Mit tehetnék a szüleimmel? (fontos nagyon)

Mi a bajuk a pároddal?

Ugyan én még itthon lakok, velem is hasonló dolog van, hogy ki nem állhatják a barátom. Szegénynek annyi a "bűne" h nehezen talál munkahelyet. Egyébként a legtisztességesebb ember aki ismerek, nem iszik, nem dohányzik, és az életénél is jobban szeret. Lelki beteg voltam az itthoni helyzet miatt és ő segített feldolgozni.

Most h megerősödtem, megmondtam nekik, hogy egy ronda szót nem akarok meghallani róla, mert nem érdekel a véleményük, tartsák magukba, és mérgezze őket.

Látták, hogy komolyan gondolom, hogy határozottan kiállok mellette, azóta nem került szóba.

Ne hagyd magad, oké, hogy náluk laksz, de nem jogosítja fel őket, hogy másokat ócsároljanak. Lehet nem szeretni, de ne mondogassák.

És lehet h már felnőtt vagy, de nekik ilyenkor is gondoskodnia, és segítenie kellene a gyermeküket, aki nem így gondolja, az nem szülő, és nem értem miért vállalt gyereket.

Magam 21 évével mondhatom,hogy Te még tuti nem nőttél fel.Vicc az egész,ezért elvenné a gyámügy a gyereket mert a szülők próbálnak boldogulni?Majd 30 évesen attól,hogy visszaköltöztél nem lehet szabad perced,szabad döntésed?Nem 17 vagy már hanem egy tízessel több!

Közöld a kedves nagyiékkal,hogy köszönöd,hogy ott lehettek de azért van mindennek normális határa!Attól mert ott húzzátok meg magatokat ne kezeljen újra kislányként,hisz ott egy unoka is...Attól ,hogy más kerületben dolgozik a párod minek is munkásszálló? + pénz kidobás...azt vagy tetszik anyucinak ,hogy EGY családot alkottok vagy nem.Bár még mindig nem értem ,hogy így hogy lehettek igaziból egy család.