Ezt el fogom tudni valaha fogadni?

Jövőhéten megyek külföldre. Nagy szerencsém volt, és kaptam kint állást. Azért kerestem kint munkát, mert muszáj annyit keresnem, hogy tudjak haza is adni.

Viszont így aligha lehetne saját családom. Igaz itthon sem akartak tőlem semmit a nők, ez külföldön még inkább így lesz, mert egy utolsó kelet európai bevándorló leszek. És eleve kizárt a családalapítás, ha esetleg lehetőségem lenne rá, mert nem tudok félretenni, mert nem engedem meg, hogy a családom otthon éhezzen és nyomorogjon...

Nincs bennem semmi lelkesedés, csak muszájból megyek. Minden nehezebb lesz. És fogalmam sincs, mikor tudok hazajönni. Vagy érdemes-e hazajönnöm, vagy itt már csak csöves lehetek majd (a családommal együtt)?

A legjobban az fáj, hogy búcsút inthetek az eddigi fantáziálgatásomnak, a családról és egy boldog párkapcsolatról. Elvégre ahogy fentebb is írtam, ha itthon nem kellettem egy rendes lánynak sem, kint miért kellenék?