Nagyon szemét vagyok, hogy lenyúlom a 15. 000 ft-ot? Vagy ez így jó?

Beszéld meg vele, hogy sajnálod, hogy füllentettél csak nagyon vágytál már egy kis pénzre. Egyébként is, hogy tanuld meg kezelni, ha soha nem volt a kezedben? Beszéld meg mire van szükség otthon, esetleg vásárolj be, főzz/süss valamit. Értékelni fogja, hogy költesz rá az összegből, illetve vegyél neki egy kaparósat. Ha nyer, megtarthatja. Hátha észreveszi, hogy az ajándékot nem szokás csak úgy visszakérni. Ha nem nyer, akkor pedig értékelni fogja a gesztust.

Vagyis ahhoz elég nagynak tart, hogy barátod legyen, de kicsinek ahhoz, hogy zsebpénz legyen nálad? Kétlem.

Szerintem nálatok nagyon érvényesül az "Amilyen a mosdó, olyan a törölköző." effektus. Apukádat, ha nem is mondod ki, szemétnek tartod, de már te is felnőttél hozzá. Nem jó értelemben. A szemétséget eltanulni nem dicsőség. De a te életed, úgy tolod el, ahogy akarod.

Én sem tartom tisztességesnek, hogy kérdezés nélkül megtartod, de ha a helyedben lennék, valószínűleg nekem is átfutott volna az agyamon, sőt, meg is tartottam volna a pénzt. Bár borzalmasan szégyellném magam miatta, de megtettem volna. Nekem szerencsém van, édesapám is minden héten hoz nekem kaparóst, van, hogy csak az árát nyerem vissza, olyankor kicseréli nekem egy másikra, de nyertem már én is apróbb összegeket, bár én csak 1000-5000 között. Igaz én már elmúltam 18, be is válthatnám, de mindig odaadom apukámnak. Van, hogy odaadja az egész nyereményt, van, hogy vesz belőle néhány sorsjegyet és azt adja oda, és olyan is van, hogy csak egy részét adja oda, mert a másik részét elköltötte a boltban, vagy valami. Bár én zsebpénzt is kapok, így nincs égető szükségem a nyereményre, inkább csak jó érzés, hogy egy kis kapirgálással csurran-cseppen valamennyi pénz. Most nagyon elgondolkodtam, nagyon szörnyű lehet ez a helyzet. Édesanyáddal nem tudsz beszélni? Róla nem írtál semmit. Vele nem tudnád megbeszélni, hogy kapj zsebpénzt, vagy az ilyen nyereményeket, de legalábbis egy részüket te kaphasd meg? Vagy ha édesanyáddal nem, apukáddal próbáld ezt megbeszélni, hozz fel ilyen érveket, hogy néha jó lenne, ha tudnál egy vizet venni magadnak, és nem a barátodon kéne "élősködnöd" úgymond. Meg megemlíthetnéd neki, hogy soha nem tanulsz meg bánni a pénzzel, ha nem ad rá lehetőséget. Ha lenne zsebpénzed, beoszthatnád, arra költhetnéd, amire szeretnéd és amit fontosnak tartasz. Tudnád értékelni a pénzt, és sorrendet felállítani, hogy mi az a mi fontos, és mi az ami kevésbé, és mire futja a pénzedből. Ha ezt nem tanulod meg felnőtté válás előtt (ami már mindjárt ittvan, hisz 16 vagy, 2 év és főiskolára, egyetemre mész, elkerülsz otthonról, ott nem élhetsz pénz nélkül), később gondjaid lesznek a pénzügyekkel.

Kétlem, hogy a kérdező főiskolára, egyetemre akarna menni. Nem mindenkinek az a célja, sok fiatal örül, ha elvégzi a kötelezőt, és utána övé a nagybetűs élet. Majd anyuci, apuci állja a cekket, ő meg ami kell azt "lenyúlja" mellé.