A szülői minta megkeseríti az életem. Hogy lépjek ki ebből?

Tudod, én is hasonló helyzetben vagyok/voltam. Egy idő után rájöttem, hogy se a szülők hibáztatásával, se az önsajnálattal nem megyek semmire. Inkább kézbe vettem a saját sorsomat, és úgy döntöttem, hogy megtanulom magamtól mindazt, amit tőlük kellett volna. Hosszú és fáradságos munka, de meghozza a gyümölcsét. Ezt javaslom neked is. Egy ember van, aki változtatni tud a dolgokon, és ez te vagy.

Hogy konkrétumot is mondjak: olvass utána szakirodalomban, hogy az ilyesmi hogy működik, figyeld a "normális" embereket, hogy mit hogy csinálnak, és végül alkalmazd, amit megtanultál. Elsőre nem fog menni, de ha koncentrálsz, és komolyan veszed a dolgot, akkor a gyakorlás előbb vagy utóbb eredményes lesz.

hány éves vagy?

és fvl?

változtatni kell.

Erősnek kell lenni, felnőtt férfi vagy felelősséggel tartozol a saját sorsod és életed iránt.Meg kell emberelni magad és lépni,a szürke monoton hétköznapok végeláthatatlan labirintusából,próbálj meg a dolgok mögé látni és örülj az élet legapróbb örömeinek.Keress munkát,vagy ha van örülj neki és fogd fel úgy,hogy másnak még ez sincs.

Vagy meríts erőt a gyengeségből és elszenvedett fájdalomból,és mutasd meg,hogy még innen is fel tudsz állni.

Nagyon nagy szellemi(igazság szerint,ehezz szellemi erő kell,mert minden fejben dől el)magabiztosság kell legyen benned.Én is ilyen helyzetben vagyok mint te......ennek köszönhetően teljesen begyöpösödtem a barátaimat elzavartam nincs nem is volt barátnőm,de csak áltatom magam,hogy lépni fogok ebből az ÁLLAPOTBÓL.

sok sikert neked.

az én családomban sem volt "divat" kifejezni az érzelmeinket ill. megbeszélni a lelkünket nyomasztó dolgokat

így én sem vagyok rá képes... legalábbis nem olyan szinten, mint a barátaim :S elég zavaró

de azért már rajta vagyok a problémán, és ennél már csak jobb lehet :) fő a pozitív gondolkodás :)