Mitől félnek a férfiak, hogy nem adják ki magukat a párjuknak? Miért nem őszinték?

Muszáj lesz a lehető legkomolyabban elővenned a témát.

Nincs mit, kitartás!

Próbálj még azért beszélni vele erről, hogy többet kommunikáljon. Az a gyanúm, hogy ilyen családból/kultúrából jön. Általában ez az oka és elég nehéz ezen változtatni, tudatossággal persze lehet.

Másik gondolatom, hogy azt írod kölcsönösen szeretitek egymást. Most nem mondod komolyan, hogy ha ez így van,- ... -arra nem gondolsz, hány család megy tönkre szeretet hiány miatt, nektek pedig mekkora ajándék adatott, hogy szeretitek egymást. Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy némelyik ember jómódjában már nem tud mit összekínlódni.

Harmadik gondolatom pedig, hogy el ne képzeld már, hogy más családban nincsenek afférok, vagy ennél nagyobb problémák is?!

Ha belemennél ilyen miatt másik kapcsolatba, meglepődnél, mert oké- az rendben van nem ez lenne a másik pasival a gond, de lenne más. Senki nem tökéletes.

Inkább tedd a hangsúlyt a változásig azokra a pozitív dolgokra, amik viszont megvannak és adj hálát Istennek, hogy a legfontosabb megvan: a szeretet.

Férfiak nem beszélnek gondokról. Ha gond van akkor elbújnak a barlangjukba gondolkodni. Ha megvan a megoldás akkor elő jönnek. Tanácsot is akkor kér amikor már nincs több ötlete egy adott dologra.

Általában nem arról szól, hogy méltó vagy vagy sem. Arról, hogy ő férfi és egyedül oldja meg a dolgokat. (kisebb, nagyobb sikerrel) Olvasd el a férfiak a Marsról a nők a Vénuszról jöttek című könyvet. Sokat fog segíteni.