Van egy cseppnyi esély is, hogy örökbe tudjuk fogadni valaha is?
Nem akarom leírni az egész történetet mert hosszú lenne. A lényeg az, hogy beleszerettünk a nővéremmel(25 éves) egy kisfiúba aki Romániában él egy árvaházban. Nagyon jók a körülmények ott kint, főleg, hogy elhalmozzunk ajándékokkal, de annyira szeretjük, hogy a testvérem komolyan elgondolkozott az örökbefogadásán. Bár tudjuk, hogy ez szinte lehetetlen. A nővérem mindig sír titokban ha eljövünk Nándikától, annyira szereti mintha a sajátja lenne, de én esélyt se látok arra, hogy megkapja őt. Az anyagi helyzetünkkel minden rendben, semmi kivetnivalót nem találna senki, a nővérem teljesen tiszta, vőlegénye van már lassan 2 éve, van állandó állása, családi házuk. Egy kis szürke folt sincs az életében, de látom, hogy boldogtalan a kisfiú miatt akit máris a sajátjának érez, már 5 kilót fogyott pár hónap alatt, pedig egyáltalán nem kövér. Aggódom, úgy látom Nándi lett a mindene!
A baj az, hogy Nándinak van anyukája és apukája, habár alkoholisták, sose látogatják, de a pap szerint aki vezeti az egyházat karácsonykor kap egy kis apróságot a kisfiú, csokit meg egy lapot egy kisebb levéllel. Tavaly télen nem jött levél így a nővérem még ha szörnyű is ezt leírni reménykedett, hogy lemond a gyerekről vagy elfelejti,mivel Nándit szinte egész évben 3szor látogatta meg az anyja, de egyébként felé se nézett! Még az is átfutott az agyamon, hogy valami kis "ajándékkal" kéne rábírni az anyát és az apát h mondjanak le róla. Akkor nagyobb esélyünk lenne, nem? Hiszen még csak 5 éves és a tesómék annyi mindent adhatnának neki, de legelőször is a legfontosabbat szeretetet! A pap szerint, akinél mindennapi látogatók vagyunk azt mondta, hogy lenyűgözi az a kötelék ami köztük van, olyan mintha tényleg a fia lenne. Ami viszont mindenkit aggaszt az az, hogy Nándi egyre többet sír a nővérem után, félek, hogy ha ez így fog menni és nem találunk megoldást az örökbefogadásra abba kell hagynunk a látogatást egy időre. De fogalmam sincs hogy éljük majd túl.. Mit tegyünk?
válasza: válasza:Igaza van az elsönek. Habár a magyar törvényeket nem ismerem, de a németeknél pl elsödleges hogy belföldröl történjen az örökbefogadás, és csak nagyon nagyon kivételes esetben engednek külföldi örökbefogadást. Ez a gyerek kereskedelem megelözése érdekében van, mert ugye sokszor halljuk, hogy afrikából ázsiából pénzért veszik a szegény gyerekeket.De vannak országok ahol jobban engedélyezett a külföldi adoptáció.
De ha mindketten román állampolgárok, akkor tuti egyszerübb, bizony anyát kell meggyözni hogy lemondjon róla, addig senki semmit nem tud tenni.
válasza: válasza:Szia! Én sem értem teljesen a történetben azt, hogy ti Magyarországról hogyan kerültetek egy romániai gyermekotthonba egyáltalán? De ha jól gondolom, a kisfiú magyar anyanyelvű, ugye?
Nem vagyok örökbefogadási szakember (de a rokonságomban vannak, így sokat tudok a témáról – hazánkban), a romániai helyzetet egyáltalán nem ismerem, de az jutott eszembe, nem lehetne-e vajon a gyerek szüleivel felvenni a kapcsolatot nektek, és valahogy elintézni, hogy nyíltan fogadjátok örökbe a kisfiút, vagyis a szülők direkt nektek mondjanak le a szülői felügyeleti jogukról. Persze ez nyilván nem egyszerű, mert lehet, hogy Romániában az ottani „TEGYESZ”-nél kell letenni egy alkalmassági vizsgát az örökbefogadóknak.
Viszont, ha komolyan segítsétet szeretnél, szerintem keresd fel a Mózeskosár Egyesületet: [link]
Ők itthon foglalkoznak örökbefogadásokkal, de a legrégebben a területen lévő egyesület (nem fizetős), akik tanácsadással foglalkoznak, így könnyen lehet, hogy találkoztak már hasonló üggyel – ha nem, akkor pedig tudják, hová fordulj. Nagyon kedvesek, elhivatottan küzdenek azért, hogy a gyerekeknek jó legyen, hívd fel őket bátran!
Még annyit: nem csupán azért nehezebb külföldről örökbe fogadni, mert a „gyerekkereskedelem” melegágya az ilyesmi. Ha józanul belegondolunk, a gyerekeknek iszonyú megterhelés, hogy azon túl, hogy a családjuktól elszakítják őket, kitépik az adott kultúrából, országból is. Ez persze egy Romániában élő magyarnál nem olyan súlyos ügy, de ne higgyük azt, hogy ha egy kis magyar cigánygyereket mondjuk elvisznek Amerikába, akkor annak boldogan be kéne tudnia illeszkedni – csak próbáljuk meg elképzelni, milyen érzés lehet mindentől/mindenkitől elszakítva élni.
Nagyon köszönöm a válaszaitokat. Mi magyarok vagyunk, itt is élünk, a kisfiú családja tudtommal erdélyiek voltak, vagyis igazából magyar vér van az ereiben, de igen, ő Romániában született és élt eddig a családjával. Vannak testvérei, de már nagykorúak, az egyiküket ismerjük csak. Már vele is beszéltünk és mivel nincs állása, nem érdekli a tanulás, bár nagykorú és ő talán az egyetlen aki tehetne valamit úgy gondolja ott van az öccse a legjobb helyen. A másik bátyja viszont fogalmunk sincs hol van, senki se tudja, már kérdezősködtünk, bár azt mondták a papok nagyon senki sem érdekelte amíg a faluba lakott, főleg nem a kisöccse. A két nagytesó 22 és olyan 26 év között vannak, de meg sem érdemelnék azt a kisfiút.
Tudom, hogy önzőség lenne elválasztani egy gyereket az otthonától, a megszokottól, mi nem ezt akarjuk. De már Nándi is velük akar jönni, mindig azt kérdezi mikor jöhetne el csak egy picit hozzánk. El sem tudom mondani nekem, 18 évesen milyen nehéz ezt hallani egy gyerektől, akit szeretek, de ha nekem ennyire szörnyű, mit érezhet a testvérem? Talán meg sem kellett volna szeretnünk néha azt gondolom az lenne a legjobb, főleg a nővéremnek aki szinte csak erről tud beszélni.
A pap azt mondta miután elmegyünk sírni szokott és sokszor megkérdezi, naponta többször, hogy mikor megyünk újból. Ha nem látnánk, hogy milyen szívesen eljönne velünk, nem akarnánk elszakítani.
Előbb vagy utóbb, de biztos vagyok benne, hogy a testvérem lépni fog és harcolni érte, de én csak attól félek, hogy lesz valami vagy valaki aki elzárja előle Nándit és nem akarom végig nézni ami ezután jön...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!