Befogadtuk a lakásunkba a testvéremet, aki a harmadik napra zárat csináltatott a szoba ajtajára. Tépjem le a zárat, rúgjam be az ajtót, őt zavarjam el vagy csak kezdjek el üvölteni?

Most biztos hazudok, de engem nem zavart volna.

Ismerem a testvérem, és szeretem. Ha felhívna, hogy ide akar költözni hozzánk, biztosítanék számára helyet, és mindent kivinnék a szobából, amire szükségem lehet, hogy ne zavarjam. Az én gyermekem elég normális, nem fog depresszióba zuhanni, ha nem mehet be egy helyiségbe. És ő "csak" egy kisgyerek. Neki kell a felnőttekhez alkalmazkodni, nem fordítva.

Jaj utolsóelőtti ne is mondd...Amikor a szomszed kisgyerek bejön, és simán közli, hogy enni akar, vagy szó nélkül elmegy nagy wc re nálunk...mert hát bármit megtehet, nincs fegyelmezve, burokban él, megtehet mindent, mert milyen vicces, hogy megteszi...ok, hogy az a szoba az otthona, de miért ne?

Képzeld el, hogy egy kemosnak külön fürdőt meg szobát kell biztosítani, ami steril, oda se futkozhatna...és szerintem az ilyen helyzetben lévők se halnak bele

De pontozzon csak le a sok frusztrált anyuka, örülök, hogy segíthetek nekik levezetni az idegességüket, azzal, hogy választ írok, amivel pontozhatnak ( talán beszélhetek a többiek nevében is )...

Nálunk nincsenek zárak az ajtókon, méghozzá azért nincsenek, mert értelmes emberek vagyunk, tudjuk, hogy a becsukott ajtónál nem lehet csak úgy berontani. Mert az illető épp alszik, eszik, sír, fene sem tudja mit csinál, de azt egyedül akarja.

Egy két éves kisgyerekről beszélünk, aki teszemazt 7kor kel jobb esetben, ha rosszul alszik, akkor 5kor.

Amikor én a hasonló korú unokatesóimra vigyáztam, én bizony úgy lettem keltve, hogy rám ugráltak, kiabáltak, puszilgattak. Hozzátenném, hogy az anyuka RÁSZÓLT a gyerekre, hogy hagyjanak aludni, én mondtam, hogy nem probléma, ezért vagyok itt. Azok a gyerekek meg voltak nevelve, de gyanítom a fiad ismerkedett a "keltsük fel az idegent korán reggel" c. játékkal is, ami ugye nem valami kellemes.

A másik. A falat kaparom, hogy ha alszom, és arra kell kelnem, hogy valaki valamit szöszmötöl a szobában. Pakol, hangoskodik, játszik, vagy bármi. Egyszerűen annyi legyen már minden emberben, hogy az alvót nem zavarja (természetesen nem du 4re gondolok).

Egy kisgyerek mellett így nem lehet élni. Te az édesanyja vagy, és a mentalitásodból az jön le, hogy ez az egyetlen sikerélményed az életben, jóhogy mindent megengedsz neki. De egy idegentől ne várd már el ugyanezt.

Hozzáteszem, hogy tényleg meg kellett volna kérdezni a zárról, tehát itt a bátyád sem szent.

Á, fel tudnám pofozni az ilyen masszívhülye, gyermekében kiteljesedett nőket. Te gyűlölöd a tesód! Befogadtad, kapott egy szobát. Nem az elkényeztetett, tündibündi kétévesedet akarja nevelni, hanem rendberakni az életét. A f@sznak hiányzik egy visító gyerek, amikor az embernek se pénze, se munkája, ráadásul gyakorlatilag csöves! Befogadtad, mert bajban volt, de ez tőletek is (igen, még a kétévesedtől is) elvesz valamit. Nyilván sokkos állapotba kerül a kisfiad, ha valamit nem szabad neki. Majd nyúljon egy párszor más cuccához az oviban, rögtön nem lesz ilyen "talpraesettmegnyíltjajdeokos", ha kap két olyan fülest egy erősebb gyerektől, hogy a fal adja a másikat.

A bátyád egy bunkó, túl hamar magáénak érezte a szobát, kisajátította. Jól nézd meg azt az embert, mert ilyen lesz a fiad.

Figyelj Kérdező! Ha szeretetből és jó szándékból fogadtad be a testvéred, akkor nem értem miért írsz úgy róla, mint egy szükséges rosszról?

Te ajánlottad fel neki ezt a lehetőséget, de nem engeded, hogy embernek érezze magát.

Én a válaszaidból azt szűröm le, hogy te elvárod, hogy megalázkodjon nektek, s hajtson fejet.

Nálam a testvéren segítés alap. S nem kezdem el verni a mellem, de ez az én házam, itt úgy van minden, ahogy én mondom. Ő is ember, lehetnek igényei.S ha már segíteni akarok neki, akkor azt is nézem, hogy mitől lesz boldog.

76-os vagyok.

Még annyit hozzátennék, hogy abban egyetértek, hogy nem lett volna szabad a testvérednek a megkérdezésetek nélkül zárat feltenni.

Igaz azt írtad, hogy ti ugyse engedtétek volna, mert a gyerek önkéntesen járkálhat oda be.

Szerintem mielőtt ezt felajánlottad volna a tesódnak, el kellett volna mondanod neki, hogy kap egy szobát, de ne számítson egyedüllétre, mert a gyerek bármikor bemehet oda.S bármit csinálhat akkor is ha nincs otthon, vagy ha épp pihenni szeretne.

szerintem nem a zár a probléma, hanem a kapcsolat a testvéreddel!!!

én is a testvéremmel lakom, hasonló okok miatt, és egyetlen másodpercre sem emlékeztetett rá, hogy vendég vagyok. soha. imádom, hogy otthon érzem magam és azt csinálok amihez kedvem van és ő is azt csinál amihez kedve van és mindent meg tudunk beszélni.

ha kisgyerek lenne, igen, egy 2 éves elől eltenném a kütyüket, laptopot, mobilt, ipadet, fényképezőgépet, ékszereket bármit, amit féltek.

azt is megértem, hogy a gyerek menjen, ahová akar, mert az ő otthona, de azt is megértem, hogy egy embernek olyan 12-13éves kora után igenis KELL a magánszféra. nem biztos, hogy rejszol, lehet csak mereng, vagy sír, vagy naplót ír vagy chatel vagy akármi.

elég baj az neki, gondolo, hogy nem volt más megoldás, hadd érezze ő is jól magát.

inkább találjatok olyan megoldást, ami mindkettőtöknek jó ahelyett, hogy dühöngsz...örülj neki hogy ott a testvéred, és be tudjátok hozni a sok elvesztegetett időt...