Tényleg helytálló egy szülő részéről az a kifogás, hogy "Amíg az én kenyeremet eszed. "?

Ha ezt akkor mondják,amikor a nagykorú gyerekük rajtuk élősködik és nem akar dolgozni menni,akkor jogos.De egy gyereknek egyfolytában ezt hajtogatni lelkileg szegény emberekre vall.

Ebben az esetben is elítélendő, mivel a te munkád a tanulás. Tehát, a te feladatodat jól végzed. Ha nem tanulnál, lógnál a suliból, dolgozni sem akarnál, na akkor lenne jogos. Így viszont nem!

Bizonyos esetekben helytálló. Nézz körül itt pár kérdésben, ahol a gyerek csinálni akar valami hülyeséget, és azzal biztatja az egész válaszoló közösség, hogy "elmúltál 18, azt csinálsz, amit akarsz", "már csak fél év van hátra a nagykorúságodig, akkor majd nem mondhatja, hogy nem mehetsz el a Szigetre", stb., csak azt felejtik el, hogy 18 fölött visszaengedni sem köteles a szülő az egy hétre elkóborolt gyerekét a lakásába, ha már ennyire felnőttet akar játszani...

Még nem olvastam végig a válaszokat, de a kérdés már önmagában eszembe juttatta, hogy apámnak ez volt a kedvenc szövege. Előre bocsájtom, hogy nagyon rendes, felelősségteljes ember volt, csak néhány dologban kissé vaskalapos. 16 éves voltam, mikor szerelembe estem egy fiúval, aki hát nem volt a lányos szülők álma. Aztán megszakadt a kapcsolatunk, majd később, 19 éves koromban ismét összejöttünk, de már komolyabban. És mást sem hallottam, mint nem mehetek ide-oda, (már dolgoztam, önálló keresetem volt), állandóan hazudoznom kellett, ha találkozni akartam vele. Addig szekáltak, meg üldöztek - és napi szinten elhangzott a kérdező által idézett mondat -, míg úgy döntöttem, hogy elmegyek albérletbe. A kedvesem velem jött, mert valahol érezte, hogy miatta van az egész. Az lett a vége, hogy összeházasodtunk, és oltári szar házasság volt, mert a szüleimnek volt igaza, hogy menekülnöm kellett volna tőle, de az, hogy otthon állandóan csesztettek, csak méginkább felé hajtott. 15 év után válás lett a vége, idegileg, anyagilag tönkretett. Szóval: igaz, hogy el kell fogadni az otthoni normákat, "amíg az én kenyeremet eszed és az én házamban laksz", de nem szabad minden területen ráerőltetni a gyerekre az akaratunkat. (3 hónap múlva 50 éves leszek, az első házasságomból született fiam 27 éves, és nagyon jó a kapcsolatunk, soha nem akartam uralkodni felette, és most van egy 7 éves kislányom, őt sem terrorizálom)