A könyvek révén tényleg változik a szemléletmódom? Ettől változhattak az érzéseim is?

Minden nyáron el szoktak küldeni anyukámék a mamámhoz 2 hétre. Sajnos már 3 éve meghalt. :(

Így B tervként elküldtek a nagybátyámhoz. Róla tudni kell, hogy nagy különc. Nincs tv-je, korlátozott az internet és telefonja sincs. Van egy nagy háza a semmi közepén, tele könyvekkel. Szóval unalom volt a négyzeten.

Nem tudtam tartani a barátaimmal a kapcsolatot se facebook, se e-mail, se telefon (otthon hagytam az enyémet). A nagybátyám meg naphosszat csak olvasott vagy szerelt.

Nagy unalmamban elkezdtem én is olvasni. De nem tetszett. Valami háborús könyv volt. Aztán nagybátáym adott pár könyvet amik elég viccesek voltak. És a két hét alatt már lassan 6 könyvet kiolvastam. Rákaptam az egészre.

De valami megváltozott mikor hazaértem. A szüleim is észrevették. Alig használom a netet, tök unalmas a facebook, és folyton kiámrándulok a barátomból. Állandóan csesztet, hogy nem vagyok fenn facen, meg nem lógok a haverokkal annyit... de ezek igazából nem érdekes dolgok. Próbáltam rávenni a barátomat az olvasásra, de lehülyézett. Nagyon rosszul esett. Egyre többször érzem azt, hogy nem illünk össze. Pedig ő jó fej srác. A fél iskola odavan érte. Én meg azon mélázok, hogy eldobom... :/

Kicsit zavar ez az egész. Én nem tudom mi romlott meg. Most miért más minden mint a bátyám és a könyvkorszak előtt. Miért nem tesz boldoggá az ami eddig?