Lányok! Milyen életetek van/volt 12 évesen? (lent)

Egy átlag napom úgy telt, hogy felkelés, suliba menés, kb délután 2 órakor értem haza. Akkor tesómmal ebédeltünk, majd tv-nézés és tanulás délután. Este fürdés, tv és alvás. Nagyon a hétvégéken se csináltam mást. Keltem kora reggel mesét nézni, max barátnőkkel biciklizés/sétálás.

A szüleim mindent megengedtek amit akartam. Addig voltam fent amíg akartam, ha hajat akartam színezni azt is megengedték, ha el akartam menni 2-3 napra egy messzebb lakó barátnőhöz mehettem. Sosem korlátoztak semmiben.

Nem voltam túl önálló, de akkoriban már egyedül buszoztam, mert a suli 20 km-re volt pl. Meg segítettem otthon a családi vállalkozásban (a fizikai részében).

Rengeteg haverom volt, itt a környéken együtt nőttünk fel, kb 15-en. Többség fiú. Rengeteget hülyéskedtünk, sétáltunk, játszottunk (akkoriban már menőnek számított a felelsz vagy mersz és a hasonló játékok). Volt barátom is, de kézfogáson kívül több nem volt köztünk. Az első csókot 14 évesen kaptam.

Most 20 éves lány vagyok.

Iskolaidőben : reggel anyu keltett, puszival, aztán mindig mentem reggelizni, készülődni. Kaptam tízórait, mentem suliba. Ott végig tanultam, figyeltem, szünetekben elvoltam (nem voltam barátkozós tipus), majd hazamentem, anyu ebéddel várt. Utána fél óra szieszta volt, és tanulás. Este vacsi és játék.

Hétvégén és nyári szünetben:

Útra keltünk, és mentünk nagyszülőkhöz. Hatalmas birtokuk van, erdő mellett. Az unokatesókkal játszottunk az erdőben, kilométereket jártunk be, mindig kitaláltunk valamit, sosem unatkoztunk. Nagy állattartomány is volt, tyúkokat etettünk (kergettünk), tojást szedtünk, kecskét fejtünk, disznókat néztük, hogy esznek, és köpködtük őket, hogy nagyok legyenek. Ha esett, bent voltunk, a nagyszülőkkel malmoztunk, dámáztunk, ritkán még tévét is néztünk, de csak akkor, ha papa bekapcsolta. Olvastunk, versenyre :D

Mindig kitaláltak valamit, hogy ne unatkozzunk.

Hogy voltam önálló?

Már elég szépen tudtam főzni, sütésben tudtam segíteni. Az állatok ellátásában simán. Bevásárolni, utazni egyedül, simán... Pénzt beosztani (zsebpénzt, fillérek voltak csak) korán megtanították, hogy kell, hogy jusson is, maradjon is. Varrni, ha elszakadt valami, tüzet gyújtani, eloltani. A felhőkből meg tudtuk mondani, mikor lesz vihar, merről fúj a szél és mit hoz. Ismertük a virágok fajtáit, ez is hasznos volt, máig hasznomra van.

Haverok nem voltak, tényleg nem voltam barátkozós tipus, unokatesók voltak csak, velük voltam jóban-rosszban.

Pasi :D Eszembe sem jutott, még egy pillanatra sem. Ha valaki kérdezte, hogy a fiúkkal mi lesz, mondtam, hogy majd ha megnövök, lesz egy férjem, és lesznek gyerekeink.

Lett is, és van két babám :)

Ennyi röviden, remélem, jól feleltem a kérdésre.

25/N

3as vagyok megint...

ezt elfelejtettem, pedig nagyon szerettem:

kazettázni szoktunk, vagyis felvettük a dumánkat kazira.

Hát, még most is megvannak a felvételek, nagyokat lehet rajta röhögni.

Most 27 vagyok, úgyhogy én a te felfogásod szerint valószínűleg még az "ősidőben" voltam 12 éves, de azért elmondom, hogy milyen volt. :) Legalább meglepődsz kicsit, hogy milyen más volt még 15 éve az élet. :P

(Nő vagyok amúgy):

Természetesen általános iskolába jártam, itt helyben, tehát sokat nem kellett utazni. Mivel van egy fiatalabb testvérem is, reggelente kettőnket vittek autóval. Ugye hatodikosok voltunk akkor épp, olyan napi 5-6 óránk volt. (Asszem, hogy csak pénteken volt 5, az volt a rövid nap.)

Délután megebédeltünk még pár osztálytársammal az iskolában, aztán általában gyalog jöttem/jöttünk haza. Többen lakunk erre, úgyhogy általában csoportosan jöttünk. Néha a húgomat is én hoztam el. Itthon először leckét írtam, mert szerettem túl lenni rajta minél előbb. Pénteken is mindig megcsináltam. Utána pihenés.

Az akkora nagy "menő" játék a Nintendo volt, főleg a Super Mario. Ezt rengeteget játszottuk, főleg, ha jöttek hozzám, vagy én mentem valakihez. Valamilyen nintendoja kb. mindenkinek volt. :D Ellenben a legelső mobilomat 13 éves koromban kaptam meg, amit ma már fel sem ismernél mobilként szerintem :P, úgyhogy 12 évesen az még nem volt. Senkinek sem, mert akkor még Magyarországon nem igazán terjedt el ez. Viszont volt a suliban pénzbedobós telefon, aminél sorban állhattunk, ha telefonálni kellett. :D

Péntekenként általában vagy jöttek hozzám osztálytársak, vagy én mentem valakihez. Imádtunk biciklizni, tavasszal/nyáron egész sötétedésig kinn voltunk. (Vagy görkoriztunk - a másik kedvenc.) Erdőt jártunk (itt van nem messze), sziklákra másztunk, épülő házakban játszottunk. Mindig "nyomoztunk", ugyanis ennyi idősen épp az X Akták mániámat éltem, és mindenáron FBI-os akartam lenni. A másik kedvenc sorozat, amit akkoriban mindenki nézett, a Sliders volt, te valószínűleg azt sem tudod, mi az, úgyhogy nem is részletezem, hogyan, de a lényeg, hogy ezt is állandóan eljátszottuk, amolyan "szerepjátékként".

A nyarat táborokban töltöttem szinte végig. Balatonon volt az iskolának saját táborhelye, oda mindig mentem, illetve volt Németországba, hol Franciaországba mentünk, mert ott vannak testvérvárosaink. Ezek a táborok nekünk nem kerültek semmibe, mindig a németek állták mindenkinek.

Családdal is szinte mindig mentünk egy-egy hétre valahova. Sokat mászkáltunk amúgy is családdal is, meg szinte mindig jött velünk a legjobb barátnőm. Állatkert, színház, mozi, cirkusz :)...

A szüleim mindent megengedtek, amit szerettem volna, de igazából nem hiszem, hogy nagyon "feszegettem volna a határaimat". Az biztos, hogy a táborokba simán elengedtek (külföldre is), barátokhoz is, hagyták, hogy mászkáljunk akár egész nap. Ugyanakkor olyasmi, hogy pl. bulizni menjek, fel sem merült. Egyszerűen akkor még ennyi idősen ez senkinek eszébe sem jutott.

Ugyanígy fel sem merült, hogy "pasim" legyen, egyszerűen gyerekek voltunk még ehhez. Nehéz elmagyarázni annak, aki ezt már nem így élte át, de inkább voltunk olyanok bizonyos szempontból (öltözködés, kicsit viselkedés), mint ma mondjuk egy 7-8 éves. Smink szintén senkinek eszébe sem jutott, és az öltözködésre se nagyon figyelt még akkor senki. Eszünkbe sem volt tetszeni a fiúknak.

De arra emlékszem, hogy kaptam egy aranyos szerelmes levelet, meg egy hógömböt, amiben szívecskék hullottak, az egyik osztálytársamtól. Cserébe kapott egy puszit (az arcára). :) Hát, mi még ilyenek voltunk 12 évesen.

Önállóság... Hát, bizonyos szempontból nagyon is. Hiszen külföldre jártunk, ott sem nagyon voltunk felügyelet alatt, a tanároknak nem az volt a dolguk, hogy 24 órában figyeljenek ránk. Ha gond volt, megoldottuk. Mivel rádiótelefon se volt, ilyesmire nem számíthattunk. Néha kiszöktünk a táborhelyről, mászkáltunk a városban, aztán volt, hogy eltévedtünk. Valahogy megoldottuk, pedig nem is beszéltük a nyelvet valami magas szinten. :)

Viszont otthon nem nagyon várták el, hogy házimunkát végezzek, így ilyen szempontból el voltam maradva. Ált. a többiek is, akkor ez még annyira nem volt szokás. Utólag azt mondom, lehet, hogy nem lett volna rossz, de persze akkor tök örültem, hogy nem kell ilyesmivel foglalkozni.

A "haverjaimmal" mi még akkor leginkább játszottunk. :) Különösebben nem "viselkedtünk" sehogy. Értem, hogy mire gondolsz a kérdéseddel, de akkor még nem akartunk semmilyen benyomást tenni, szóval nem volt semmi különös.

Bocsi, ha hosszú lett, de kb. ez a válaszom. Tudom, ez most úgy hangzik, mintha az ősidőkben lett volna. Nagyon sokat változott a világ pár év alatt. :)

20 vagyok. Már nem nagyon emlékszem, hogy mit csináltam 12 évesen.

-Még játszottam, az akkor 8 éves öcsémmel. Barbi, autók stb.

-Nem nagyon járkáltam ki.

-Nem pasiztam.

-Nem sminkeltem.

Kb. ennyi.

Kedves 27 éves! Én 28 vagyok, jó volt olvasni a válaszodat.

Hétvégente a nagyszüleinket látogattuk, mesét néztünk, fára másztunk, nem volt mobiltelefon...

Fogalmam sincs, hogy teltek a napjaim 12 évesen.

Reggel iskolába mentem, délután haza, aztán leckét kellett írni.

Haverjaim nem voltak, az osztályomba olyan lányok jártak, akik a mai csücsörítős-tükörben pózolós kislányok 1995-ös változatai voltak, nem szerettem őket.

Eszembe se jutott a pasizás, meg a sminkelés.

28/n

Nem nagyon emlékszem, de én 12 évesen még játszottam, babáztam. Haverok, pasik?! Azt sem tudtam, hogy az mi!

Viszont nem emlékszem, hogy egyébként hogy telt a napom, vagy miket csináltam.

Felkeltem, suliba mentem, barátnőmhöz felmentem, leckét csináltunk, játszottunk, hazajöttem, tévéztem, elvoltam, fürödtem, lefeküdtem.

Igazából nem tudom, Anyu mit engedett volna meg, mert nem akartam soha bulizni meg pasizni. Tehát mivel nem akartam, nem volt mit tiltani.

A szobámat rendben kellett tartani, mosogatni kellett, egyedül jöttem haza suliból a 9 éves húgommal.

Haverjaim nem voltak, inkább barátaim. És nem tudom értelmezni, hogy hogyan "viselkedtem" velük. Hát ami abból jön, amilyen személyiség vagyok. Normálisan.

Nem volt pasim.

Side note: milyen érdekes, hogy a sminkelést és a pasizást sokan összefüggésben említik.

25/L

Milyen jó nosztalgiázni :)

Sliders és hasonlók... mi is játszottuk, "ugrottunk" össze-vissza...

Annyira visszamennék néha!!! Annyira jó volt a gyerekkorom!!! Akkoriban még igazi gyerekkor volt, nem nőttünk fel túl korán, nem akarunk nagyobbnak tűnni, pasizni, cigizni, magassarkúzni, sminkelni, pici miniben járni, és riszálni. Gyerekek voltunk, tornacipőben, melegítőben vagy színes félnaciban. Kiengedett eredeti hajunk volt, vagy coffosok voltunk, nem vasalt hajjal és melírrel bajlódtunk.

Nem rosszból mondom, de én nem lennék a mai világban 12 éves... annyi tininek sivár az élete, amit ő most jónak hisz, de tizenév múlva már tudni fogja, hogy ez így nem volt jó, és akkor már nem lehet visszacsinálni.

12-13 évesek, legyeket kicsit gyerekek, nem maradtok le semmiről, és lesz mire emlékezni, nemcsak a minden heti szakításra, és arra, hogy anya miért nem enged ki hajnali kettőig, de sz*r nekem...