Van, akit nem szeret az após-anyós? Van, aki velük él, és rémes a helyzet?

Naa, a te két kérdésed közt csak 1 óra 10 perc telt el, nagy családi ház, 7 szoba, szalon, satöbbi itt, amott ugyanez, nektek csak egy kicsi szoba. Nem kell köntörfalazni...

Nem baj, ha kérdezel, de nem kell hazudni azért...

hülyék mindig voltak,vannak..lesznek...!

te melyik időintervallumba sorolod magad?????

Én nem olvastam az előző kérdésedet (már ha a tiéd volt), de én pl. nem vagyok beszélőviszonyban anyóssal március óta. Ő is mindig nyájas volt, elfogadtam olyannak amilyen (azt hittem ő is), aztán tavaly nyár óta egyre inkább feltűnt, hogy nyomja a hülyeségeit a hátam mögött. Volt olyan, hogy amikor átmentünk hozzájuk nem is köszönt és hozzám se szólt...

Mindig a páromnak írkálta a hülye sms-eit, amire mindig azt mondta, ne foglalkozzak velük, ő is ezt teszi (mármint a párom). Aztán márciusban jött egy e-amil, aminél már végképp elszakadt a cérna! Felhívtam, először nem vette, aztán amikor később próbálkoztam, a második csörgésnél kinyomott... Mivel gondolom ő azt hitte a párom nem mondja el nekem ezeket az sms-es, e-mailes dolgokat, szépen kimásoltam az e-mailjéből a rám vonatkozó részt, aztán az összes sérelmemet kiírtam magamból. Párom elolvasta, azt mondta teljesen igazam van, így elküldtem anyósnak (copyban páromnak)! Állítólag nagyon kiakadt, de válaszra sem méltatott... Pedig augusztus végén fog megszületni az unokája, akit nagyon várt, de így még látni sem fogja! Ha ez így jó neki...

Párom mellettem áll, de mindezek ellenére természetesen tartja velük a kapcsolatot, mert hát mégis az anyja. Nekem viszont nem kell vele találkoznom és hogy őszinte legyek, nyugodtabb is az életem. Persze páromat sajnálom, de fordított helyzetben én sem várnám el tőle, hogy átmenjen anyuhoz!

Nem olvastam végig az összes választ, mert eléggé átcsapott primitívbe a dolog.

Én a volt anyósomékról írnék. Annak idején a volt párom beépítette saját maga a saját pénzéből a szülői ház tetőterét, én oda költöztem be vele. És szerintem őket igazából az zavarta, hogy mi boldogok voltunk, ők meg utálták egymást, ráadásul uram bocsá szép vagyok és ez szerintem külön szúrta a szemüket, mert ők valami kis egyszerű, vidéki lánykát szerettek volna fiúknak. Utólag derült ki, hogy problémát jelentett, hogy én nem segítettem anyósnak a vödörben fát bevinni a fűtéshez, ugyanis fával mentek a radiátorok. Hozzátenném: párom fizette a fűtést, tehát nem értettem, hogy akkor miről beszélünk? Apósom egy idő után nem volt hajlandó köszönni nekem. Mint utólag ez is kiderült azért, mert ő mélységesen sérelmezte, hogy nem magáztam. Mielőtt odaköltöztem párom mondta, hogy az anyja azt szeretné, ha jóban lennénk és tegeződnénk, ezek után eszembe sem jutott, hogy apóskának ez probléma. Valamint ha szólt volna, hogy őt ez zavarja, semmi probléma, magáztam volna! Nem értettem, hogy hogy lehet valaki ennyire primitív és gyerekes, hogy nem hajlandó köszönni!

Nem csak a lakásunk bajárata volt külön, hanem külön udvarrészünk is volt, ahova egyszer kifeküdtem meztelenül napozni(miután meggyőződtem róla, hogy senki nem lát, különben nem feküdtem volna ki), mire anyósom fölhívta a páromat, hogy meztelenül napozom az udvaron. 1. mi köze hozzá? 2. ha őt ez annyira zavarta miért nem nekem mondta? Mit kellett a hátam mögött áskálódni? Ez annyira szánalmas. Talán arra számított, hogy majd a párom felhív és jól leb.sz, hogy hogy merek meztelenül napozni? Hozzátenném: még após se volt otthon, hogy esetleg zavarhatta volna a látvány.

A kutyám elkezdett tüzelni, mire az ő kankutyájuk a nap 24 órájában vonyított. Építsünk kerítést, hogy ne lássa egymást a 2 kutya. De az az idióta dög csak vonyított továbbra is. Aztán kitalálták, hogy vigyem el a kutyámat.

Már a legvégén volt, hogy anyósom azt mondta nekem, hogy én uralkodok az ő fiacskáján. Na ez volt az a mondat, amit nem tudtam szó nélkül hagyni és közöltem vele, hogy ha egy kicsit is ismerné a fiacskáját tudná, hogy nem lehet rajta uralkodni, mert azon nyomban lelépne. Na ez után jött az, hogy költözzek el én is. Miután ez nem történt meg elzárták a vizet a lakásban. Az a legkevésbé sem zavarta őket, hogy a párom halál koszosan ért haza a munkából (miután ács) és nem tudott zuhanyozni. Az udvarról vittük be vödörben a vizet. Úgy voltam vele, hogy oké, hogy engem utálnak, de milyen szülő az, aki képes ezt megcsinálni a gyerekével?

Aztán jött az, hogy költözzön el a párom is. Ekkor már bánta, hogy nem íratta a nevére a tetőteret, pedig szó volt róla. Én mondtam neki, hogy nehogy már hagyja, hogy ezt csinálják. Még ő könyörgött nekem, hogy menjünk el albérletbe.

Hazaköltöztem anyuékhoz, 1 hónapig laktam ott. Tudom, hogy anyósom mondta a páromnak, hogy jó lenne, ha nem menne oda a postám, mire ő mondta neki, hogy ne aggódjon, mert átírányítja a sajátjával együtt. Anyós erre azt felelte, hogy odébb lesz az, míg ő elköltözik. Erre akkor hétvégén elköltözött...

Számomra ez a legmegdöbbentőbb, hogy ők tényleg azt hitték, hogy ha én elkölzötök, akkor minden oké lesz, a párom marad ott továbbra is.

Utána a helyzet tökéletes és idilli lett: egyikőnk se találkozott vagy beszélt az anyjáékkal. Én egy szóval nem mondtam, hogy ne tartsa velük a kapcsolatot, ő mondta, hogy ezek után, hogy ezt csinálták velünk nem kíváncsi rájuk.

Mi évek múlva szétmentünk, bár ez nem tartozik a témához, de barátok maradtunk. Nem sokkal azután, hogy én megismerkedtem a mostani férjemmel anyósék fölhívták a volt páromat, hogy ők 1-2 éven belül külföldre költöznek és nekünk adnák a házat. Nem tudták, hogy mi akkor már nem voltunk együtt, bár ez igazából lényegtelen. Vicces. Valószínűleg az a pár év rádöbbentette őket, hogy egyedül halnak meg, mert ha ilyenek, akkor a gyerekük nem kíváncsi rájuk.

Hát bocs, hogy hosszú lett...