Nem bírom szeretni a kisbabám - volt valaki hasonló helyzetben?
Már 8 hónapos, és nem érzem, hogy kötődnék hozzá. A terhesség alatt is idegennek éreztem a testemben, de mindenki azzal nyugtatott, majd ha a karomban tartom, más lesz. Az is furcsa volt, semmi meghatót nem éreztem. Csak örültem, hogy kint van. Pedig sokszor elképzeltem, milyen lesz.
Nem volt tervezett gyerek. Évek óta együtt vagyunk a párommal, csak épp beszéltük, hogy majd egyszer a jövőben lesz gyerekünk, mikor kiderült: teherbe estem (mindig védekeztünk). Elvetetni végül nem vetettük el (bár én elég sokáig fontolgattam), mert anyagi okok nem voltak ellene, és teljesen nem voltunk elzárkózva a témától. Nem beszélve a nagyszülői fogadtatásról mindkét oldalról.
Szoptatni nem szoptattam, mert nem bírtam elviselni, pár kísérlet után felhagytam vele. Idegenkedtem, végül fejtem magam és tápot evett. Anyósom szerint ezzel is csak elidegenítem magamtól.
Most még itthon vagyok vele, de hamarosan bölcsis lesz. Már nagyon vágyom vissza a munkahelyemre. Azelőtt nem szerettem annyira, de már minden jó volna, csak ne itthon legyek kismamaként. A párom nem ért meg engem, ő odavan a lányunkért, nem érti, miért menekülök vissza dolgozni. Beszéltem már vele a dolgokról, de nem vesz komolyan, szerinte csak eltúlzom, majd beleszokom. De mikor? A barátnőim szülés utáni depresszióval "diagnosztizáltak", de nem értik meg, én ezt nem átmeneti dolognak élem meg, hanem nem érzem magam anyának. És nem érzem magamhoz közel a gyerekemet. Voltam pszichológusnál beszélgetni erről, sok újat nem mondott nekem. Mit tehetek?
28N
Írta, hogy nem tervezett baba volt..ha elveteti akkor is dobáljátok rá a sz*rt, ha örökbeadja akkor is, ha megtartja, és próbálja megoldani a problémát akkor is! Szemetek vagytok nagyon!!! Nemhogy segítenétek tanáccsal a kérdezőt!! Remélem ti nem fogtok szaporodni
Kérdező!
Sajnos segíteni nem tudok neked (nem vagyok anya), annyit tudok tanácsolni, hogy keress fel másik pszichológust. Nekem mikor problémám volt csak a 4. tudott segíteni, szóval ne keseredj el.
Minden ember előítéletes, nem kell felháborodni, egyébként javítanám a választ azzal, hogy időben jöjjön rá, mielőtt késő...és nem bántani akartalak ezzel....
De simán lehet depi is attól, hogy nem ideiglenes...
Szia!
Én 20 évesen estem teherbe. Nem volt tervezve, de mi felelőtlenek voltunk. Megtartottuk.
Én már a pocakban is szerettem őt, bár lányt akartam és mikor kiderült, hogy fiú elkenődtem. Azóta is bűntudatom van miatta.
Mikor megszületett azt se tudtam mit kezdjek vele (: De minden ment magától mint a karikacsapás.
De nagyon hiányzik az az időszak mikor még gondtalan életet élhettem. Ezt nem mondom senkinek sem, mert manapság mindenki szuperanyuka és aki nem úszik a boldogságban rózsíszín pukifelhőkben az nem is ember.
Itt leírom, hogy sokszor elképzelem milyen lenne az életem ha nem szültem volna. Ha akkor odafigyelek vagy ha egyszerűen nem megyek arra a szórakozóhelyre ahol megismerkedtem a férjemmel. Viszont a végére rájövök, hogy nem cserélném vissza semmi pénzért.
Ha ránézel a kislányodra mire gondolsz? Érzel szeretetet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!