Miért van a generációs ellentét? A szülők miért nem tudnak olyan jó fejek lenni, mint a gyerek, és persze fordítva is. Miért van, hogy olyan nagyon kevés családban harmonikus a gyerek-felnőtt viszony?

Én a másik oldalról irok: 50 fölött vagyok kicsivel, tizenéves kor végén és huszon elején gyerekekkel, illetve egy már elköltözött huszonvégivel.

A legnagyobb probléma, hogy a gyerekek már nem ygereknek látják magukat, hanem felnöttnek, a szülönek meg amig otthon lakik, csak gyerek még. Ezen nem igazán lehet változtatni, egyszerüen nézöpont kérdése és ez a biológiai adottságokból következik.

Viszont ami vigsz lehet számodra, hogy miután külön élsz, a helyzet ismét normalizálódni fog, feltéve, hogy mindkét fél elfogadja az új helyzetet. Itt föként a szülökkel van baj, mert nem akarja elfogadni, hogy a gyereke önálló lett. Ehhez idö kell, meg a gyerek részéröl egy határozott, de udvarias viselkedés - ha a szülö ott van nála, akkor közölje (szóban vagy a viselkedésével), hogy ö van otthon, a szülö a vendég,es ezért azok a szabályok érvényesek, amit a gyerek tart jónak. A szülö meg vagy elfogadja, vagy nem jön látogatóba.

Szeritnem többek között az is lehet a baj, hogy sok szülő nem tudja megtalálni az egyensúlyt, ami ahhoz kell, hogy jófej is legyen a gyereke szemében, de a tisztelet is megmaradjon.

A másik pedig, hogy a gyerekek, fiatalabb koruknál fogva tapasztalatlanabbak sok dologban, és ha a szülő elmondja a saját véleményét, ami nem egyezik a gyerekével, akkor a gyerek ezt annak tudja be, hogy ugyan már mit tudja azt az apám/anyám, hogy most hogy mennek a dolgok, miközben sokszor tényleg csak arról van szó, hogy a szülő már a tapasztalatainak köszönhetően elsőre is jó döntést tudna hozni. Viszont a gyereknek is meg kell tapasztalnia hogy mi a következménye a tévedéseinek, csak hát a szülő meg azért szülő, mert óvni szeretné a gyereket. A harmadik gond az, hogy viszont sok dolog van, amit a gyerek lát át jobban, mert bizonyos jelenségek, dolgok még tényleg nem léteztek akkor, amikor a szülő volt fiatal, így a gyereknek sok dolog természetesebb, mint a szüleinek. A szülő óvatosságra inti a gyereket olyan dolgokban, amiket ő maga (még) nem (egészen) lát át, viszont a gyerek otthonosan mozog az adott területen/közegben és nem érti a szülő aggályait, viszont mivel fiatal, ezért kicsit türelmetlenebb is, nincs még benne annyi belátás, hogy megértse, a szüleinek nem mindig azok a dolgok magától értetődőek, amik neki is azok.