Akik külön kasszán vannak, hogyan oldják meg, ha gyerek születik?

ez nálunk még nem téma, de úgy gondoljuk, hogy ebben az esetben a férfi dolga, h eltartsa a családot. legalábbis jobb helyeken ez így működik.

a párom jobban keres mint én, és a hó végén megmaradt pénzét félreteszi. nagyon büszke vagyok rá, h jó munkahelye van, és nem szórj a pénzt két kézzel.

nekem nem olyan kimagasló a keresetem, de én is igyekszem félretenni egy keveset.

(azért a közös kasszások lenézése a külön kasszások felé elég durván tud megnyilvánulni ilyen esetekben, és elég sarkosan látják ezt a dolgot...)

Létezik technikailag külön kassza is. Egyikünk se akarta a régi jól bevált bankját otthagyni, közös számlánk nincs. Viszont tudjuk egymás PIN kódját. Fizetni az szokott, akinél több pénz van éppen. Indulásnál megkérdezzük egymást, hogy a másik hoz-e pénzt, mert jártunk már úgy, hogy fizetésnél derült ki, egyikünknél sincs.

De a férjem már tett a szüleim számlájára is pénzt, mert apám csomagjában jobban kamatozik a lekötés. Amikor lejárt, akkor csak felhívtak minket, hogy egyben utalják vagy részletekben, vagy kössék le újra?

Szerencsére szüleimmel mindkettőnknek jó a viszonya, volt olyan, hogy nekem épp nem volt munkám, férjem meg "túlkötötte" a pénzt, így a szülőktől kértünk kölcsön a lekötés lejáratáig. Amint lejárt, automatikusan visszautaltuk a kölcsönt. Fordított esetben mi is adtunk kölcsön a szüleimnek - mert ők valamiért nem mertek kérni, pedig nagyobb összeget kellett beletenni egy javításba és ők sem akarták feltörni a lekötésüket. Akkor nekünk volt több mozdítható pénzünk, határidő nélküli kölcsönbe odaadtuk, majd átalakultak "bankká". Mivel nem tudtuk elkölteni, ami náluk van, kértük, hogy ne adják meg azonnal, inkább szólunk, ha kell majd. Egy év múlva nagyon jól jött a náluk parkoló pénz.

Gyerek 1-2 év múlva lesz, de nem hinném, hogy gond lenne belőle, a férjem ilyenben nagyon partner. Sőt, nálunk ő intézi a bevásárlásokat is, mert nő létemre utálok vásárolni.

Ja, a számlákat úgy oldottuk meg, hogy dijnet-re beregisztráltunk mindent. Az én lakásomban élünk, az internet-tv maradt csoportos beszedéssel az én számlámon. A többit a dijneten vezetjük, mindkettőnk tudja a hozzáférést. Többnyire a férjem számlájáról megy, de ha nekem jut hamarabb eszembe, akkor én lépek be és a saját számlámról utalgatom a pénzt. Ez azért alakult így ki, mer t a férjem lakásában élő albérlők huszadika körül átküldik az óraállásokat, azt a férjem befizeti, majd hónap elején a kimutatás alapján beszedi a pénzt tőlük. Viszont ha már fent van, akkor a saját számláinkat is befizeti.

Mondjuk gondolkozom rajta, hogy beköltözöm az albérlőkhöz néhány napra, mert hihetetlenül alacsony számlákat produkálnak és szeretném eltanulni, hogyan csinálják. Minden hónapban megcsodáljuk a számláikat és vakarjuk a fejünket, hogy mennyire ügyesek és vajon hogyan csinálhatják.

A párom taxis, naponta kapja a fizetését, nem havonta, így ő be sem rakja bankba. Én a GYES-t, és az egyéb juttatásaimat hónap elején kapom a bankszámlámra.

A lakás, a számlák, egyértelműen a férfit terhelik, amikor vásárolni megyek, hagy itthon pénzt, ebből veszem a főznivalót, a gyerek cuccait, a háztartási kellékeket.

Hogyha hónap végéig kijövünk az ő keresetéből, automatikusan elraktározzuk, ami a bankszámlára érkezik. Hogyha megszorulunk hónap végére, hozzányúlunk a kártyához, van, hogy feléljük az egészet. Jobb hónapokban "felhalmozódik" a bankban ez a kis pénzecske, ez az aranytartalék. Mivel közösen rendelkezünk a pénzről, nem számít, hogy az én nevemen van a pénz, hogyha neki van rá szüksége, akkor az övé - minthogy ő is ellát engem, és a kislányunkat.

Amíg nem volt gyerek, külön kassza volt. Azóta az én gyedem is az ő számlájára megy, ami amúgy közös számla lett így. Nekem rossz érzés, mert szeretem, amikor van egy kis saját pénzem. A párom ragaszkodott ehhez, mert az ő pénzéből meg az albérlet, az enyémből a gyerek dolgai plusz a kaja. Magamra (sajnos) nem nagyon költök. Ha igen, lelkiismeretfurdalásom van, valamint rossznak érzem, hogy mindenről be kell számolnom (pl. egy szempillaspirált sem vehetek észrevétlenül.) A gyerek dolgait egy ideig én intéztem, már azt a közösről fizetem, ha kártyával tudok fizetni, ha nem, akkor a maradék ebédpénzemből.

Én jobb szeretem a külön kasszázást. Ja, a pénzekről: az én gyedem 40 ezer, a férjem fizetése ennél azért jóval több. Mégis, mintha én lennék alárendelt. Nem mintha rossz dolgom lenne, de mégis rossz ez így.