Amikor valaki azt mondja, hogy tizen-huszon éve szerelmesek egymásba a párjával, egyesek miért vágják rá automatikusan, hogy ez hazugság?

Azért, mert a szerelem az amikor valaki a lila ködtől nem lát. Amikor csillámporos pónilovak ugrálnak az égben ha a pasi hozzád szól. Egy olyan lelkiállapot, amikor még nagyon izgalmas a találkozás, vibrál a levegő és megváltozik körülötted minden, mintha be lennél drogozva. Ha nem lehetsz vele együtt, akkor is rá gondolsz, emiatt szétszórt leszel és nem tudsz a munkádra, vagy a tanulásra koncentrálni, mert kissé meghülyülsz. Ekkor szokták észrevenni mások is hogy szerelmes vagy. Mert te szó szerint bolondulsz érte. Amikor belezúgsz valakibe, a neve is mutatja, hogy "bele zúgsz", tehát ez nem lehet egy hosszan tartó érzés.

A szerelem van akinek ez 1 hónapig tart, másnak 1-2 évig ezt nem én találtam ki, állítólag ez biológia. Asszem valami olyasmit hallottam, hogy amikor szerelmes vagy megemelkedik a szerotomin, dopamin szinted, és az mérhető.

A hosszú párkapcsolat más talán egy kicsit. Nekem például 8 éve van meg a pasim és imádjuk egymást, tiszteljük, szeretjük. Ez is ugyanolyan izgalmasan indult az elején, de az évek alatt jobban megismertük egymást minden helyzetben, és emiatt egy mélyebb szeretet alakult ki. A saját és a másik hibáit látjuk és elfogadjuk, néha korrigáljuk is. Emellett kötődünk egymáshoz nagyon szorosan. Ez egyfajta ragaszkodás, amiből egyikünk sem akar kitörni. Egy kiegyensúlyozott, nyugodt, biztonságos, kellemes érzés. És ha egyikünk nincs itt, akkor féltjük egymást, kb mint anya a gyermekét.

Valahogy így tudnám leírni, de lehet hogy ezt mindenki másképp éli meg. Azt én nem tudom. Nyilván ahány ember, annyi gondolat és annyi érzés.