Mit gondoltok az olyan 14 éves gyerekről, aki ilyen szavakkal illeti az anyját?

Ez a nagy fokú agresszió, több okból is kialakulhatott nála. Abból a kevésből amit leírsz nem lehet messzemenő következtetést levonni.

1. Kamaszodik, kortársak egymásra gyakorolt negatív hatása rossz társaságba keveredett.

2. Szüleid nem tudnak sok időt fordítani rá, ahogy írtad van másik 6 éves tesód is. Fel akarja hívni figyelmet, rossz dolgokkal. Kommunikáció hiánya testvéred és szüleid közt, nem érzi, hogy bármit is ellehet nekik mondani.

3.Stresszes, feszült, és agresszív viselkedéssel vezeti le feszültségét.Lehet önbizalom hiány is.

4. számítógép, televízió ártó hatásai.

Megmondom én mi a baj..

Túl kedvesen kéred utána meg túl durván fenyegetőzve.

Nem hülye a gyerek csak lusta mint a föld és már ő is fel kapja a vizet ,lényegébe azon hogy ha nem segít elveszed tőle a telefonját vagy valami cuccát ami fontos neki. Még el se veszed de már felhúzza rajta magát. Ez pusztán pszihológia.

Sz*r az élet 14 évesen is.. Mikor ilyen telefont meg miegymást veszel el tőle az olyan mintha a barátaitól fosztanád meg.

Szóval itt kéne változtatni az egész modszerbe.

Mert így később még jobban eltávolodtok egymástól.

Közbe kéne lépni,drasztikusan.

Pénzt megvonni,telefont elvenni,internetet kikapcsolni,elvennni,letiltani...Hagy mondja a magáét,akkor sem szabad neki visszaadni semmit.

Pont az ilyenek lesznek később veszélyesek a közre,ránk.Szóval tegyetek valamit,az országnak nincs szüksége még egy piti bűnözőre.

Ha lökdös csap,hát lökdöss vissza.Nem értem hogy tűröd hogy bántsa édesanyád.Pláne apukád hogy tűri...Nem vagyok testi intés pártfogója,de két büdös nagy pofon kijárna a kölöknek.

Nah mindegy,itt már sokan adtak neked tanácsot,próbálkozzatok,mert csak rosszabb lesz.

Kérdező, kiskorában sok minőségi időt töltöttek a szülei vele? Tehát sokat beszélgettetek, bensőséges, szövetségesi kapcsolat kialakult a gyerek és a szülők között? Ha nem, akkor érthető, ha ennyire kívülállóként képes szidni a szüleit.

Amit sokan rosszul írnak itt, az az, hogy nem lehet büntetéssel tiszteletet kicsikarni. Az nem őszinte tisztelet lesz, hanem félelem, ami titkolózásra nevel.

Egy kisgyerek és kiskamasz érzés alapján tisztel embereket. Azt tiszteli, aki hiteles személy az ő számára. Valószínűleg a szüleid ezt nem képviselik számára, ezért nem tiszteli őket. Ha olyat tesznek, ami őt korlátozza, akkor képes ilyen szavakat kimondani, hiszen a szeretet és a tisztelet nála gyökeresen hiányzik.

Ennyi idősen már elég késő ezt visszafordítani. Egy kisgyerek nevelésében a legfontosabb az első pár év, ekkor kell megragadni a tiszteletét és a figyelmét (hiteles szülői viselkedéssel és szülő-gyerek kapoccsal), és ezután a gyerek valószínűleg még külső hatásra sem fog a szülei ellen fordulni, mert nagyon mélyen fog beleivódni a tisztelet és a szeretet a szülei iránt.

Szabályozni lehet büntetéssel ezt a viselkedést, de attól még ugyanúgy nem fog tisztelni benneteket.

Mit gondolok róla? Nyomdafestéket nem tűr, de azt hiszem így hirtelen a 'tiszteletlen' megteszi. Amint rájön, hogy semmiben sem különbözik a többi embertől, meg fogja bánni, hogy egyáltalán megfordult a fejében, hogy ilyen szóval illesse az anyját.

Ha egész nap gépezik és telefonál, akkor az már eleve baj: az internet tele van szebbnél-szebb oldalakkal, amik elősegítik e szenzációs szókincs fejlődését a negatív irányba.

Ezt nem lehet a kamaszodásra fogni! Én is lázadtam, ha úgy érztem, nyomás van rajtam, de ha valamire megkértek, akkor mentem. Ez a minimum... (14 évesnek meg nem a telefonon kellene lógnia, hanem a tankönyvein!)

/Az ilyen kölykökre nagyon szeretek mosolyogni - de azt nem teszik képeslapra!/

Én is voltam kamasz, de ilyen viselkedést hol mertem volna megengedni szeretteim felé, még másokkal szemben sem. Szüleim foglalkoztak velem, ami mostanság már sok helyen nincs jelen. Számítógépezés helyett, kártyáztam, társasoztam szüleimmel. Tv, nézés helyett, diavetítőztek nekem. Volt a szüleimnek idő, arra, hogy velem foglalkozzanak, családi programokat szerveztek. Így felnőve, ilyen közegbe, kamaszkoromba felelősség teljes ifjúvá cseperedtem, én is voltam dacos, azért sem csináltam meg sok mindent, ha kötelező volt. DE kinőttem, de agresszíven sosem viselkedtem. Ha bajom volt támaszkodhattam szüleimre, meghallgattak, elmondhattam nekik bármit, mert tudtam, hogy nem rögtön büntetés lesz a vége.

De a mai világba ilyen hol van? Szülők hazajönnek munkából, fáradtam idegesen, örülnek, hogy a gyerekek elfoglalják magukat tv-vel, számítógéppel, és utána meg csodálkoznak, hogy milyen lett a gyerek.

Senki nem magától válik ilyenné... ebbe bele lehet menni mélyebben is de itt szerintem a szülők lesznek a sarosak már ne haragudj és igenis el van kenyeztetve a gyerek gepezik telefon minden.:)

Mondom a szülőkkel kene beszélni elsősorban