Miért ennyire érdektelenek a mai gyerekek?

"14

Ezek a tények. Racionálisak lettünk, nincsenek álmaink."

Ja, ugyanis élni is meg kell valamiből, mielőtt valaki álmodozik. Amíg a puszta megélhetés és a tető az ember feje fölött is labilis, addig nehéz elrugaszkodva álmodozni.

Húsz éves egyetemista lány vagyok, szóval beleférek a mai fiatalok kategóriába. Elmondom, hogy az általános iskola elvégzése óta milyen "remek" tanácsokat kaptam a pályaválasztásomat illetően.

A gimnázium nem jó, mert nem tanítanak semmit, mindenki csak okoskodik. A szakközépnél jobbak a képességeid kislányom. Szakiskola csak a hülyéknek való. Azokra a tantárgyakra koncentrálj, amikben jó vagy és legyél átlagon felüli. Azokkal a tárgyakkal foglalkozz sokat, amikben nincs tehetséged, a többi jó átlagos szinten. A fakultáció fölösleges, minden hülye le tud érettségizni. Vegyél fel minél több fakultációt, jó az.

Aztán... tanulj egyetemen, mert diploma mindenhez kell. Ne tanulj egyetemen, szart sem ér. Ne tanulj nyelvet az egyetemen, mert nem ér semmit, jogászból nem kell több, a közgáz felesleges, informatikus ne legyél már lány létedre, orvosnak nem vagy elég okos, földrajz-fizika-biológia felesleges, úgysem lennél jó tanár. Tanulj szakmát. A főzéshez béna vagy meg úgyis férfi a legtöbb szakács, egy lány mégsem lehet kőműves, műkörmösből akad elég, pincér fizetésből éhen halsz, ápolónőnek rossz lennél, varrónő nem divat már...

És akkor ezek után, mikor már az elképzelhető összes szakmától el megy az ember kedve, mikor mindenhonnan az jön, hogy akármit csinálsz, úgyis éhen döglesz, akkor jönnek az ilyen kérdések.

Általános iskolában az még nem igazán pályaválasztás, elsőben nálunk is mindenki mondta, hogy mi akar lenni (a fél osztály állatorvos), de ezekből kevés vált valóra. De gimnáziumban például minket végig nyaggattak azzal, hogy már tizedikben döntsük el, hova akarunk menni, 1 évvel az érettségi előtt már a konkrét helyet is tudjuk. Szüleim elmondása szerint ilyen az ő idejükben nem volt, ők 11.-esként nem a ponthatárokról és az egyetemi felvételikről beszélgettek, nem is törődtek ilyesmikkel, pedig mindketten jó tanulóként jó egyetemre kerültek be, szerintük mi túlzottan rá vagyunk pörögve erre.

De lehet ez csak az én környezetemben van így, talán 2 részre szakadt a fiatalság, mert én egy csomó ambiciózus korombelit ismerek, akik tudják mit akarnak, míg nyilván léteznek azok is, akiket semmi sem érdekel és nem törődnek a jövőjükkel.

17/L

Jóég...

Én pici koromtól kezdve körülbelül minden évben más akartam lenni, aztán végül egyik sem lettem, amit kitaláltam.

Végül 23 évesen jöttem rá, ténylegesen mire vágyom, mi az a hivatás/szakma, amit csinálni szeretnék.

Tehát nem segített az, hogy "tudtam" mondjuk 10 évesen, hogy pszichológus/ügyvéd/bohóc stb. akartam lenni, így sem találtam meg hamarabb az utam.

L/25

najó, inkább nem fűznék hozzá semmit.

csak annyi:

5 évesen ügyvéd

10 évesen bróker

12 évesen stweardess

14 évesen meteorológus

akartam lenni. aztán ahogy közeledett az igazán komoly pályaválasztás: elvesztem.

most, 25 évesen csupán egy olyan állásra lenne szükségem, amiből megélek, és nem kell sakkoznom a hónap végén a számlákkal.

"Tudom hogy közhelyes de"

Igen, az. Ne kelts hangulatot, ne kelts indulatokat, próbálj elvonatkozatni magadtól és látni az ok-okozatot. Mindjárt nem fogsz csak két színt látni.