Miért akarják megkereszteltetni a gyereküket a nem vallásos szülők?

Én csak tervezem, hogy az 5 évesemet meg kellene keresztelni. Az indokaim a következőek: én nem vagyok megkeresztelve és emiatt sokszor ért hátrány az életben (az osztályból egyedül én nem lehettem cserkész, nem kaptam szeretetcsomagot karácsonykor, mint az összes barátnőm, nem mehettem el azokba a nyári táborokba, amikbe a barátaim elmehettek). Felnőttként dunsztom sincs hogyan kell viselkedni a templomban, mit kell csinálni egy mise alatt etc... pedig szeretnék menni, sokszor érzem, hogy valami odahúzna és jó lenne egy összetartó hitközösséghez tartozni (nem a dogma, hanem a béke, szeretet, összefogás miatt)...

Én ebből kimaradtam. A fiamnak szeretném ha könnyebb útja lenne, mint nekem. Az egyház, a kisközösségek adhatnak neki olyat, amit én nem tudok.

Eddig kétszer indultam el a lelkészi hivatalba érdeklődni, hogy megoldható-e a megkeresztelés, ha én nem vagyok keresztény, de mindkétszer rossz időpontban mentem. Majd talán harmadszorra sikerül beszélnem egy illetékessel...

Sokan egyébként a nagyszülők/dédszülők nyomására keresztelik meg a gyereküket, akiket még igazi vallási szellemben neveltek.

Barátnőm is ilyen, szüleinek igazából édesmindegy volt, de mivel a mama ragaszkodott hozzá ezért egye fene alapon megkeresztelték. A nagyi meg aztán cipelte templomba. A probléma az, hogy felnőtt korában rájött, hogy hozzá a buddhista szellemiség áll a legközelebb.

Én egyébként nem lettem megkeresztelve, nem is tervezek, a felfogásom is ateista és semmi hátrányát nem érzem. A templomi esküvő meg nem vonz.

Kedves utolsó, ne is mondd, nem most a legutolsó, hanem az előző, 2000 körüli népszámlálás kapcsán volt egy borzadalmas tapasztalatom. Akkor ugye úgy ment, hogy nem volt még netes lehetőség, és általában úgy ment, hogy az otthon lévő idős rokonok (többnyire nagyik) diktálták be a kérdezőbiztosoknak az egész család adatait - és hát előre tudható volt, hogy majd eszerint osztják az egyházak állami támogatását.

Namost huszonéves lány ismerősöm és a nagymamája később borzalmasan összevesztek (hetekig tartó sírásos rohamokkal pro-kontra) mert a lány a krisnásokkal szimpatizált jó ideje, a nagyi meg bediktálta helyette, hogy vallását gyakorló katolikus... és ugye mivel a népszámlálási íveken nincs azonosító, utólag semmiképp nem lehetett már korrigálni, bárhova is fordult az illető lány...

Különben akkor a nagy történelmi egyházak helyében én igen-igen szégyelltem volna magam, mert később gátlástalanul hivatkoztak ezekre a totál irreális számokra, holott ugye azért hozzávetőleg tudja mindegyik, hogy valójában kb hányan vesznek részt rendszeresen hitéleti dolgokban... de ők gátlástalanul hivatkoztak rá, és eltették a pénzt a nagyik "dehát meg van keresztelve akkor ...." (hiába nem volt 10 éve templomba se) számai alapján.

Holott valahonnan rémlene valami olyan, hogy "ne szólj hamis tanuságot"... na mindegy, nagyon gáz volt az az egész, sok családi vitát meg rossz érzést keltett...

Jó kérdés! Szerintem az csak egy kifogás, hogy a szülők akarták felvenni a vallást, csak annak idején nem lehetett. Minket is titokban kereszteltettek meg a szüleink a rendszerváltás előtt. Másrészt nem csak születés után lehet keresztelkedni, eltelt 23 év, bőven lett volna ideje a szülőknek is megkeresztelkedni és keresztény módra élni, ha annyira fontos ez nekik.

A sógornőm példája jut eszembe. Beíratta a gyerekeket hittanra (akik meg lettek ugyan keresztelve, de mivel a szülők sem járnak misére, ők sem voltam vallásosnak nevelve), mondván: "Azért az alapokat tanulják meg" Aztán döbbenten meséli, mit nem képzel a hittantanár, hogy a gyerekeknek misére kellene járniuk és pecsételtetni az ottlétet. Hogy ez minek?

Értem én, uncsi meg minden, de akkor ne járassa őket hittanra, ennyi. Nem kötelező vallásosnak lenni.

Nálunk a következő a helyzet: a férjem is, és én is meg vagyunk keresztelve, volt egyházi esküvők. Nem élünk vallásosan, nem járunk templomba. Gyerekként naná, hogy kellett hittanra járni, templomba, elsőáldozni, bérmálkozni. És nem szerettem. Nagyon nem. Miért? Mert a templomban azt láttam (vidék), hogy a részt vevő, hívő keresztények a mise végeztével már a templom ajtajában kibeszélnek mindenkit... Ez nem annyira keresztény viselkedés... A bérmálás kötelező jellegű meglétével lezártam a templomi megjelenéseimet. telt az idő. Férjhez mentem. Aztán megszületett a kislányunk. Jött a kérdés: mikor lesz a keresztelő? Mondtam NEM LESZ. Igen, felénk is elhangzott, nagyszülőktől, hogy jajjjj, pogány lesz? Az. Egész addig, amíg Ő maga nem dönt úgy, hogy valamelyik vallást gyakorolni szeretné. Mindemellett hogy nem fogom kényszeríteni a templomba járásra, és a hittanórákra, én azt gondolom, hogy fogok neki mesélni a vallásról (van pl egy kifejezetten gyerek-bibliám). Ha másért nem, hát azért, mert a vallások ismerete (szeritem) hozzá tartozik az alapműveltséghez. És nagyon igaznak tartom azt a mondást is, miszerint

hinni nem a templomban, hanem Istenben kell.

A társadalmi nyomás is lehet ok.

Megszámolni nem tudom, hányszor kérdezték tőlünk hogy miért nem házasodtunk templomba és hogy mikor kereszteljük meg végre azt a szegény gyereket....

Igenis a társadalom ezt ELVÁRJA ma Magyarországon. Ha együtt élsz valakivel, legyen egy puccos templomi esküvőd, ha gyereked lesz legyen megkeresztelve.

én nem hiszek.. kb az imát se tudom elmondani..

párom viszont hisz,azt mondja néha még imádkozik is.. már nem jár, de régen járt templomban..

Ő akar keresztelőt, én nem. szerintem felesleges, ha a gyerek akar , majd választ..

NEm olvastam el a válaszokat, szóval:

Én meg lettem keresztelve, bár a szüleim nem gyakorolják a vallásukat. Ennek ellenére járattak hittanra, és vasárnapi misére is nagyon sokáig, elsőáldozó is voltam, a bérmálás előtt mondtam meg nekik, hogy nekem ez nem fontos, nem akarok tovább járni.

Szerintem meg akarták adni az esélyt, hogy ha esetleg hinnék, ne kelljen az alapoktól kezdenem felnőtt fejjel.

A saját gyerekeimet ugyanígy szeretném nevelni, a kisfiamat egy évesen kereszteltettük meg (nem buli volt, a mi esküvőnkkel tartottuk egyben, utána beültünk kávézni)a kislányunk fél éves, ő még nincs megkeresztelve.