A párom külföldön dolgozik, hogy kezeljem ezt a problémát?

Te nem tudnál utána menni dolgozni? Akkor mindig együtt lehetnétek! :)

vagy nem olyan a munkája?

én egy kicsit ismerem a másik oldalt is. Vagyis az utazóét. Ő is ugyanezt érzi. Kint megszok egy helyzetet, aztán haza kell menni, ahol egy másik helyzet várja. Nem szívesen jön, nem szívesen megy, mindig stresszeli a váltás, mert mindig olyan, mintha idegenek közé menne, és állandóan újra bele kell tanulnia a hétköznapokba. Ő sem érzi a hiányt A-ban és B-ben a másik miatt. Tehát az érzéseid miatt ezért nem kell bűntudatodnak lennie. (meg különben sem) Nem az a szeretet, hogy valamivel marcangolod magadat (hiány, aztán bűntudat) és ilyen jellegű elvárás sincs. Az lenne a legjobb, ha ezt kölcsönösen megbeszélnétek egymással. Ugyanis jelenleg az egymástól való elszakadás folyamatában vagytok ("elidegenedés"), azon a ponton, ahol szükségessé válik újraalapozni a kapcsolatot. Egyrészt meg kell beszélnetek ezeket az érzéseket, aztán el kell döntenetek, hogy mit kezdtek velük. Ha együtt akartok maradni, akkor valami módon éljetek egy helyen. Ebben az esetben valamelyikőtöknek kell hoznia egy áldozatot. Ha nem szívesen hozná meg egyikőtök sem a megfelelő áldozatot, akkor már ott tartotok, hogy mindkettőtöknek a saját élete fontosabbá vált, mint a közös életetek reménye. Ami egyébként szintén teljesen érthető, és ez nem egy bűn, meg valakinek a hűtlensége. Ebben az esetben keressetek új párt, mivel nem lesz jobb. Váljatok el békében és egymást támogatva. (rendszerint itt az szokott lenni, hogy mellébeszélnek a felek, aztán jönnek a szeretők meg a balhék) Nálunk a családban nem csak én voltam ilyen utazó, hanem apám is, és emlékszem rá, hogy gyerekkoromban mondjuk egy év után hazajött Ázsiából, és hihetetlenül nem éreztem iránta semmit, hanem egy terhelő új elem volt, aki otrombán zavarja a világomat. (hozzátartozik hogy apám nagyon autoriter) Nem is lett túl jó a kapcsolatunk soha.

A lényeg az, hogy ne verjétek át sem egymást sem magatokat, és fontos, hogy ha együtt akartok maradni, akkor mindketten tegyetek gesztusokat. pl, ha úgy döntesz, hogy kimész, akkor ne lőcsölje rád, hogy csak te keress magadnak munkát kint, mert ő jobban tudja ezt ott kint intézni. Ugyanez visszafelé. Ha ő jönne haza, akkor kereshetsz neki egy olyan ajánlatot, ami vetekszik a kintivel vagy legalábbis elfogadható. Esetleg közösen elköltözhettek egy harmadik helyre.

Ezek nehéz szituk és nagyon különböző kimenetelük lehet: (két igaz story következik)

1. Településen élő anyuka, 2 fiút nevel, 10 és 8 évesek, 15 éve házas, teljes állásban dolgozik. Férje német, otthon, Németországban dolgozik úgy, hogy hétfő hajnalban utazik, péntek éjjel / szombat hajnalban jön haza. Idén nyár elején derült ki, hogy évek óta kint is van családja, "felesége" (jogilag nyilván nem az) és 2 gyerek. 7 és 4 évesek...

2. Párommal a múlt évben 35 napot töltöttünk együtt, de nagyon szeretjük egymást ezért minden nap Skype-oltunk órákig. Volt hogy 48 órákat ment egy hívás, mert együtt "aludtunk", "vacsiztunk" stb. Most augusztusban lesz az esküvő, itt Magyarországon. Ő egyébként amerikai, úgyhogy megvolt a távolság. :)

Döntsétek el, hogy mit akartok. Ha a pénz már többet ér, nem baj, csak be kell vallani. Itt elsősorban arra gondolok, hogy fel fogja-e adni az állását. Te is próbáld tisztázni magadban, hogy ŐSZINTÉN kell-e ez neked, vagy esetleg jobb lenne-e valaki más, aki a mindennapokban segít érzelmileg, és csak a jelenlétével.