Befogadtuk a lakásunkba a testvéremet, aki a harmadik napra zárat csináltatott a szoba ajtajára. Tépjem le a zárat, rúgjam be az ajtót, őt zavarjam el vagy csak kezdjek el üvölteni?
Fiatal házasok vagyunk egy két éves kisgyerekkel. 2 és fél szobás lakásban lakunk. A bátyám hazaköltözött külföldről, jelenleg nincs munkája se pénze. Természetesen befogadtuk, átengedtük neki az egyik szobát teljesen, amíg talpra nem áll elférünk...
Vasárnap költözött be. Ma reggel látom, hogy zárat rakott fel a szoba ajtajára.
Nem kicsit ment fel ettől a pumpám. Nincs itthon, de mire hazaér biztos, hogy leszedem.
Mégis mit képzel? Szerintem ez tömény bunkóság. Egyrészt ő itt vendég. Ha zavarja valami, megbeszélhetjük, de az, hogy a saját lakásunkban kulcsra zárt ajtók között legyünk????
Eszembe sem jutott volna ilyen!
Senki nem turkált a holmijai között, viszont néhány holmink ott maradt a szekrényekben. Zavarja a kisfiam, hogy néha benyit hozzá? Szerintem, akit megszorultságában befogadnak mások az otthonukba legalább ennyit el kellene viselnie...
Nem a fiamat fogom miatta büntetni! Ha hazajön és nem kér bocsánatot, már mehet is innen...
Nagyon durva vagyok? Higgadjak le? Vagy igazam van?
Igen, azon jogos a felháborodás, hogy mi az, hogy szó nélkül szerelget?
Bár én megmondom őszintén ezt nem is igen értem, kicserélte a zárat, hogy legyen kulcsa? Esetleg még kilincs sem volt, és ő rakott vagy mi?
Ami inkább problémás, hogy a kérdező reakciójából úgy tűnik, hogy nem is csak az zavarja, hogy nem szólt hanem mi az, hogy a gyerek most már nem mászkálhat ki-be, nem "ismerkedhet" mikor ráadásul nincs is otthon az illető. Mivel is ismerkedjen akkor? A cuccaival? Magyarul lehet okkal vágyott szerencsétlen arra, hogy bezárhassa az ajtót?
Most a bátyámtól és a helyzettől függetlenül kérdezem.
Ti komolyan elkezdenétek rendszabályozni a gyereketeket ezért? Leírtam már egyszer, de megteszem újra. Ő itt él születésétől fogva. Neki ez a szoba átjáróház és játszótér volt mindig is. És akkor hirtelen tiltsam meg neki, hogy rátegye a kis kezét a kilincsre? Aztán egy-két-három hónap múlva, ha elmegy a tesóm, akkor majd újra engedjem meg neki?
Szerintem ahol szeretet van, ott van elfogadás is. Aki nem tudja a másikat (a másik gyerekét) elfogadni, ott pedig nincs szeretet.
Egyébként ha megkérdezett volna, hogy szabad-e zárat feltenni az ajtóra, valószínüleg nemet mondtunk volna. Egyszerűen ösztönből, mert ha zárkózni kell egymás elől, akkor inkább ne is éljünk egy fedél alatt. Mert akkor már ne csak a szobát zárjuk, hanem dugdossuk az iratokat, a pénzt, a kaját meg mittudoménmégmit...mi viszont nem így akarunk élni.
Sima szobaajtó, volt rajta kilincs, meg kulcslyuk, de nem volt hozzá kulcs (a bejárati ajtón kívül semmihez nincs, még a postaládához sem). Ő levette és tett rá egy sajátot és bezárta, így ment el.
A másik, hogy bár sokmindent kihordtunk és kiürítettünk neki szekrényt, de így is rengeteg cuccunk benn van a nappaliban. Amikhez így nem férünk hozzá.
" Egyébként ha megkérdezett volna, hogy szabad-e zárat feltenni az ajtóra, valószínüleg nemet mondtunk volna. "
Ezzel a mondatoddal végülis kizártad a megoldást is.
Én Téged is megértelek, hisz a ti házatok, a ti magánszférátok.
Amiben nem értek egyet az az, hogy a gyerek más dolgai, ruhái, iratai között turkáljon, csak mert ő gyerek.
Valahogy az arany középutat kellene megtalálni, de te nem hajlasz rá.
Azért ha én befogadom a testvérem, akkor nem úgy bánok vele, mint egy idegennel, akinek nem lehet arra igénye, hogy egyedül legyen.
Mondod itt az elfogadást. Te sem fogadod el azt, hogy a testvéred vágyik a magányra. Akkor milyen elfogadásról beszélsz itt?
Nekem is van 2 öcsém, de én szeretem őket annyira, hogy bármit megtennék értük,s nem így írnék róluk.
"Szerintem ahol szeretet van, ott van elfogadás is. Aki nem tudja a másikat (a másik gyerekét) elfogadni, ott pedig nincs szeretet. "
Akkor Te miért nem fogadod el a testvéredet?
Kérdező, korábban bátyádnak ugye elmondtad, hogy a szoba, ahová beköltözhet, a fiad játszóháza, és az is marad akkor is, amíg a bátyád benne lakik?
Mert ha igen, és így vagy felháborodva, amiért ő nem csüng a fiadon majomszeretettel, akkor megértelek... Ha ezt az "apróságot" elfelejtetted vele közölni, mielőtt odajött - hogy tudniillik ő ugyan beköltözhet, de rosszabbul jár, mint egy munkásszálláson, mert a fiad még az ágyába is befekhet, ha úgy tetszik neki - akkor nem tudom, mit vártál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!