Mit csináljak? Hogyan tovább?

Tudom ez nem vigasz, de az én férjem is ilyen. Mindig is ilyen volt. A kocsit nem adja ide, nem bízik a vezetési tudásomban, azt mondja félt bennünket, de ki tudja? A gyereket tényleg félti, meg az autót szerintem. Vele menni meg kész rémálom, számtalanszor megfogadtam már, hogy többé be sem ülök a redvás kocsijába. Persze a családi béke miatt mindig engedek. A legutolsó eset hétvégén volt: reggel hétkor (ébredéskor) közli, hogy át akar menni a városba Tescoba (falun lakunk), fél óra múlva indulunk. Neki csak az volt a dolga, hogy elmenjen szarni úgy tíz percig, meg zuhanyozzon és öltözzön, én addig készítettem neki reggelit, meg összeírtam a vásárlási listát. Ő kényelmesen megreggelizett, én meg próbáltam a 11 hónapos lányunkba belediktálni némi kaját, amit nagyon nem akart, rátornáztam a kis örökmozgóra a ruhát, majd kezdtem előröl az öltöztetést, mert persze akkor tojt be. Közben én is készültem, elpakoltam az asztalt, zuhanyozni nem volt idő, de fogat mosni mégiscsak kell, de mire felöltöztem, apa már a kocsiban ült járó motorsal, várta, hogy kinyissam neki a kaput, mert nálunk az a rend, hogy nyitom neki a kaput, nehogy már neki kelljen kiszállnia! Az, hogy esetleg nekem is kéne pl. szarni, az eszébe se jutott, mint ahogy az se, hogy beültesse a gyereket a kocsiba. Út közben ugatérozik, hogy már 40 percbe is beletellt elkészülnöm, és most piros lesz a vasúti átjáró, miattunk várni kell vagy másfél percet is... A Tescoban meg rohanás van csak, ő rohan elöl a kocsival, jó hosszú lábaival nagyokat lépked, én meg a gyerekkel loholok utána, esély sincs megnézni, hogy miből mi az akciós. Nézegetem a pelenkákat, mindig van leárazás, hol a pampers, hol a libero, hol egy harmadik márka, de könyörgöm, meg kéne nézni a kiírást, nem? Apa meg: fogj egyet, oszt menjünk már! Bébiételnél dettó ugyanez, vegyél le a polcról egyet, oszt jól van (megjegyzem őkelme azt hiszi, hogy 20 db pelenka meg egy doboz tápszer elég egész hónapban). Mondom neki, hogy a lány lassan kinőtt minden ruhát, nézzünk már valamit. Odamegyünk a ruhákhoz, de ő úgy áll ott, mint egy fasz, a világért se segítene választani, megnézni a méretet, árat, fazont, stb. csak válassz már valamit és gyerünk már! De persze a férfi dezodorokat mindet végig kell szagolni... Az úton mindenki más, aki közlekedik, az hülye, f@sszopó köcsög, csak azért, mert arrafelé merte vinni szegényt az útja, mint bennünket. Egész úton a f@sszopózást hallgatom. Otthon meg egész délután takarította az autót, mert minden használat után át kell takarítani, mégha húsz percig volt használatban, akkor is, most meg beültem a gyerekkel, így belülről is kitakarította. Pedig nem is evett a gyerek, csak vizet ivott. Volt már, hogy elment kocsival, és mikor hazaért, épp gyereket pelenkáztam és nem rohantam kaput nyitni . Ő meg addig ott ült a kocsiban, ki nem szállt volna, hogy kiszolgálja magát. Három napig nem szólt hozzám. Mesélhetnék még, de egyenlőre elég volt, így is rossz kedvem lett...

Mondd neki,hogyha túl gyenge ahhoz,hogy elviselje azt a terhet,ami a munkájával jár,akkor lépjen ki és keressen másikat.De az elég durva,hogy a családján tölti ki.Előbb utóbb te is idegbeteg leszel és a gyerekek is.