Mégis hogy lehet az, hogy vannak olyan szülők, akik az egyik gyereküket sokkal jobban szeretik, mint a másikat?

Nem szabadna,de sajnos elég sok ilyen van.

Mondjuk nálunk én számitottam is erre,öcsém késői gyerek,és végre fiú,jobban szeretik őt.

De nem bánom,tényleg szeretni való kölyök.És én már felnőtt vagyok,elfogadom a tényt,és ettől még imádom őt.

Most komolyan, nem normális, hogy a személyiség közrejátszik. Nem barátokat szült magának, hogy majd azt szeretem jobban, akivel könnyebben ki lehet jönni.

A külső meg pláne. Én 40 kg-val vagyok nehezebb a húgomnál, és soha nem éreztem, hogy Anyu kevésbé szeretne.

Nemcsak a tanulatlan szülőknél van így, sajnos. Orvos anya, építészmérnök apa. És mégis sokkal inkább szerették öcsémet, kivételeztek vele mindig... lehet, azért, mert fiú??? Nem tudom. Én mindig jó tanuló voltam, tőlem mindent elvártak, a csillagos éget, ha lehozom, az sem lett volna nekik elég... egy fizika 3as dolgozatért olyan balhé volt itthon, hogy egész este megállás nélkül bőgtem miatta. Öcsém meg jött haza azzal, hogy kihívták németből felelni, azt mondta, kéri az 1est inkább... és elintézték egy ejnyével kb. Amikor egy sulis focibajnokságon 1 db labdát kivédett kapusként, sokkal jobban dicsérték, mint engem az országos tanulmányi versenyeim bármelyikéért. Amikor én érettségire készülés közben kimentem 10 percre elolvasni egy magazint, jött a szekálás, hogy ha ennyire lazán veszem, akkor bukni fogok, meg milyen lusta vagyok meg csalódott bennem. Öcsém meg nem készült rendesen (azt is úgy, hogy a fele az én verejtékes munkávbal kidolgozott tételem volt, feleannyit sem feccölt bele), szóbeli előtt 2 nappal állt neki bőgni, hogy milyen szar az élet, mert semmit sem tud, na, akkor jött anyám, hogy jaj, kincsem, az sem baj, ha 2est hozol...

és most ugyanez megy, főleg hogy reálos családban bölcsésznek mentem, aki csak a széket melegíteni jár be az egyetemre, bezzeg öcsém, a hős műszakis... amióta egyszer volt egy enyhe idegösszeroppanásom, azóta ezutóbbi csillapodott, de azért burkoltan még mindig kutyáznak...

Hogy hogy lehet azt nem tudom, de van ilyen. Nálunk a húgom volt a kedvenc, én elég hamar leszakadtam a családról, 22 évesen elköltöztem a városból, ahol éltünk, a testvérem csak 30 évesen. Mondjuk, végülis ő az, aki most a családi ügyeket intézi, de szerintem azok után amit hozzám képest pluszt kapott, ez a minimum...

Férjeméknél viszont sokkal durvább a helyzet, anyósom a sógoromat részesíti előnyben, neki csak ad, ad, a férjemet pedig próbálja kihasználni. Szerencsére, amióta képben vagyok, ez már nem megy neki. Sógor még mindig csak kap az anyjától, de a férjem már nem az a ló, akit lehet ütni, mert húz...