Ezek a nők szeretik egyáltalán a gyerekeiket?

" .Tudom,hogy vannak olyanok is,akiknek nincs más választásuk anyagi okok miatt,de most nem rájuk irányult a kérdés."

Pedig a legtöbb nő ez okok miatt nem tud lépni.. A másik ok,hogy túlságosan szerelmesek.. Nincs több ok.

Én is így nőttem fel,csak nekem nem az apám volt alkoholista,és nem ő vert,alázott minket,hanem az anyám.. Ez se jobb.SŐT..

Apám elmondása szerint,ő azért maradt anyám mellett,mert

1. mégiscsak az anyátok

2. én szeretem őt,még így is.

3. meg fog változni idővel.

Szóval végül is ezek is okok

Ha egy elnyomható nőről van szó, az gyerekkel együtt is épp olyan elnyomható. Rengeteg kapcsolat van, aminek el sem kellett volna kezdődnie, mégis bennemaradtak a nők. Hogy miért, arra mindenkinek más indoka/ürügye van. Ezek a nők nem a gyerekeiket nem szeretik, hanem magukat nem becsülik, a szabad, nyugodt, békés életet nem becsülik. "Csak" hab a tortán, hogy ebben a vívódásban gyerek(ek) is sérül(nek).

Az biztos, hogy én azonnal véget vetnék a kapcsolatnak, ha a másik fél agresszív, alkoholista, stb. Ez legtöbbször nem a gyerek születése után derül ki, hanem már jóval előtte, csak nem árt levenni a rózsaszín szemüveget, mire az ember gyereket VÁLLAL. Sajna rengeteg nő nem így gondolkozik. Ez valahol önzés is a részükről. "nem igénylem a nyugalmat/szerelmes vagyok/biztosan megváltozik". A legnagyobb probléma, hogy a nők előbb szülnek, aztán kérdeznek - már bocsánat. Egy gyerek életét nem lehet a bizonytalanra, a puszta szerelemre alapozni, mégis sokan ezt teszik. Ez nem a gyerek iránti szeretetről vagy annak hiányáról szól, hanem a női butaságról, elnyomhatóságról, naivságról.

/Szintén nő... lány vagyok./

Nálunk Anyu azért ment hozzá, mert a nagymamám kényszerítette. Egyszerűen meg lett mondva neki, hogy már kinézik a falun, hogy udvarlója van évek ota, mégsincs lagzi. Anyunak két választása volt: vagy férjhez megy, vagy mehet ahová akar, de el otthonról. Egyébként utáltam, hogy ez nálunk normális volt, az összes haver ivott.. Sokszor el szeretett volna válni anyukám, de kb, lehetetlen helyeztben volt. Senki nem segített neki, sehová nem tudott menni a gondjaival. Csak annyit mondtak neki, hogy válj el, de mivel a lakás közös ugyis egy fedél alatt maradtok. Nem anyagi támogatásra lett volna szükségünk csak lelki, illetve tanácsadóira. Szerintem jóval többett kellenne támogadni a családokat, anyákat, gyerekeket. Sokan nem tudják, hogy milyen jogaik, lehetőségeik vannak.

Mindenesetre én megfogadtam, hogy soha nem megyek hozzá egy olyan emberhez aki nem képes józan maradni.

Erre a kérdésre még én sem találtam választ.

Szerencsére a családunkban és az ismerettségi körünkben nincs sok ilyen családra példa, csak az anyósomék. Anyósom éveken keresztül elnézte és megbocsátotta a férjének azt, hogy őt és a gyerekeket verte, nem egyszer juttatta őket kórházba kisebb-nagyobb sérülésekkel. Én arra gondoltam, hogy a pénz miatt maradt vele, de kiderült, hogy nem, mert apósom nem dolgozott, anyósom tartotta el őt és a gyerekeket. Gondoltam a lakásra is, de ez sem, mert anyós lakásában életek, majd azt is eladta és a férje eljátszotta/elitta. Egyre lejjebb csúsztak és egyetlen dolog volt fix az életükben, hogy "apunak mindene meglegyen". Mostanra eljtottak odáig, hogy a gyerekeik leginkább szóba sem állnak velük, amiért ők a gyerekeket hibáztatják, hiszen milyen hálátlanok.

Anyósomnak felajánlottuk, hogy költözzön el tőle, segítjük mindenben csak végre kezdjen normális életet, de nem, mert akkor "apuval" mi lesz... Hogy őszinte legyek, ezután már az is megfordult a fejemben, hogy anyósom nem normális.