Mit tegyek? Kezd kiborítani a dolog.
Anyával élek, és mondhatni kissé rendmániás vagyok. Szerintem egészséges mértékben, amikor itthon vagyok, takarítok ennyi. Felsöprök, beágyazok, kimosok, amit csak tudok, rendbe teszek, de addig nem tudok lefeküdni, amíg a lakásban rumli van. Így neveltek anno, gyerekként addig nem mehettünk semerre, amíg fel nem takarítottunk. A mosatlant egyből elmosom magam után, anya is igyekszik tartani szerencsére a rendet, mindent a helyére pakol maga után.
DE!
Van két testvérem, ők már külön élnek, néha-néha hazaesnek. Húgom hetente, bátyám havonta-kéthavonta. Hiába takarítok naponta, nem győzöm utol érni magam a munkával. Délelőtt elmegyek melózni, délután arra esek haza, hogy a mosatlan áll halomban az asztalon, a cigi dettó az asztalon (amit én ki nem állhatok, ciginek nem konyhában a helye!), ruhák ledobálva a székre, amikor a fürdőben ott a szennyes tartó, kb. 10 lépés lenne... De nem, a székre kell ledobni, úgyis ráérek összeszedni. Ha kikelnek az ágyból, nem ágyaznak be maguk után, pedig szerintem a min. lenne. Bátyám az üdítőt a gép előtt hagyja a szobában, cuccát ide-oda dobálja, húgom is elővesz valamit, nem rakja vissza a helyére (pedig ő állítja magáról, hogy betegesen rendmániás), mosogatni egyik sem hajlandó, mert nem itthon laknak... Nem tudom, én attól elmosogatnék máshol is, hogy nem ott lakok, de pár napot ott töltök. Ha rend lesz, az se tart egy óránál több ideig, ha megkérem őket arra, hogy mosogassanak el, jön a válasz: Ráérsz, nem? Bátyám egész nap itthon van, nem csinál semmit, meg se főz unalmában, ennyit megtehetne. Oké, hogy vendégek, de mások is szoktak jönni hozzánk, és mindig mindent a helyére tesznek. Nem tudom már, mit tegyek:(. Most megyek el pár napra páromhoz, de mire hazaérek, újra teljes káosz fogad, annyira elegem van már, hogy nem képesek ésszel felfogni, hogy nem szemétdombon élünk...
Nem tudom megérteni, hogyan képesek úgy lefeküdni, hogy semmi sincs a helyére téve a lakásban... Bátyám külön albérletben él, állítólag ott egy porszemet se találnék, ezt nem hiszem el...
Na, igen, sok mindent nem tudok, anyum is ezt mondta, amikor panaszkodtam neki, de hogy várhatják el, hogy én takarítsak, ha hazaestem az egész napos meló után? Azt se tudom megérteni, hogy miért ennyire igénytelenek, ha a külsejükre meg annyira adnak? Márkás farmer, póló, cipő, smink... Azoknak a ruháknak patyolatnak kell lenniük, egy folt, egy gyűrődés nem lehet rajtuk. Néha bosszúból össze se hajtogatom, csak beledobom a szekrényükbe, olyankor nagyon ki tudnak akadni, nyitnák ki az ajtót, és hullik minden az ölükbe... Legalább látják, nekem milyen érzés, de akkor is én szívom a nagyobbat, mert akkor már csak azért sem tesznek rendbe semmit.
Dettó ez a helyzet nálunk. nekem egy öcsém van, akit imádok, de ezen a téren vannak nézeteltéréseink. Mint írtam nagyon szeretem és már nem akarok ezen folyton veszekedni. Ergo ha olyan kedvem van megcsinálom helyette azaz utána ha éppen feszkós vagyok, akkor erőt veszek magamon és otthagyom. Ilyenkor vagy megcsinálja maga után vagy ártatlan nyuszi szemekkel megkér, hogy csináljam már meg, mert már nem bírja. Persze megcsinálom neki ő pedig megköszöni és biztosít róla, hogy eztán másképp lesz. 2-3 napig valóban másképp is van. Aztán visszatér minden a régi kerékvágásba. :)
Eddig a leghatásosabb módszer az volt, ha napokig nem nyúltam semmihez. Egyszer csak elfogytak a ruhái, mivel csak azt mostam, ami a szennyesben volt.
Csináltam már velük ilyesmiket, amikor itthon laktak, kétszeresen kaptam vissza. És igen, szoktam veszekedni bátyámmal, hogy nem igaz, hogy egész nap itthon veri a f*szát, és még erre sem képes. Egy óra kiabálás a semmiért. Volt, amikor elindítottam a mosógépet, de az ő cuccait nem tettem be, majd ő kimossa magának. Azt megtette, mert aznap este buliba ment, de két órás kiabálás lett a vége. Húgomat megszoktam kérni rá, hogy vigye ki maga után a mosatlant, annyit megtehetne, és sose teszi... Egyszer betettem mellé a koszos tálját az ágyba, amikor aludt, felkelt, mintha észre se vette volna, kikelt és elment. Pedig majdnem fellökte. Ennyit ér, ha a sarkamra állok...
Az egyik okés, hogy max kéthavonta, de húgom is olyan, mint a tornádó, tud pusztítást csinálni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!