20 éves vagyok! Lekéstem sok dologról? Úgy érzem sosem voltam tini, de miért? Velem nem történtek meg azok a dolgok, mint mással!

:) Engem anyám nem engedett sehova, elverte mellőlem a barátaimat, életemben ha egyszer voltam buliban azt is a tudta nélkül.

Most itt ülök 22 évesen a párommal aki szintén nem bulizós, és hát hajtana a nagy szabadság.

Csak nem megy mert nincs kivel, és beteg is vagyok.

"Barátaim" mind eltáncikáltak mellőlem mikor szükségem lett volna rájuk.

Tehát tapasztalat, igenis nagyon fogod bánni majd. Pláne ha már így megfogalmazódott benned a probléma :)

Próbálhatod bepótolni, de sajnos mindig benned lesz az a "nem igazi" érzés.

De azért remélem, neked jobban sikerül!

Én azért annyira nem vennék rá mérget, hogy meg fogod bánni. A legfontosabb kérdés: hiányzik a bulizós életmód? Vágysz a pörgésre?

Ebből a mondatodból: "Eléggé otthon ülős típus vagyok, nagyon ritka ha elmegyek bulizni (havonta egyszer) és nem is érzem annyira jól ott magam!" azt veszem le, hogy nem.

Akkor viszont hol a probléma? Nem vagyunk mind egyformák.

Én régebben még kéthetente/havonta egyszer elmászkáltam a haverokkal bulizni, akkor sem élveztem igazán, de nem akartam kimaradni a társaságukból. Aztán rájöttem, hogy nekem ez marhára nem hiányzik, így mostanában inkább szervezek olyan programokat, amikhez nekem is jobban fűlik a fogam, pl mozi, grillparty, stb. És nem feltétlenül csak a haverokkal, én akkor is tökéletesen jól érzem magam, ha a családommal elvagyok. Egyszerűen nem vágyom a pörgésre, soha nem is vágytam. Aztán mégis csak élek, vagy mi.

22 L

Hát ezeket valahogy én is kihagytam. Én is szerettem otthon ülni, de az is igaz, hogy a mi bulijaink nem voltak olyanok, mint amilyenek a mostaniak. Igen, néha sajnáltam, hogy már kiöregedtem belőle, de szerintem te még nem vagy annyira lekésve semmiről! A nejem éppen 20 volt, amikor megismertem. Nagyon visszafogott volt ő is és vele egyáltalán nem hiányzott a fergeteges bulikon való részvétel. Jókat táncoltunk, csókolóztunk, és a többi. Vele már nem éreztem magam elveszettnek. Talán inkább csak most bánom, hogy lehettünk volna rámenősebbek annak idején a lányoknál, de az más világ volt.

Szerintem a legjobb bulik most fognak csak elérkezni hozzád! Még van egy pár éved bepótolni! Használd ki, feszülj meg és erőltesd meg magad egy kicsit és merj szórakozni! Biztos lesz benne szuper jó és lesz benne ritka rossz is, de ne hagyd ki, ha megteheted!

42/F

Fiatalság, ne sírjatok-ríjatok már itten...

Kérdező, egyfelől manapság az életben sokkal több dolog van, mint ami egy ember egy életébe belefér, tehát mindent nem lehet kipróbálni. Törekedni arra kell, hogy azt próbálja ki az ember, ami iránt vágyat érez, ami hiányzik neki. És en azon irigykedjen örökösen, hogy "bezzeg a másik, az..."

Másfelől azt kell megérteni, hogy a "már késő, már elmúlt az az idő" az semmi más, csak kifogás-gyártás. Valamire késő akkor van, amikor az ember koporsóján szegezik a fedelet. Az én fő bulizós időszakom pl. a 30-as éveim elejére-közepére esett... ami nektek itt még vagy 10 év:)

(48/F)

Első vagyok. Persze, én sem arra gondoltam hogy igye hótrészegre magát az ember minden hétvégén :)

De amikor rájössz hogy sosem voltak igazi barátaid, nem jártál sehol, nem csináltál semmit.

Szinte nem is léteztél.

Hát jajj. :D

Látod utolsó, te legalább eljárkálsz otthonról :)

Én azért érzem úgy hogy bánni fogja a kérdező, mert motoszkál benne a kérdés.

Egy darabig még én sem bántam hogy kimaradtak a dolgok :)

Szia!

Hasonlo vagyok, mint te, csak "mar" 23 eves. :)

En is ritkan jartam bulizni, baratokkal is kb. igy alltam, es eddig nem bantam, meg, egyszerüen el kellett fogadnom, hogy en nem vagyok olyan tipus. Tarsasagra van igenyem, de inkabb csak beszelgetesekre.

Potolni reszben lehet, hiszen meg fiatal vagy, de semmikeppen ne eröszakold magadra - en probaltam, nem ment, szoval azota is itthon olvasgatok. :D

Az, hogy meg kesöbb banni fogom-e, a jövö titka, a jellememböl fakadoan ugy velem, nem. (Aztan meglatjuk...)

Arra törekedj egyedül, hogy ne legyel tarsasag nelkül, a barataid legyenek olyanok, akik igy is elfogadnak stb.

23/L