Anyám megkeseríti az életem, mit tegyek?

Nem tudsz elköltözni valahova? Vagy ülj le vele egyszer és beszéljétek meg normális emberi hangon a problémáitokat.

Ilyen miatt szerintem nagyon sok "gyerek" lelőhetné az anyját vagy az apját. Miért mentenének fel a büntetés alól?

Én azért csak megkérdezném,hogy hogy mi a bánatos kisf*szomnak szült meg...

A nyilvános megalázásokat elkerülheted ha nem jelensz meg vele SEHOL.

Fel is világosíthatod,hogy a k*rva az akinek fizetnek a szolgáltatásaiért,Te viszont nem állsz úgy anyagilag,hogy akár a gyanú is felmerülhetne...

Fog e javulni a helyzet?Nem hiszem.

Módszer?Erre nincs.

Vagy tűrsz,vagy elköltözöl.Utóbbi esetében is Te leszel mindenért a hibás,meg még jobban elhord majd mindennek,de legalább nem kell egy levegőt szívnod vele! :)

Ha lelövöd,kapsz vagy 20 évet...Végülis 38 évesen még tudsz mit kezdeni az életeddel,de mindig is csak egy anyagyilkos maradnál,annyit nem ér...Egyke vagy amúgy?

Lássuk csak, mit tehetnél Vele? SEMMIT.

Ez ugye nem kielégítő válasz... Gondoltam.

Nincs rá mód, hogy megváltoztasd. Vagy változik magától, vagy nem. TE, mint kényszerítő külső körülmény nem jöhetsz szóba.

Arra viszont van módod, hogy TE megváltozz. Mondjuk olyan irányba, hogy elfogadod Őt ilyennek, és akkor kevésbé fog zavarni. Ha kevésbé látod Őt szánalmasnak, jobban megérted a problémáit, el tudod fogadni, hogy Tőle kaptad az életet, bármilyen is most, és bárhogy is "viselkedik" Veled szemben, az segít Rajtad? (Szerintem igen. Tapasztalat.) Akkor próbálj meg erre haladni! Ha haladni akarsz. Persze választhatod a széllel szembe pisilést is (ja, hogy lány vagy?) ;o), nekem nem fog fájni. Tuti.

Mindenek előtt biztatlak, mert jól látsz két dolgot is: attól, hogy elköltözöl, a probléma marad. És azt is jól látod, hogy anyukád ilyen és kész.

Anyukád akkor változik meg, ha kész lesz rá. Ennek bekövetkezési esélye ismeretlen.

Amit tehetsz magadért. Megérted, hogy ami történik nem a te hibád. Hogy anyukád viselkedése nem miattad ilyen, hanem ő miatta. Ez az ő sorsa és jobban jársz, ha meghagyod neki. Azt megteheted, hogy elmondod anyukádnak, milyen mélyen bánt a viselkedése és megkérheted őt, hogy ne tegye. Nem biztos, hogy működik, de egy próbát megér. A legrosszabb, ami történik - nem változik semmi. Használd ki a lehetőséget.

Nézz magadba - te mit teszel vagy nem teszel meg anyukádért? Legyél nagyon őszinte magaddal.

Van még valami, ami segít - minden nap, de ha nem megy, akkor legalább minden héten, mondj három olyan dolgot anyukádnak, aminek őszintén örül. Kezdheted magadban. Amikor már némán megy, mondd el neki is. Akkor is folytasd, amikor hülyének néz majd. És apukádnak is mondjál ilyeneket. Adj időt magadnak is, nekik is és működni fog.

Szurkolok neked.

34/N

Off: anyukám nagyon kritikus velem. Az öltözködésemtől az életvitelemig, mindenbe belekötött. Évekig tűrtem, duzzogtam, megsértődtem, kisebb-nagyobb (háztartási) bosszúkat álltam. Aztán már 33 évesen leesett, mi van, ha megkérem, ne tegye. És megkértem: anyu, kélek, ne kritizáld az öltözkedésemet folyamatosan, mert nagyon bánt. És képzeld, abbahagyta. Láttam rajta sokszor, hogy erőt vesz magán, de mégis kibírta. On