Megéri gyereket szülni?
a szülés rettentően fáj és az azt megelőző 9 hónap sem túl kellemes, főleg,ha minden reggel hánysz. egyre nehezebb "létezni", hátfájások és stb.
megváltozik a tested,kövérebb leszel(vannak akik szülés után hamar visszanyerik a régi alakjukat, de valljuk be kevés embernek adatik meg)a melled sem lesz már olyan szép,mint régen, megjelennek a terhességi csíkok, szexelni sem tudsz az első pár hónapban.
aztán elkezdődik a gyerekfelvigyázás, kinek milyen lesz a csemetéje, de van aki alig tud aludni rendesen pár órát, stresszes, fáradt lesz és ebből adódóan lesznek otthon a férjjel is veszekedések.
oda kellene figyelni a párunkra is, de mivel minden a nő nyakába zúdul így elég nehéz, benne van a pakliban,hogy a csávó félredug vagy egyszerűen lelép semmi következmény nélkül.
megéri ez? a kisbaba kárpótolhat mindenért?
19-es vagyok.
Nénike, szép gondolatod volt.
Nagyon hálás vagyok anyukámnak és büszke is vagyok rá hogy megértük neki a dolgot, minden hátránnyal együtt. Szerencsére még élőben megköszönhetem neki.
De azért továbbra is kiszolgáltatottnak érzem az anyák helyzetét, annak ellenére hogy nem vetem el a gondolatot.
ma 17:26
neked micsoda szánalmas életed lehet,ha így érzel..
Én nekem megérte. Imádott párom van aki ma is odavan értem(én is érte) A fiam 20 évesen a világ legjobb kölyke és nagyon jókat szoktam nevetni..Élvezzük egymás társaságát. A lányom 19 évesen a legjobb lány akit valaha ismertem, és tudom,ő sem fogja az ajtót rám zárni ha eljön az ideje. Jó nézni hogy a világon van két ember akikből van egy kisadag az én lelkemből is..Akik majd tovább viszik a lelkem kis darabját a gyermekeikbe, majd ők az ő gyermekeikbe. Jó érzés lesz majd amikor már rég meghalok,de az unokák,dédunokák majd mondják. "Élt egy dédink Andi volt a neve,és ilyen volt az élete.."
Tudjátok, nem hiszem el, hogy érvként felhozzátok, hogy "ha anyád nem szült volna meg, nem lennél itt". Ez megmásíthatatlan tény. De nem ok a gyerekvállalás mellett. Szülj gyereket, mert téged is megszültek? Értitek, hogy ez mekkora baromság?
Nézd, kérdező, a legtöbb ilyen vattacukor válaszban olyan korú gyerekről beszélnek, aki már nem annyira kicsi, hogy csak egyen-kakiljon-aludjon, de még nem olyan nagy, hogy elkezd önállósodni. A legtöbb szülő azt említi meg, hogy maszatos puszit kap, és a gyereke álmodozva mondja, hogy szeretlek. Bevallom, valóban hihetetlen élmény lehet, hogy egy kicsi ember téged tekint az istennek, de ez elmúlik. Nemrég volt egy kérdés a példamutató szülőkről, és a többség azt válaszolta, hogy neki azt mutatta meg a szülője, hogy ő milyen nevelési technikákat *ne* alkalmazzon.
22-es, ez azért elég sötéten hangzik, nem kell feltétlenül így lennie, nincs elrendelve, hogy el fogja hagyni az apa és a gyerek is az anyát. Ha jól választasz, ez nem történik meg, ha valódi bizalom van kezdetektől a gyerek és a szülő közt, nem történik meg.
De azért egy-két dolog ott van.
Fáj mindened a terhesség alatt, nincs saját pénzed, nehéz újra elhelyezkedni a munkában szülés után... Igen, ezek miatt érzem kiszolgáltatottságnak az anyai létet, mert a szenvedő alany nem tehet túl sokat ellenük. Jó esetben van egy szerető társ, de a munkával kapcsolatos problémákra ez sem megoldás. Véleményem szerint nagyon nem kellene, hogy így álljon a helyzet. Mindenki kétségbeesve kapálózik, hogy "fogyamagyar,fogyamagyar", de állítom, ha a fentiek nem volnának, nagyobb lenne a szülési hajlandóság.
Mi az, hogy inkább macska, mint gyerek??????
Belegondoltál??
nem tudom. engem a külsőség része nem érdekel...nem zavarna ha megerszkedne a mellem, ha striás lenne a hasam, vagy ha éppen 10 kilóval több lennék mint most...sőt a pár szexmentes hét/hónap sem zavarna... attól sem félnék, hogy a gyerek miatt elhagyagolnám a páromat (mert nem...annyira tudatos vagyok, hogy nem lennék ilyen valfék..), sőt attól sem tartanék hogy valaha is félredugna a férjem...mert biztos vagyok benne, hogy nem....
én csak azt nem tudom, hogy akarok-e egyáltalán akkora felelősséget vállalni, mint amekkora egy gyerekkel jár... nem tudom, hogy biztosítani tudom-e majd végig a megfelelő anyagi hátteret(és itt most nem luxusra gondolok), hogy lelkileg érett vagyok-e erre az egészre...illetve, hogy valaha érett leszek-e... (most vagyok 28 éves, 8 éve párkapcsolatban, házasságban élek...) és akkor még ott van az is, hogy kis gyerek, kis gond...nagy gyerek nagy gond...ahogy elkezd kamaszodni, csak úgy szaporodnaka problémák, és akkor kell igazán talpon lennie a szülőnek...
abban pedig biztos vagyok, és egy kisbaba önmagában nem kárpótol mindent... egy gyerek, nem játék...nem azért szül az ember(a normális fajta) mert valamit pótolni akar az életében vele...nem is azért, mert édesek a babák és tök jó tologatni a babakocsit..........egy gyerek teljesen különálló, független személyiség...lélek...akinek megvan/lesz a saját sorsa, a saját keresztje...a saját élete.... nem egy játékbaba...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!