Hogy mondjam el az anyámnak, hogy terhes vagyok, de nem tartom meg a babát?

szerintem meg igaza van h abortuszt akar!! Saját magának és a babának tenne rosszat ha megszülné. Ha örökbe adná akkor mégis hogy tudna abban a tudatban élni hogy van egy gyereke és nem is ismerheti! A gyerek pedig lelkileg sérült lenne ha tudná hogy a saját anyjának sem kellett!

Szerintem jó döntést hoztál és szorítok hogy minden rendben menjen :) sok sikert anyukáddal :))

Kedves Nagy Vanessza (#19)

"A szexet tudod vállalni,de a következményét nem.. Igazán "felnőtt" gondolkodás. ... Isten mentsen,hogy ilyen gyerekem legyen (igaz,nekem kisfiam van, akit 19 évesen szültem) .. " - írod.

Én elhiszem, hogy te 19 évesen hoztál egy döntést, amiben valszeg a lelked mélyén már magad sem vagy biztos, csak még magadnak sem mered ezt bevallani, túlkompenzálsz, különben nem akarnál mindenki mást kényszeres önigazolásként ugyanarra a döntésre ráerőszakolni a verbális agresszió teljes tárházát bevetve. Aki meg van békélve önmagával, a saját döntésével, az képes elfogadni azt is, ha más hasonlóan dönt, meg azt is, ha más másként, mert elégedett a saját életével, tehát nem akarja kényszeresen a másét élni.

Ilyenek mennek.

Egyébként meg kár a felelősségvállalás lángpallosát lóbálni minden ilyen kérdésnél, egy nő ilyen helyzetben kénytelen vállalni a felelősséget, a nem vállalás opciója számára nem létezik. Az abortusz vállalása is a felelősségvállalás egyik útja.

Az átoknak meg az a kellemes tulajdonsága, hogy visszaszáll az átkozódóra... tudniillik nem annak a lelkét mérgezi, akire mondják, hanem azét, aki mondja.

Kedves Kérdező!

Szerintem sem való olyannak a szex, aki nem is gondol az esetleges következményeire, mivel írtad, h egyszer volt h nem védekeztetek.

Biztos, h most nehéz lehet neked és igaz, hogy nem ismerjük az édesanyádat, de szinte így is biztos vagyok benne, h ő a legjobbat szeretné Neked. Te még most vagy a kamaszkor legközepén, ilyenkor a legtöbb fiú, lány lázad. Lehet, h most minden hülyeségnek tűnik, amit mond, de később lehet, h igazat fogsz adni neki. A tetteid következményével viszont szembe kell majd nézni, és hidd el nem biztos, h akkor lesz a nehezebb, ha megtartod.

Én is vallásos vagyok, katolikus. Én hiszem azt, h az a gyerek azért fogant meg, h egy kicsit fejbe kólintson, h ne vessz el. Nem biztos, h tönkretenné az életedet. Semmi nem történik véletlenül:

Ajánlanám Gloria Polo Ortiz: Akit vilámcsapás ért c. könyvének abortuszról szóló fejezetét. Itt a neten is fent van.

Lepontozni is nyugodtan lehet, nem igazán érdekel!

Kedves kérdező!

Átérzem a helyzetedet, 16 évesen nekem is volt egy nem kívánt terhességem, ráadásul védekezés mellett (gyógyszer). Nekem annyiban volt jobb a helyzetem, mint a tied, hogy az én anyám nem vallásos, ugyanakkor én sem nevezném őt véletlenül sem a "legjobb barátnőm"-nek, sőt... Az abortusz után el is költöztem tőle, sokkal jobban érzem magam.

Nehéz az ilyet közölni a szülőkkel, minden esetben,de a tied különösen az.. Nincs valami jófej, fiatalos nagynénid-nagybácsid, aki segíthetne? Én a nagybátyám - akkor még - barátnőjével beszéltem meg először, ő segített megbeszélni ezt anyámmal.. Igaz, ő egy anyaotthont vezet, és nagyon ellene volt, de támogatott, mindenben mellettem állt. Anyámra viszont jellemző volt a reakciója: Kijelentette, hogy szüljem meg, ő majd felneveli, nekem nem is kell vele foglalkoznom, mert biztosan azért lettem terhes, hogy otthagyjam a sulit és elköltözzek tőle.. Na igen, persze, pont ezért.

Nem olvastam vissza a kommenteket, így azt nem tudom, hogy apukáddal milyen a kapcsolatod? Azt láttam, hogy elvileg a felügyeleted nem közös, ettől függetlenül aláírhatja ő is a papírokat, senki nem ellenőrzi, hogy ők most elváltak vagy sem, kié a felügyeleti jog, stb. Szóval nyugodtan mehetsz vele is. Anyáddal meg, ha beszélsz, én mindenképpen beletenném azt, hogy most azért tartotok itt, mert nem lehet vele semmiről beszélni a csőlátása és a vallása miatt, mert annyira elzárkózik minden normális dologtól, hogy emiatt nem tudsz elmondani neki semmit.

A műtétre kitérve.. Készülj fel arra, hogy tök mindegy hol végezteted a beavatkozást, mindenhol lesajnálóan fognak rád nézni, undorító-gonosz nőszemélynek fognak gondolni és úgy fognak kezelni, mint egy darab húst, semmi többet. Arra is készülj fel, hogy - mivel még nem szültél - egy ún. pálcikát fognak felhelyezni neked, hogy kitágítsák a méhszájad, ami irtózatosan fog fájni, ezután kb. 1 órával fognak műteni, altatással. Utána enyhe rosszullét (hányinger-szédülés) lesz, és nagyon fogsz vérezni. Csak kisérővel együtt hagyhatod el a kórházat, az altatás utáni ébredéstől számított kb. 2 óra múlva(ha nincsen semmi komplikáció). A lelki része: nem lesz könnyű...de lesz jobb is. Elfelejteni sosem fogod tudni, de lehet együtt élni ezzel. Időnként eszedbe jut majd, hogy most ennyi meg annyi idős lenne, hogy fiú vagy lány, és álmodni is fogsz vele valószínűleg, de szerintem nem fogsz belerokkanni, ahogy látom egy nagyon értelmes, érett gondolkodású 16 éves vagy, meg fogod oldani.

Kicsit hosszúra nyúlt, ha kérdésed van esetleg, akkor írj bátran privit, szívesen segítek! CSVSZ-nél meg minél hamarabb jelentkezz be, hogy elindítsd a folyamatot, mert a bürokrácia ott is jelen van. Egy kalappal, szorítok neked anyádhoz.

Én szakközépbe jártam,amikor terhes lettem. Terhesen jártam tovább,kivéve az utolsó hónapot. Otthon tanultam. Mikor megszületett a picikém magántanuló lettem,csak a szakmai órákra és gyakorlatra jártam be. A többit otthon tanultam.És képzeld az érettségi is sikerült,meg a szakma is.

Kedves másik válaszoló.. Nem, nem bántam meg,és soha nem is fogom. Sztem,ha egy nő terhes, abban a helyzetben csak egy jó döntés van. És felháborít,hogy egy ilyen kis 15 éves kislány. Mert még kislány és nem egy felnőtt nő.. Dönt egy ártatlan pici életéről.

Sztem neked kéne gyógyszert szedned. Méghozzá fogamzásgátlót.. Sztem TE amúgy sem vagy abban a helyzetben,hogy okoskodj!

De majd rájössz,amikor bemész abortuszra. Ott úgy meg fognak alázni,ahogy azt kell. Anyukám ápolónő. Ő szokta előkészíteni az abortusz előtt álló nőket,lányokat.Sokat mesélt..

Kedves #24-es válaszadó, valóban, Kérdező anyukája lehet hogy a legjobbat akarja a lányának a saját értékrendje szerint, csak hát tudvalevően a pokolba vezető út van jó szándékkal kövezve.

"ilyenkor a legtöbb fiú, lány lázad. Lehet, h most minden hülyeségnek tűnik, amit mond, de később lehet, h igazat fogsz adni neki." - ja, lehet, de mi van, ha nem??? Szerinted az ember később hogy és kin tudja azt számon kérni, behajtani, amit a szülei úgymond "féltő gondoskodása" elvett, vagy tönkre tett a saját életéből???

Tudod, nem véletlen ám az, hogy a döntés kizárólagos joga a Kérdezőnél van, és nem a szüleinél...

Egyébként meg a vallásos emberek többsége legalábbis egy szekularizált országban szerintem a maga helyén tudja kezelni a vallást, mint fontos, de nem kizárólagos dolgot. A gond azokkal van szerintem, akik nem, akik nyugodtan rátukmálnák a saját vallásos elveiket a nem vallásos emberekre is.

Gondolom tudod, hogy anno az eretnekeket máglyán elégetők is "csak jót akartak", így akarták megmenteni az illetők lelkét a hitük szerinti örök kárhozattól... oszt nem tudok róla, hogy manapság bárki is belátná, hogy "nekik volt igazuk"... ideértve magukat az egyházakat is...

Vanessa lelkem, én is dolgoztam szülészeten... tudod, az már a 80-as években is úgy volt NORMÁLISABB kórházakban, hogy ha egy főorvos fülébe jutott, hogy egy dolgozója bármi módon is egy beteget alázgat - bárki pacienst - az másnap az álláskeresők számát gyarapította, mert úgy kirugták, hogy a lába nem érte a földet. De ezért jó különben, ha az embert ilyen szituban elkiséri mondjuk a párja, aki majd rövid úton helyre teszi a magáról megfeletkező észosztót...

A többiről meg most jól fogalmaztál, valóban "szerinted"... és hát senki sem akar megakadályozni benne, hogy a SAJÁT ÉLETED eszerint éld.

Szerintem mondd el anyukádnak, hogy mire készülsz. Hogy fogod pl beadni, hogy hol alszol, amikor be kell előző este feküdnöd a kórházba (hogy felhelyezzék neked a tágító pálcát, mivel még nem szültél)? ÉS utána, ha hazamész? Szerinted nem fogja észrevenni, hogy történt veled valami fontos? Ez nem mandula-vagy tyúkszemműtét, ami után csak úgy ki lehet sétálni és megy tovább az élet... Van, akit nem visel meg az abortusz, de sokakat igen, majd mivel fogod magyarázni neki, ha álló nap bőgsz heteken át?? Pl.

Szerintem az abortuszt is gondold át, nézz tényleg utána, mi várhat rád. Én személy szerint egy kis esélyt sem adnék arra, hogy pokollá tegyem az életem, ami egy abortuszból lehet:-(

De bármire is jutsz, mondd el anyádnak, mert úgyis kiderül, és így van még esélyed arra, hogy normalizálódjon a kapcsolatotok. Hátha ő is felébred a bigott vallásosságból, és jobban fog rád figyelni, mert gondolom, eddig nem sokat beszélgethetett veled a szexről meg egyáltalán a felnőtté válásról. És bizony az ő bűne is, hogy egy kisbaba életébe fog kerülni az, hogy észre térj te is meg anyád is.

Kérdező az anyjával való eszmecserét semmiképp nem tudja kihagyni a magyar jog szerint, mert ugye a gyámügyhöz akkor mehet műtéti beleegyezést ellenjegyeztetni, ha a gondviselője visszautasítja.

Viszont ugye továbbra is áll, hogy nála nem a 12. hanem a 18. hét a művi abortusz határa, és ha ebből egy középidőbe átcsúszó abortusz lesz az anyja esetleges szívózása miatt, azért minden erkölcsi felelősség csak és kizárólag az anyját terheli...