Hogy érintene benneteket, ha édesanyátok aki depressziós azt mondaná nektek felnőtt korotokban, hogy ő attól lett olyan amilyen, mert te már gyerekekkorodtól kikészítetted?
Nyugtalan,szorongós,nagyon aggódós gyerek voltam,állítólag szélsőségesen hisztis,soha,semmi nem felelt meg nekem,kamaszként is ilyen voltam,de csak itthon.
Anyukám ezt rendkívűl idegesen kezelte ,előfordult többször,hogy azzal bűntetett,hogy hetekig nem szólt hozzám.
Közösségben nagyon alkalmazkodó,már-már alázatos,kimagasló tanulmányi eredményeket produkáló voltam mindig.
A munkámban precíz,pontos,elhivatott vagyok,meg vannak elégedve velem.
Az emberek általában azt mondják,hogy szeretik bennem,hogy mennyire kedves vagyok.
Anyukám orvosilag diagnosztizált depressziós ,nagyon előzékenyen kell szólni hozzá,mert mindenen megsértődik,bár rendkívűl jó anyagiak közt él,mégsem képes örülni semminek .
Másoktól visszahallottam,hogy miket mond rólam (nem járok át segíteni eleget hozzá,a munkám és két gyerekem mellett),amit szóvá tettem neki ,hogy miért kell ilyen dolgokat mondani rólam.
Ezen nagyon megsértődött,hogy ő nem pletykál...
Majd azóta rendkívűl sértődött ha hozzászólok,mondtam neki,hogy talán már nem kéne azt csinálnia amit mindig is csinált,hogy képes hetekig haragot tartani ,felnőtt emberek vagyunk.
Erre jött a csattanó,hogy én tehetek az ő minden bajáról
:,-( és elkezdte sorolni ,hogy 5 éves koromban milyen cirkuszt csináltam mikor Németországban voltunk stb...milyen kamasz voltam és énmiattam lett ilyen amilyen.
Most felerősödve érzem azt a nagyon erős szorongást ami az egész életemet végigkísérte anyukám elutasító viselkedése,kiszámíthatatlansága miatt,bár már szerencsére nem függök tőle úgy mint régen.
Ha én így állnék az ADHD-s fiamhoz ,mint ahogy ő énhozzám,akkor mi lenne a gyerekkel...
Tudom,hogy depressziós és nem feltétlenül kell komolyan venni amiket mond,de mégis nagyon fáj,hogy az egész életének bajáról engem tesz felelőssé.
Ha évekig rá sem néznék,akkor sem lenne ő jobban,ő mindig mindenben a rosszat láttja.
válasza:Kedves Kérdező, igen, azt kell mondjam, ez egy tipikus felállás. És hogy igazándiból neked önmagaddal kellene foglalkoznod, az egyébként tök jól felismert problémáid leküzdésével, és nem azzal, hogy anyukád mit mond vagy mit nem.
A túlzott simulékonyság bizony egy hiba, mert sokakból tényleg azt váltja ki, hogy belerúgnak... (ahogy az ellenkezője, a hideg elutasító "durva pokróc" magatartás se, meg kell találni a középutat ebben is, mint szinte mindenben)
Namost félreértés ne essék, a depressziós ÁLTALÁBAN nem beszámíthatatlan, a legakutabb napokon kívül képes felelősséget vállalni a szavaiért és a tetteiért. A környezet által elkövethető két hiba meg az, ha mindig belekötnek, meg ha minden badarságot ráhagynak, csak hogy kerüljék a konfliktust... és így egyre inkább lovallja bele magát a hibás gondolati köreibe, és voltaképp egyre rosszabbul lesz maga is... (tudod, itt is arany középút:))
Nagyon nehéz nekem ,hogy ne annak alapján ítéljem meg magamat mint ahogy anyukám kezel engem.
Ha sikerülne elérnem,hogy függetlenítsem anyukám viselkedésének komolyan vevésétől magam,akkor hatalmasat tudnék fellélegezni.
Felnőtt ember vagyok,de még bennem van a lelklleg megfélelmített,folyton aggódó gyermek,aki óvatosan,szépen közelít az anyukájához,mert sosem tudhatja miből lesz sértődés,miből lesz haragtartás .
Én százszor elmondom a gyerekeimnek,hogy milyen jó ,hogy ők vannak nekem,hogy mennyire szeretem őket,én arra emlékszem,hogy ilyeneket mondott anyukám : " Tudnék inkább meghalni,mint szenvedni ezzel a gyerekkel! , Minek kell még nekem élnem ,csak tudném meghalni! , Tönkretetted az életemet azzal amilyen mindig voltál , Ne idegesítsél engem azzal,hogy a gondjaidat nekem elmondod ! "
:,-(
Remélem sikerül felnőnöm .
válasza: válasza:Azt mondanám neki, hogy szégyellje magát, amiért olyan embert akar bántalmazni, aki soha nem ártott neki: a gyerekét.
Ő akart téged, ezzel együtt vállalt teljes egészében. Te gyerekként nem készíthetsz ki senkit - max. ő nem volt való anyának. Ha viszont egy ember nem való anyának, akár biológiailag, akár pszichésen, akkor ne vállaljon gyereket! Legyen benne annyi, hogy nem vállal. Ha viszont vállal, akkor ne a gyerekre akarja a saját maga alkalmatlanságát ráterhelni.
Szégyellhetné magaát az édesanyád ezért a bűntudatkeltő, önzp és gonosz szövegért. :((
válasza:Végigolvastam az összes szövegedet, újra.
Anyukád nem depressziós (az csak egy tünete a bajainak), hanem egy mélyen önző, neurotikus hiszérika, aki a depressziót használja fel arra, hgy ezáltal az önzését leverje a világon - legelső sorban rajtad. És nagyon is beszámítható!
Akár nyűgös gyerek voltál, akár nem, te arról nem tehetsz. Az anya dolga, hogy a maga személyiségét igazítsa a gyerekéhez, nem pedig fordítva követelje meg!
Szép is volna, ha azért bántanám a gyerekemet, mert barna a szeme! Mintha tehetne róla! :( Éppúgy nem tehetsz a veleszületett habitusodról sem.
Igaza van annak, aki a tükrözésről beszél: a kis gyerek az anyuka indulatait és érzéseit kapja, ha az anya nem jól vagy nem tükröz. Te azért lettél extrémen símulékony, jó kislány, mert egy önző nő nevelt, akinek minden szavát, hangulatát lesned kellett és ahhoz alkalmazkodnod.
Még mindig vágysz a szeretetére, és nem akarod felfgoni és megéretni, hogy arra vágysz, amit ő seoha nem fog neked megadni - mert nincs benne szeretet.
A húgod is megszenvedte anyukád önzését és anyai alkalmatlanságát, de mivel más karakter, mint te, és második gyreekként jóval kevesebb terhet kapott, mint te anyukádtól, másként is fejlődött. De a lelke mélyén neki is fáj, hogy az anya csak biológiailag volt anya, egyébként nem, hidd el.
Nemigen tehetsz anyukáddal semmit, mint hogy - mivel már felnőttél - lerúgod, és hagyod a saját levében főni. Ellenkező esetben mindig a lába kapcája maradsz.
(Nekem van egy olyan érzésem, hogy édesanyád jó dolgában nem tudja, kibe és hogyan rúgjon bele.)
Ne pedálozz neki többé. Ha nem tudsz tőle elszakadni, akkor nagyon ajánlok egy szakembert neked, különönsen a beteg gyereked miatt is. Nagy teher egy ilyen gyerek, és nagy teher egy olyan anya, mint a tiéd.
Anyukádnak pedig azt kell mondani, hogy azért lett depressziós, mert az anyja nem szerette - és te nem vagy egyenlő a nagymamival!
Keress meg egy szakit, aki segít, előtte olvasd el Susan Forward Mérgező szülők c. klasszisát. Szívből ajánlom.
válasza:Anyukád saját magával és a saját hibáival, rossz döntéseivel nem képes szembenézni, ezért keni rád minden baját. Ne vedd magadra, ő egy lelkileg beteg ember, akit lehet, hogy még mélyebbre lökne a betegsége, ha még azt is el kellene ismernie, hogy elcseszett egy-két dolgot anno, sőt, hogy lehet, hogy a gyereke szorongásaiért is ő a felelős...
Anyám is depressziós volt, én is szorongós, aggódós lettem, bár mióta nem foglalkozom a szemrehányásaival, mindent túldramatizálásával, sokkal jobban érzem magam a bőrömben, sőt a szorongásaim is elmúltak.
Próbálj meg erről valami közeli baráttal, vagy családtaggal beszélni, valahogy le kell küzdened ezt a szorongást, mert megbénít. És igazad van, ha látogatod, abba köt bele, ha nem látogatod, akkor abba. Nem tudsz neki jót csinálni, de ezért ne haragudj rá, fogadd el, hogy ilyen, és lépj túl rajta, ne vedd komolyan. Nem éri meg.
Egyszerűen sok mindent képes lennék megadni azért,hogy csak egy percre láthassam őt boldognak,felszabadultnak,hogy érezzem,hogy büszke rám valamiért .
Az egészsége még tűrhető (62 éves),anyagilag is megengedhetné magának,de szinte sehová nem mozdul ki,már elmaradtak a rokonok is tőle,mert úgy viselkedik mindenkivel,hogy azt hiszik velük van a baja,holott azt mondja,hogy neki már senkihez sincsen kedve.
A hugom is mondta már nekem,hogy fáj neki,hogy anyukám semminek nem örül,nem volt hajlandó elmenni az iskolai anyák napjára amire a gyerekek pedig úgy készültek.
A férjem apukája már lassan 75 éves és olyan boldogan élnek a feleségével,azt mondja 50 felett lehet igazán élni amikor már nagyok a gyerekek,utaznak,nagy vendégségeket tartanak.
válasza:Igen, kedves Kérdező, pont az a baj, hogy még mindig függsz tőle... és hát ezek az emberek pont ezt szokták kihasználni... a dolog tragikomikuma, hogy ez végülis a kihasználónak sem jó, szóval tudod, ahogy létezhet ideálisan a win-win végű játszma is, ez meg pont az ellenkezője, 2 vesztessel...
Eszembe jut egy sztory, amit hallottam valamikor, adva volt egy anyuka, aki valamely oknál fogva állandóan a lánya párkapcsolatát fúrta, ha a lány el akart menni valahova a barátjával, anyuka mindig rosszul lett... és nem szimulálta, frankón rosszul lett (persze pszichésen) ... a lány belement a játszmába, és otthon maradt anyucikával egyszer, otthon maradt másodszor is, harmadszor fogta magát, átlépte és elment a koncertre, megszünt a játszmában partnernek lenni. Anyuka többet nem lett rosszul, tehát kb ez volt a legjobb, amit a lány megtehetett... vannak helyzetek, amit nem lehet másként kezelni, mint hogy kiszállsz az illető játszmájából...
Gyakorlatilag ezekkel a játszmákkal foglalkozik a pszichológia tranzakcióanalizis nevű ága, lehet, hogy neked érdemes lenne alapszinten utána olvasni, mondjuk:
Az én apám 51 évesen fogadott örökbe. Az anyám ekkor 49 volt. Őszintén kérdezem , van az ilyen embereknek esze?!
Apám 12 éves koromban elhunyt. Anyámmal egyedül maradtam , de akkor ő Sclerosis - multiplex - es beteg volt.
Tehát: A 2 méterre lévő mosdóba nem tudott kimenni. Mindenhol segítettem , de ő utált. Mikor 18 éves lettem beadattam egy öregek otthonába. Erre fél évre meghalt. Ez volt 4 éve. Most a nagynéném haldoklik.Ezek a dolgok miatt , a hajam színe fehérré változott. Azóta nem vágtam le , amióta anyám meghalt.
A kérdésre válaszolva: Az én anyám is azt mondta , hogy amióta benne vagyok az életében azóta lett beteg.
Egy sorstárs.
Atissska !
TE mennyi idős voltál az örökbefogadáskor ,újszülött babaként kerültél ennyi idős örökbefogadó szülőkhöz ?
Ma ilyen már ne lehetséges jogilag.
Az örökbefogadó szülők rajongó szeretettel szoktak a gyerekeik felé lenni ,ők aztán igazán megbecsülik ,hogy végre gyermekük van (meddősségi gond után )és te pedig azt írtad,hogy rólad azt mondták,hogy miattad romlott el az élete anyukádnak...:-/
Azért szép és jó is volt az életetekben remélem...biztosan szerettek azért a maguk módján.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!