Lányok! Milyen életetek van/volt 12 évesen? (lent)

Na igen, tényleg, az emlékkönyv és a barátság füzet. Még a mai napig megvannak. :)

És tényleg, a rádió, amit még táborba is cipeltem magammal. :D Egyik barátnőm is hozott, úgyhogy tudtunk rádiójátékot csinálni: egyiken ment az aláfestő zene, a másikkal meg vettük fel a hülye szövegeinket. Tele voltunk ilyen kazettákkal. :P

12 évesen? Hmmm, azt hiszem akkor volt unokatesómmal közösen a Pokémon láz :))))

Amúgy suliba jártam, tanulnom kellett, hazaértem, ebéd, utána lecke, és játék, babákkal, mindenféle szerepjátékok játszottunk. Utcabeli gyerekekkel kimentünk, és sötétedésig viháncoltunk, bebicikliztük a falut, átmentünk egymáshoz, rajzoltunk, nevettünk, elvoltunk.

Akkoriban nem sok mindent engedtek meg nekem, pasik is csak úgy voltak, hogy "jaj mennyire tetszik" "jajj telerajzolom szívecskékkel a füzetem szélét" stb :D

Barátokkal állandó veszekedés volt, örihari és társai :D Aztán másnap megint öribari xD

Önálló abban voltam, hogy egyedül, felnőtt nélkül mentem suliba. Bulik, és bandázás meg sem fordult akkoriban a fejemben.

19/L

Nekem 7-8 ilyen telejátszott kazim van...

Azzal kezdődik az egyik (most hallgattam): Helló, 1997 van, és itt a nyáriszünet!!! Szétszakadok az örömtől!!! Viszlát!

-Szóval ilyen laza szövegekkel van teli az összes...

Ja, emlékkönyv. Egyetlen egy üres lap van benne, kár, hogy nem lett tele.

Tééényleg! Barátság füzet! Nekem is volt és még meg is van. :)

Most eszembe jutott, hogy akkor nagyon menő volt az üvegezés. Egyszer egy szülinapi bulin belekeveredtem egybe és volt ott egy srác aki tetszett. Annyira megrémültem ettől, hogy nem mertem játszani. De persze ez is tiszta ciki volt. :)

#8 voltam.

Relatív régen voltam 12, 93-ban.

Állandó balhé volt itthon, nagyszülőket ápoltam, mindkettőnek elment az esze, ágyban fekvők voltak, egész nap azt hallgattam, h kur.álkodok.

Reggel felkeltem, elmentem a suliba, ahol utáltak, én is őket.

Semmit nem engedtek, egész szünidőben itthon voltam, segítettem ápolni a nagyszülőket, pelenkáztam, etettem őket, persze anyuval együtt.

Egészen önállótlan voltam, egy rántottát sem tudtam elkészíteni.

Haverjaim nem voltak, nem szívesen barátkoztam senkivel, magunkhoz elhívni úgysem tudtam volna őket. Inkább hagytam, h különcnek tartsanak a kortárscsoportban.

Nem volt pasim, az első 16 évesen volt.

Szia!

Én nem sminkeltem, nem jártam bulizni, a pasik pedig még csak az eszembe sem jutottak.

Mivel az iskola a faluban volt, így minden nap biciklivel mentem, reggel korán keltem, még ismételtem az anyagokat, sokszor rágörcsöltem a tanulásra. Az osztály társakat sem szerettem, szinte teljesen kiközösítettek, elég rossz élményeim vannak akkoriból. Mióta elváltak útjaim tőlük, azóta egy szót sem váltottam velük, pedig egy alig 2 ezer fős lakosú településen élek, itt mindenki ismer mindenkit, szinte szomszéd vagyok sokakkal. A legtöbbjükkel még csak köszönő viszonyban sem állok.

Délután 1-2 óra felé haza értem. Kaja, pihi, megnéztem a Pokemont vagy a Sailor Moon-t (akkoriban délután adták), egy-két sorozatot (Vad Angyal, Marimar), azután tanulás, fürdés és alvás. Hétvégén kertészkedés, vagy az (akkor) legjobb barátnőmmel találkoztam, bicikliztünk, sétáltunk, beszélgettünk.

Reggel az anyukám keltett, én pedig felkeltem, ettem valami müzlit, felöltöztem, stb. majd apukám elvitt a suliba (ő pedig ment tovább dolgozni). Az iskolában rendes kislányként figyeltem az órákon, ebédszünetben ettem a menzán, tanítás után a barátnőmmel együtt mentünk a buszhoz, csak ő később szállt le. Délután itthon voltam, számítógépeztem, meg nagyon sokat olvastam, megírtam a leckét, illetve heti kétszer edzésre jártam. Néha átjött az egyik barátnőm (aki közel lakott), vagy én mentem hozzájuk.

Hogy mit engedtek? Nem nagyon emlékszem, azt hiszem a plázákba már elengedtek a barátnőimmel, mondjuk nem nagyon mentünk, teljesen hidegen hagyott akkor a divat és hasonlók, inkább a könyvesboltban nézelődtünk. :) Nem engedésre nem emlékszem, nem akartam olyan dolgokat, amit ellenezhettek volna.

Nem nagyon voltam önálló, az egyedül hazajövök már haladás volt, meg azt hiszem egyszer elmentem valami törilecke miatt egyedül a múzeumba, metróval (amivel amúgy nem nagyon jártam).

Volt 2 legjobb barátnőm, akikkel állandóan veszekedtünk, majd az egyik elment másik suliba, akkor már csak ketten vitatkoztunk, de tényleg nagyon gyakran, és mindig kis hülyeségeken. :D

Pasim nem volt, igazából eszembe se jutott, bár olvastam rendszeresen a 13 magazint (emlékszik még rá valaki? nagyon szerettem, jó kis újság volt, tényleg ilyen korúaknak való :D), és abban ha volt a szerelemről cikk, mindig álmodoztam róla, de komolyan sose gondoltam rá. :)

Állati jó volt olvasni a válaszokat!:)

Hétközben szülők ébresztettek,reggeli,majd rohanás a buszra.Sliders bizony ismerős,"csúsztunk" mi is eleget. :D

Suli után haza,kaja,majd lecke írás,tanulás.Hétközben lényegében nem történt velem semmi extra,viszont a hétvégéket,szüneteket imádtam.Erdő mellett éltünk,az unokatesóm(srác) gyakran itt volt nálunk,egy óriási bunkert építettünk az erdőben,többnyire ott töltöttük az időnket.Természetesen még volt jópár barát,aki csatlakozott hozzánk.Itt többnyire rémtörténeteket meséltünk,mászkáltunk,regeteg versenyszerű játékot kitaláltunk.Rengeteget bicajoztunk is,csoportosan.Emlékszem mindig egész nap kint voltunk.Volt olyan,hogy nálunk volt a mama,Ő olyan tipikus mama még máig is szerencsére.Nos,sütött 2-3 tepsi kalácsot.Kitette hűlni az udvarra,majd kiment a kertbe.Mi az unokatesóimmal,elpakoltunk majdnem az összeset és elindultunk "világgá" felfedezőútra.Nem mentünk messzire,csak az erdőben kóboroltunk,de jobban rácsodálkoztunk mindenre,mint addig és egy remek emlék maradt.Így vissza gondolva,a mamánál lévő disznóölések is nagyon jók voltak.Szülők csinálták amit kellett,mi gyerekek pedig együtt lehettünk.Na,nálunk ilyenkor figyelt be a kazetta.Vártuk a számainkat a rádióban,vagy különböző párbeszédeket vettünk fel(vagy énekeltünk),nagyon ütősek.Vagy mikor nyáron a ház előtt sátoroztunk,és sütögettünk.Rengeteg emlék előjött erre a kérdésre,ezt köszönöm :)

Engedékenyek voltak a szüleim,bár szerintem nem is voltak extra kívánságaim.Elengedtek,ha menni akartam valahová,barátnőim,barátaim szintén jöhettek.

Magam jártam suliba,valami teljesen egyszerű kaját már simán megcsináltam ebben a korban.

Haverokkal ,barátokkal hülyültünk eleget,viszont egyáltalán nem volt semmi több ebben.Bár emlékszem,a szomszéd srác mindig hozott nekem valami csokit vagy virágot.Versikét is kaptam.Mindig megköszöntem,viszont pusziszkodni valahogy nem szerettem.Egyik alkalomnál éppen kint volt édesanyám és még ő szólt rám,hogy a "puszi hol marad?"-Ez után mikor kaptam valamit,mindig adtam a srácnak két puszit a pofijára.Ebben ki is merült az érdeklődésem.(Majdnem hazudtam,kb. 12 lehettem,mikor az unokatesómmal meglestük,hogy mi van a másik lába között.De az tényleg csak egy pillantás volt vörös fejjel :D)15-16 lehettem az első csóknál,majd pár nappal a 18. szülinapom előtt vesztettem el a szüzességem-máig is együtt vagyunk a barátommal.

Jó volt akkor gyereknek lenni,tényleg sokkal izgalmasabb volt ,mint a mai gyerekek többségének.Talán még igaz barátok is jobban voltak,mint most.

Bocsánat a regényért és az esetleges hibákért.Késő van már,de ezt nem hagyhattam szó nélkül. :)