Úgy érzem romokban az életem, totál kivagyok?

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Tudni kell, hogy faterom úgy ahogy lehet elrontotta az egész életem. Alkoholista, játéggépezett, kb 8éves koromban eljátszotta a házunkat. Folyton nyomorba döntöt minket, többször is elváltak muteromtól, de mindig összejöttek. Anno mindig én tartottam muteromban a lelket, sokszor odaadtam neki kölcsönbe a nehezen spórolt pénzem(sokszor persze nem láttam többet). Mára ez már teljesen megváltozott, teljesen ellentetje lettem régi önmagamnak. A sok veszekedés, ordibálás (muter vs fater) azt váltotta ki belőlem, hogy teljesen megszüntettem az érzelmi kötődést muterommal, testvéremmel. Faterom pár hete költözött el tőlünk, hatalmas adóságokat hátrahagyva. Most pl volt egy veszekedés hármunk között, mivel nincs semmi pénzünk és sok a számla és miért nem adom oda a spórolt pénzem(kb hatvanezer huf). Én most erre teljesen kiakadtam, mivel ez fősulira kell, amit szeptemberben kezdek, de mégse mehetek oda 0ft-al, azt se tudom, hogy mi hogy lesz, lesz e egyáltalán szociális ösztöndíjam vagy diákmelózni tudok-e. A másik dolog, hogy tesóm megkapta az első igazi fizetését, kb 2 nap alatt elverte, vett új mobil 18k-ért, meg egy csomó kölcsönét kifizette amit butaságokra kért kölcsön, pl-2havonta új táskát vesz, ékszerek stb. Nem sokat adott haza belőle. Mondjuk muterom és tesóm abszolút nem tud normálisan bánni a pénzel, pl tesóm rávette muteromat hogy vegyen neki előfizetéses mobilt, hogy majd fizeti az ösztöndíjából--> Kb 60k-s tartozás lett belőle, muterom köttetet be új tv-t mivel, hogy a régi feketén volt, és az bnem jó mert megbbüntetnek minket, ez kb havi 6k. Egy csomó ilyen dolog volt, én mindig mondtam, hogy ne csinálják, de sose halgattak rám. Legszívesebben itthagynám az egész országot, csak itt a bukkanó, hogy van egy kafa gyógyíthatatlan betegségem(crohn), amit csak a kísérleti gyógyszer tud karbantartani, most pl. teljesen jól vagyok, de ha nem kapnám akkor valszeg fél éven belül úgy néznék ki mint egy végstádiumos rákos beteg. Dolgozni is próbálok, de szinte nem jön össze semmi, eddig csak 2 hetet tudtam dolgozni, sokszor még olyan melókat is elvállaltam, mint a libapakolás(nem egy leányálom), elvileg most is jött volna két hét nyomdai munka de lemondták. Teljesen kivagyok az egésztől, a legroszabb hogy még magányos is vagyok, mióta legjobb haverom kiutazott külföldre dolgozni az itteni fos helyzetek miatt, szinte totál depressziós vagyok, főleg az ilyen veszekedések után, szinte felvágnám az ereimet. Ha legalább lenne valamilyen diákmunka, az elvonná a figyelmemet a problémáktól, de nincs semmi. Bocsi, ha kicsit kusza voltam, de egyszerűen ki kellett írnom magamból ezeket. 20/F