. Gyereket egyikünk sem akar, ez fix. Nemrég ki is derült, hogy meddő vagyok, úgyhogy szerencsém van. Tudásra vágyom, és lehetőségre, arra, hogy tanuljak, tanulhassak. Lingvisztikával akarok foglalkozni. Kevés vagyok hozzá. Nem akarom eléggé. Még megemberelni sem akarom magam. Pedig élvezem a nyelvtanulást. Könnyebb valami ellen tenni, mint valami eléréséért.

19L

-13 évesen már tesómmal éltem albérletbe.

-2 évig tűrte a gyámügy,aztán apámhoz költöztem.

-nem jöttem ki mostohaanyámmal,18 évesen elköltöztem,és otthagytam a szociális gondozó szakot mert nem bírtam

-albérletbe költöztem,édesanyám segítségével elvégeztem pár tanfolyamot,mire rájöttem a kutyakozmetika az én szakterületem

-párommal tavaly összeköltöztünk,most januárba leszünk 5 évesek. Ő Audi dolgozik majd,én beindítom a vállalkozásom. Pici baba majd karrierbeindítás után jöhet.

Nem vagyok elégedett az életemmel olyan szempontból hogy nincsenek barátaink,és anyámon élősködök egyenlőre,aki egy angyal és mindenbe segít. És ott van még a pánikbetegség amiből úgy érzem soha nem fogok kigyógyulni.

Elég tömör gyönyör lett ez,de ez nagyvonalban.