Ti megvéditek a társatokat egy idegennel szemben akkor is, ha egyértelműen nincs igaza az adott helyzetben? Sőt, melléálltok akkor, ha ő maga generálja a vitás szituációkat?

Nézd, kedves előző, én a továbbiakban is azt gondolom, hogy nem az tükröz párkapcsolati gondot, ha a pár két tagjának egy adott kérdésről más a véleménye, hanem az, ha nem merik ezt akár társaságban is egymással ütköztetni, mert attól kell tartani, hogy valamelyik ettől megsértődik, vagy kiborul, vagy megharagszik... mondjuk mi a párommal vallási témán nem szoktunk vitázni, lévén egyikünk sem vallásos, de politikán pl. igen gyakran megesik, lévén, hogy hozzám képest még a Che is fehérgárdista:) a zasszony meg szintén nem rajong a kapitalizmusért, de kb azt mondja, most ez van, ebben kell megtalálni a létezés feltételeit.. tehát mondjuk sztenderd koreográfia, hogy valaki a társaságból megemlíti, hogy a cégüknél el kellett küldeni 3 embert (sajnos napi téma:(), erre ő közli egyetértőleg, hogy remélhetőleg ezzel másik 6-nak megmenekül a munkahelye, én meg elkezdek burzsujozni... tökéletesen elképzelhetetlen, hogy bármelyikünk a másik álláspontját védje, lévén, hogy rólam mindenki tudja, hogy kő kemény anarchokomcsi vagyok aka "semmi hatalmat senkinek!", róla meg mindenki tudja, hogy nem az, egy családban elég egy forradalmár:). Ha elkezdene akármelyikünk a másiknak nyalni, na akkor kezdene mindenki aggódni, hogy csak nincs válságban a kapcsolatunk? :)))