Hogy mondjam el az anyámnak, hogy terhes vagyok, de nem tartom meg a babát?

most nem azért, de marha sokat segít rajta, ha lecseszitek meg utólag papoltok neki a védekezésről...

gyámhatósághoz is lehet fordulni, ők engedhetik az abortuszt.

Nekem is ekkora lányom van, mint te. Én sem engedném, hogy abortuszra menjen, és hidd el, nyomós okom van rá. Tudod, milyen érzés az, mikor homokba dugott fejjel elmész abortuszra, abban hitegetve magad, hogy volt-nincs, és biztos rossz lesz egy kicsit, de majd túlélem (mert az ember igyekszik nem gondolni úgy rá, mint egy babára, pedig az. Láttál abortált magzatokról képeket? A szívem szakadt meg, mikor én láttam!)... és két hónap megkönnyebbülés után jön a feketeleves: sírógörcsök, vádlások magad felé, társ felé, meg egyáltalán, utálod a világot. És próbálsz jó pofát vágni, mert beszélni nem lehet róla, felejtsd el, lépj túl, de képtelenség. Sok-sok év múlva sincs vége, és nem tudod, hogy lehetne ebből kiszállni. Titokban számolgatod, hány éves lenne, milyen lenne. Igen, ismerek olyat, akinek nem okozott gondot. Legalábbis azt mondja. Tudod milyen? Érzéketlen, hűvös lett, mint egy kő. Nem lehet ráismerni.

Ha akarsz így élni, te tudod. Fiatal vagy, előtted az élet. Ne rontsd el egy ilyen döntéssel az egészet. Lelki nyomorék leszel, vagy így, vagy úgy.

Biztos megkapod a magadét, de szerintem ha anyukád nem engedné, azt jelenti, hogy segítene nevelni. Mondd el neki, hogy nagy hülyeséget csináltál, szelíden. Mindegy, hogy mit kapsz, túléled. Jobban, mint az abortuszt.

Lehet, hogy még éretlen vagy egy gyerekhez (bár évezredeken át simán szültek ennyi idősen a nők és tudtak jó anyák lenni), de segítséggel menni fog. Gondold át, járj utána, mivel jár, és szerintem ne verd át anyádat, mert nagy falat húzol kettőtök közé.

". Én sem engedném, hogy abortuszra menjen, és hidd el, nyomós okom van rá." - előző, SZERENCSÉRE nem így működik a dolog... ha egy fiatalkorú terhes nő meg akarja tartani a magzatát, akkor megtartja, ha el akarja vetetni, akkor elveteti, bármi is erről a szülő véleménye. A szülő csak megnehezíteni tudja a saját gyereke helyzetét... az ilyen szülőkről mondjuk meg is van a saját véleményem.

Nem tudom, miért nem képesek egyes szülők tudomásul venni, hogy ezt a kérdést a gyereknek kell eldönteni lévén az ő élete, abban kell segíteni, amit ő szeretne.

Kérdező, nem kell parázni, a nők nagy része képes a helyén kezelni a saját döntése eredményeként bekövetkező abortuszt, egy kisebbség az, akik a #14-es válaszoló által leírt módon reagálnak, bár kétségkívül létezik az a kisebbség. Ők többnyire azok, akiknek nem saját döntésük volt az abortusz csak belekényszerítették őket, illetve azok, akikben a belső értékrendjük és a környezet elvárásai ütköznek.

Persze nyilván itt elmondják a véleményüket a magzatvédők is, ők viszont elsősorban a magzat általuk vélt érdekeit képviselik... náluk az elő sem kerül szempontként, hogy egy gyerekvállalással és szüléssel méginkább kiszolgáltatnának annak az anyukádnak, akivel egyébként sem jó a viszonyotok...

off: Milyen nő kíván ilyen egy 16 éves lánynak, aki ilyen kicseszett nehéz helyzetben van, szinte még gyerek fejjel, hogy többet ne lehessen gyermeke? Te normális vagy?

én sem pártolom az abortuszt és a lehető legrosszabb döntésnek tartom szörnyű következményekkel, de ilyet én még nem láttam, hogy egy felnőtt nőben ennyi együttérzés ne legyen egy nőtársa felé, még ha mégoly hibás döntést hoz is. Szégyelld magad! Nem is tudom kommentálni. Én meg Rád nem bíznék egy hörcsögöt sem...