Egyes szülők miért akarják ennyire korlátozni, irányítani a gyermekük életét akkor is, amikor az már rég felnőtt?

Azért édesem, mert nem csinálja azt, hogy 18 évesen becsomagol, elbúcsúzik anyutól-aputól, elköltözik egy kis albérletbe, és eltartja magát, mint teljes jogú felnőtt.

Ha ezt tenné, legfeljebb kiakad az anyja a tetováláson, de úgy sem tudja megtiltani.

Hogy is néz ki a tiltás? Tetkót szeretnék - Nem fizetem ki, tehát nem lesz tetkó. B változat: Akkor haza se gyere.

Ez egy régi elv, de elég igazságos, még ha a mai fiatalság rühelli is: amíg az én kenyeremet eszed, és az én házamban laksz, az én pénzemből élsz, addig az van, amit én mondok.

Nehéz egy 22 évest teljes értékű felnőttnek tekinteni, amíg a szülei tartják el, náluk lakik, ők főznek rá, stb. Egy kiló kenyeret nem tud magának megvenni.

Akkor gondolom nem baj, ha anyuci-apuci nem tekinti önállónak, amikor ki kell fizetni a nyaralást a haverokkal, vagy kell egy új cipő... Akkor ez természetes.

Amint cserébe elvárja, hogy - ne adj isten - megfeleljen az elvárásainak, már rögtön jön az "elmúlt 18, felnőtt ember, azt csinál, amit akar".

Később is ez van.

Ne szóljon bele semmibe, de ha kell, azért ugorjon már vigyázni az unokára, fizessen bele a lakáshitelbe, hó végén segítse ki egy ötezressel, mert a szülő erre való.

Tetszik, nem tetszik, ezt hívják úgy, hogy család. Tágabb család, közeli rokonok, vagy ahogy neked tetszik.

Te nem fogsz beleszólni, ha az anyád - a példa kedvéért - 65 évesen cukorbeteg lesz, és nem tartja be a diétát, aztán kórházba kerül? Legyintesz? Vagy ezerszer is elmagyarázod neki, hogy a diabetikus kenyérből se ehet három szeletet?

Arról nem beszélve, hogy lehetsz te akárhány éves, akkor az anyád, és te vagy a gyereke. Lehetsz 45, akkor is te leszel az a kis csöppség, akit kézen fogva vitt sétálni, akinek a bibije elmúlt a gyógypuszitól, és aki a nyálát folyatta a vállára alvás után. Nem vagy már gyerek...de ugyanaz a személy vagy. Mindig látni fogja benned egy kicsit a gyereket.

Sokaknak az is fáj, hogy esetleg a szülőknek valóban lehet igaza, és túlságosan is óvni akarják a csalódástól, vagy a fájdalomtól. Ilyenkor jön a "Na ugye megmondtam...".

Van, aki elmondja a véleményét, hagyja, hogy hibázzon, elmondja, a naugyét, aztán megvigasztalja. Van, aki nem akarja sírni látni, összetört szívvel, mert az ő pici gyerekének mindenből a legjobb jár. Párból is.

Azon a végtelenségig lehet vitatkozni, ez jó vagy rossz, illetve abban a pillanatban jó, de később rossz, vagy fordítva.

:)

"Olyan sok olyat látok, hogy 20-22 vagy még több évesek, és a szülei eltiltják a párjától, nem engedik el ide vagy oda, nem engedik, hogy tetováltasson magára,megsértődnek teljes kis dolgokon is, ha a gyerek nem úgy éli az életét, ahogy ők szeretnék."

Az ilyen szülők a gyerekeiket valahol legbelül csupán használati tárgynak tekintik amelynek azon a falon kell lógnia, abban a fiókban kell lennie ahol a szülő jónak látja. Semmi tisztelet nincs bennük a gyerekeik szándékai felé, ha segítenek is a fiataloknak azt is csak azért teszik hogy megint a főnök szerepében tetszelegjenek.

Hogy miért csinálják? Mert addig se kell a(z egyébként boldogtalan) saját életükkel és problémáikkal foglalkozniuk. A saját életüket nem képesek irányítani, így hát a másét próbálják meg hogy valahonnét önbizalmat szerezzenek.

De azok a fiatalok se dőljenek ám hátra akik hagyják hogy dirigáljanak nekik, akik nem képesek (vagyis inkább nem merik) megvívni a harcaikat akár a saját szüleikkel az igazukért. Ők, mivel nem a saját életüket élik, nem a saját önmegvalósításukkal vannak elfoglalva hanem a szüleik múltban fuccsba ment terveit akarják megvalósítani (nem azt tanulják amit szeretnének, nem abban a szakmában, szakterületen dolgoznak ami érdekelné őket hanem amit a szülő kijelöl) végül ugyanolyan boldogtalanok lesznek mint ezek a rátelepedő típusú szülők, a saját gyerekeikkel ők is ugyanazt fogják csinálni csak hogy ne kelljen szembenézniük a saját életük kudarcaival, hogy ők maguk annak idején nem mertek kiállni a saját boldogságukért.

Vannak szülők akik egy lábas jószágnak nevelik a gyereküket.Nem engedik hogy messze költözzön tőlük vagy netán külföldre.Ha megpróbálja akkor a szülők érzelmileg elkezdik zsarolni és hasonló.

Sajnos vannak ilyenek.Kár tagadni.

Szerintem azért mert nagyon drága, és sok energia manapság felnevelni egy gyereket.

A szülők tisztában vannak vele, hogy miféle baromságokat követtek el fiatalon, és hogy mibe mentek bele és mibe nem, és ha nem is mondják a gyereknek ugyan, szerintem már számtalan helyzetben viszontlátták benne saját magukat..

Plusz azzal is tisztában vannak, hogy a felnövésnek miylen korszakai vannak, és hogy meddig tart iletve hova eg y ilyen korszak.

Más az értékrendjük ami nem azt jelenti, hogy az a jó vagy a helyes, de többnyire helyesbb mint egy gyereké.

Felnőtt korára pedig csak azt a gyereket kell irányítani, meg korlátozni amelyiket nem nevelték eleget, és még mindíg hajlamos felesleges dolgokkal foglallkozni, vagy hülyeségeket csinálni!