Szerintetek ez így helyénvaló?
Bátyám elköltözött otthonról. (Nem egy putri koleszba/albérletbe, szép közös otthonuk van barátnőjével.) Ha ellátogat hozzánk, netán csak "felugrik", mindig ledobálja a ruháit (alsógatyában csak jobb ebben a hőségben..), belekajál a hűtőbe. Szóval pont úgy viselkedik, mintha itt lakna. Persze, nem azt mondom, hogy mostantól csak kérés után kaphat egy pohár vizet stb., de mégis olyan fura.. Nekem nem jutna eszembe az ő lakásában, egy szál bugyiban elfeküdni a kanapén, mert nekem úgy kényelmes, és úgyis magunk közt vagyunk.
Máshol ez hogy van? Szerintetek nem illik a családom otthonában valamelyest másképp viselkedni, ha én már nem lakom ott?
válasza:Hát azért gondolom csak abban a házban nőtt föl, előkerültek a régi "gyerekkora".
Nyilván én sem örülnék ha felzabálná a hűtőt, de csak a "fiam".
válasza:Nem. Ez olyan, mint ha téged idegesítene, ha ott van.
Bajod van vele? Attól még, hogy elköltözik valaki, a szülei háza jobb esetben örökre az otthona marad.
A kupi csinálás megint más kérdés, kérd meg, hogy legalább székre tegye a nadrágját.
válasza: válasza: válasza:Azért van különbség, hogy a szüleihez mégy haza, vagy a tesvéredhez meg annak a családjához.
A szülöknél továbbra is odatartozó családtag a gyereke, akármennyire is máshol él, a testvér-és családja viszont a másik testvér számára már csak rokonság.
válasza:ha hazamegyek anyámhoz, akitől kb 3 éve elköltöztem, én is azonnal átöltözök otthoni ruhába és simán benyúlok a hűtőbe...hát nekem az is az otthonom! furcsa is lenne másképp, végülis nem vendégségbe megyek....
és anyám soha fel nem hánytorgatná, hogy nem adok a háztartásba...nem hiszem, hogy azon a szelet vajas kenyéren múlik....
én sem sajnálnám a gyerekemtől, sőt, csalódott is lennék, ha nem érezné otthon magát, miután már nem lakik otthon.
Nem mondjátok, hogy ez tök oké? Hát jó tudni.
Mikor kisgyerekek voltunk és látogattuk a nagyszülőket ott mi mindig vendégek voltunk. Nem szolgáltuk csak úgy ki magunkat. És én sem úgy képzeltem, ha x év múlva meglátogatom a nyugdíjas szüleimet, csak úgy elő tőrnek a gyerekkori emlékek, és beletúrok a kajájukba, ha kedvem szottyan hajat mosok, ha már ott vagyok egy fél órát, és a többi.
válasza:Nagyszülőhöz menni azért más (lehet). Velük sokaknak nem annyira közeli a kapcsolata, meg már kicsiként megtanulod pl., hogy nagyinál viselkedni kell, mert idős, és nem szabad kifárasztani (nálunk ez volt).
De otthon, az teljesen más tészta.
És nekem a testvérem nem csak egy rokon, hanem a másik felem (ikrek vagyunk, együtt nőttünk fel, ő áll hozzám a legközelebb), az én otthonomban igen is bármikor elengedheti magát, nem sajnálok tőle semmit, pláne nem néhány falatot...
válasza:Ezek szerint mindkét szülőmnek szar volt a kapcsolata a szüleivel, mert nem csak nekünk (gyerekeknek) kellett viselkedni náluk.
Amúgy én se sajnálok tőle semmit. Készítek neki, inni, szendvicset, ha tudom, hogy jön. De mikor csak gondol egyet és a dobozból kiissza a tejet, aztán visszarakja.. hát bocs, ha nekem ez rosszul esik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!