Ez mennyire általános dolog? Vagy csak nekünk tűnik furcsának?

Egy családi házban élünk a szüleimmel, de ők külön szinten laknak. Nekünk 2 kisgyerekünk van, 2,5 és 4,5 évesek.

Az anyukám nem kínál meg minket ebéddel. Ha csinál rántott húst, vagy sült húst, vagy bármit, amiről tudja, hogy mindegyőnk szeret, nem kínál meg belőle. Csak és kizárólag karácsonykor osztja meg velünk a halászlét, beiglit. Az év többi napján nem kínál meg minket. Én ha sütök süteményt, tortá, mindig viszek nekik kóstolót.

A környezetem is, és mi is furcsálljuk ezt a hozzáállást. Már szóvá tettem neki, hogy néha jól esne, ha legalább 7végére nem kéne főznöm, de mindenféle kitalációkkal magyarázza meg, hogy miért nem ad nekünk. (pl.mert mi nem esszük meg a brassóit, mi nem esszük meg a rántott húst, holott nagyon jól tudja, hogy a gyerekek is szeretik ezeket) Tudja, hogy imádjuk a rántott halat is. Neki tele a mélyhűtője hallal, de egyszer nem kínálna meg. Amikor beteg voltam, és a rántott halat kívántam meg, akkor sem kaptunk, merthogy ő nem csinál.

Dolgozom hétfőtől péntekik, reggel 6kor megyek el itthonról és este fél 6-ra érek haza. Hétköznap is 2 naponta főzök. Komolyan, olyan jól esne, ha néha néha legalább hétvégére nem kéne főznöm.

Persze, sok ismerős úgy gondolja, hogy én nem főzök, hanem anyám főz ránk, de amikor elmondom, hogy anyu szent estén kívül máskor nem ad nekünk a főztjéből, akkor mindenki meglepődik.

Én jól emlékszem, hogy gyerek koromban minden hétvégén a nagymamám főzött, egyik hétvégén az egyiknél, másik hétvégén a másiknál ebédeltünk. Biztos az én felfogásommal van baj, hogy ez a normális...? Vagy az a bevett szokás, hogy a nagymama (60éves amúgy)nem kínálja meg ennivalóval az egyetlen gyerekét és annak családját?