Ez mennyire általános dolog? Vagy csak nekünk tűnik furcsának?

Én amondó vagyok továbbra is, hogy azért nem akart egy szelet húst sem adni, mert attól tart, hogy utána már természetesnek veszitek, hogy mindig mentek hozzá ezért-azért. Meg azért nem akar egyszer sem megvendégelni, mert utána már megkérnéd rá, hogy ugye, ezen a hétvégén is főzöl nekünk?

Amúgy meg, ha ilyen volt már gyerekkorodban is, akkor sejthetnéd, hogy tényleg felesleges megkérni őt a főzésre, egyszerűen nem fűlik hozzá a foga. Annyit főz, amennyit muszáj, hogy az Apukád gyomra tele legyen. Ő egyszerűen nem szeret főzni. Így aztán tényleg esélytelen ez az egész, ugyanakkor nem szép dolog elvárni tőle, hogy olyat tegyen, amit nem szeret.

Az meg hogy a kutya eszi meg a maradékot, nincs ezzel gond, neki is kell hús, rendes étel. Jobb a házikoszt, mint a táp.

Véleményem szerint nem jó párhuzamba állítani, ha barátokhoz megyünk vendégségbe, hogy még ott is megkérdezik mit eszünk-iszunk, mert oda nem megyünk túl sűrűn. Illetve van viszonzás is. Ha nem hívjuk vissza a barátot, legközelebb ő sem fog.

Ha az a barát is csak egy karnyújtásnyira élne tőlünk, ugyanúgy megszűnne a kínálgatás. Mindenki tartana attól, hogy napi, heti szintűvé válik a kéregetés.

Az is más, hogy vannak olyan családok, ahol ha átjárnak egymáshoz, visznek sütit, ételt, bizonyára mert nekik nem fáradtság főzni, lehet, hogy még örömüket is lelik benne. De nem mindenki ilyen. Van aki a szeretetét is kifejezi azzal, hogy visz ételt a másiknak, van aki meg máshogy teszi ezt meg. És van olyan is, aki nem tudja kimutatni a szeretetét, talán a Kérdező Anyukája is ilyen.

Miért az nem lenne természetes, hogy adjon egy szelet kenyeret az unokának? Ez miatt nem szoknának oda, de ha valaki ennyivel sem tudja kisegíteni a lányát arról megvan a véleményem.

És az is érdekes, hogy inkább kivárják míg a kutyáé lehet a hús... miért a kutya többet érdemel, mint a saját lánya és unokái? Az meg tévedés hogy a házikoszt jobb a kutyának, ha jóminőségű tápot kap... ezét van sok elhízott kutya...

beszélj vele erről mindenképp.

pl lehet, h elgondolkodna, ha csak annyit mondanál, hogy adja oda a maradékot nektek, ami neki már úgysem kell, mert előfordul, h nincs elég pénzetek kajára.

ne érezze, h külön rátok kelljen főznie, hanem hogy csak a feleslegből adjon.

én pl sosem etetnék különösebben csöveseket, de ha valamiből marad, akkor odaadom neki, mert ételt kidobni nálunk nem szokás. félre ne érts, nem csöveseztelek le, csak mondtam egy párhuzamot.

érdekes, h ennyire elkülönült tőletek, és nem úgy kezel, mintha a lánya lennél.

a nevelőapámmal nem vagyok túl nagy haverságban, de ha átmegyek hozzájuk a párommal, minimum csinál egy kis sült virslit, rántott mélyhűtött pulykaérmét. neki valahogy ez a mániája, h mindenkit etessen, aki meglátogatja. de ha mondjuk kölcsönkérnék tőle 2-3százezret, akkor még el is zavarna a 'csába sztem :D

Nekem nagyon furcsa ez.

Mi a párom szüleinek a házán építettük be a tetőteret, így lett egy teljesen külön bejáratú lakásunk, természetesen külön háztartással. Van 2 gyerekünk, 5,5 és 2,5 évesek.

Bárki-bármikor lemehet hozzájuk enni-inni, beszélgetni, játszani stb, anyósom mindig kínálgat minket mindennel, hétvégén legalább 1x náluk is ebédelünk.

Én sokszor kellemetlenül érzem magam emiatt, mert visszafelé nem nagyon működik, mármint amit én csinálok, azt nem akarják elfogadni, gondolom amiatt, hogy én javarészt egészségesebb kajákat főzök :)

Viszont ugyanígy van a párom bátyjáékkal is, ott is 2 gyerek van és ők is bármikor átmehetnek anyósékhoz enni.

A szüleimmel is így van, ők is mindig úgy főznek, hogy legyen bőven nekünk is.

Szóval szerintem ez elfogadhatatlan, amit a szüleid csinálnak.

Viszont azt sem értem, hogy ha te így nőttél fel és pontosan tudod, hogy milyenek a szüleid, akkor mégis miért költöztetek oda? Tudom, a szükség nagy úr, de mi is inkább külön mentünk volna, ha az anyósék akkora s.ggfejek lennének...

Amúgy nekem kicsit kamuszaga van a dolognak, vagyis elképzelhetetlennek tartom, hogy egy anya kinevesse a gyerekét, amiért az éhezik és inkább a kutyának adja a maradék kaját, mint a gyerekének és az unokáinak. Bár én a szerető családi légkörhöz vagyok szokva, talán azért.

Én csak azt nem értem, miért nem lehet elfogadni, ha egy nő nem szeret főzni. Gondolom a saját apjától vagy apóstól senki nem várná el a főzést. Biztosan előző válaszolónál, meg másnál is, ahol megy a kínálgatás, a nő főz. Ha már nem élne, nem lenne zabáltatás sem. Ők olyan asszonyok, akik szeretnek főzni. Na, és persze anyagilag is megtehetik, hogy ellátnak rendszeresen + 4-8 főt.

De aki nem szeret, azzal szemben miért is elvárás ez, ha egyszer utál főzni? A legocsmányabb dolog olyasmit elvárni a másiktól, amihez nem fűlik a foga, és még szapulni is érte, hogy miért nem teszi meg nekünk.

Itt sokan látom nagyon nem értik a problémát. A Kérdezőnek nem azzal van baja, hogy nem főznek rá állandóan, hanem azzal, hogy:

1. Az anyja inkább a kutyának adja a kaját mint nekik, mikor tudja, hogy néha nincs mit enniük.

2. Sajnál néhány szelet kenyeret az unokáitól, inkább kidobja, minthogy nekik adja.

3. Még ki is neveti az anyja, ha esetleg közli, hogy nem evett már 2 napja.

Akik szerint ez normális, azoknak igen furcsa értékrendjük lehet.