Miért maradnak sokan olyan kapcsolatban amiben nem szeretik őket és nem szeretnek ők sem már?

Közös hiteles lakás és két közös gyerek. Egy ilyenből már nagyon nehéz kilépni.

Gyerek, és kölcsön nélkül is nehéz kilépni. Mondjuk az egyik félnek nincs hová mennie lakni, vagy a megszokás miatt is lehet.

Szerintem nagyon sok esetben az első kettőn kívűl az is, hogy nincs önbecsülés, félnek változtatni. Ilyen rossz példa anyunk is, három rossz házasság után, amibe azért ő is elzavarta nem egyszer az utolsót is, mondjuk jogosan sokszor, meg hát megtehette mert a ház az övé, szóval most meg hogy elváltak átváltott, és hiányzik neki, minket hibáztat. Nah? Mi ez, ha nem önbecsüléshiány... nekem legalábbis nem lenne arcom a gyerekekre kenni, hogy neki megromlott a házassága.

Ez marhaság! Mindent meg lehet oldani csak akarni kell. Ha adott egy kapcsolat ami nem működik akkor abból igen is ki kell szállni. Mert az nem megoldás ha úgymond megszokásból él valaki abban a kapcsolatban. A megromlásnak több oka is lehet de ez helyzettől függ. Én személy szerint ha nem működik a kapcsolatom kilépek belőle. Ennyi csak meg kell tenni az első lépést az a nehéz. A többi már könnyen fog menni.

Az a baj, hogy nem elég inteligensek az emberek sokszor. és tényleg nem. gondoljatok bele amúgy. rossz a házasság, sok veszekedés, stb. mondjuk vegyük azt, hogy iszik a férj. Az anya azt hiszi, hogy ő, mindent megtesz, veszekszik a férjével, stb, magyarán nem tűri el, ő ezzel mindent megtesz. De mire tesz meg? Nem figyeli, hogy a gyerek végighallgat mindent, és azt sem veszi észre, hogy bántja a gyereket is sokszor mert persze utána, előtte nem lehet hozzászólni sem, beleköt az emberbe. Nem mondhatjátok, hogy nincs igazam, de aki mindig ahelyett, hogy hagyná kijózanodni a férjét, felkelti pl és kiabál vele, az mindent tesz, de nem jót. vagyis magának esetleg, mert magát lenyugtatja valamilyen szinten. Mi ebbe éltünk sokáig. azért vagyunk lelkileg nyomik.

*

Egyetem alatt voltam gyakorlaton családsegítőnél és elborzasztott a tapasztalat, hjogy nem is akarnak kilépni.még azok sem akiket vernek, sőt azt is hagyják,hogy a gyereket is verjék. Kaphatnának segítséget, de akkor sem. Szerintem sokan nem is akarnak boldogok lenni,fontosabb nekik a megszokott biztonsága.

mert azt hiszik, hogy égő, ha nem élnek együtt valakivel

nekem volt amúgy olyan csajom aki élt valakivel és végül mégiscsak maradt. sok fiatal nő azzal kompenzálja, hogy kikacsintgat, és szerintem ezt tudja magáról, hogy ő sem egy angyal és így elfogadja a helyzetét.

én most is ebben vagyok..tisztában vagyok vele,hogy el kellene hagynom,de egyszerűen nem megy,talán gyávaság.lehet.vagy csak az,hogy valahol naívan reménykedek benne hátha változik valami.nagyon nehéz lépni,pedig minden nap megy a veszekedés,én szinte minden nap bőgök.felteszem a kérdéseket,hogy miért nem lehet többet jobban figyelni rám,azt mondja szeret...csak nem érezteti.ő sem akar elengedni és én sem őt.