Össze vagyok törve! Mit csináljak? Nagyon rossznak érzem magam! Hogyan jöjjek ki ebből?
Nagy gázba kerültem. Előre mondom, hogy soha nem kerültem még ilyen helyhetbe! Együtt élek a párommal, aki rendes ember. Igazából ha hibát lehet mondani rá, az annyi lenne (bár szerintem ez nem hiba), hogy még soha nem mondta ki, hogy szeret engem (1,5 éve vagyunk együtt) és nagyon otthonülős típus. Nem jár el sehova, csak hétvégén diszkóba. Ha hívom, hogy menjünk el vacsorázni, akkor ő nem akar, mert ő nem szeret randizni, romantikázni. Ha mondom, hogy bármilyen más programot csináljuk, nem akar. HA végez a munkával, hazajön eszik és fekszik be az ágyba, aztán TV vagy számítógép. Ő 14 évvel idősebb nálam.
Én egy életvidám ember vagyok, aki szeret jönni-menni, vannak barátaim, barátnőim. Most hogy itt a nyár így főképpen szeretek eljárni mindenhova. A rokonságomban van egy fiú (rokonom haverja) akinek megtetszettem. S az a gáz, hogy nekem is tetszik ő. Olyasmi mint én. Épp ilyen idióta röhögőgörcs mint én vagyok. Ő is egy rendes srác, nem megcsalós. Egy társaság vagyunk, ismeri a páromat is és tudja, hogy van. Viszont látja, hogy gondok vannak mostanában és talán emiatt is jobban mutatja, hogy én tetszem neki.
Nem tudom, hogy mit tegyek. Ki akarom javítani, ill. jobbá tenni a kapcsolatomat, valahol meg lépni is akarok. Viszont minden nehéz.
Megcsalni, megbántani tuti, hogy nem szeretném a páromat!
TI MIT TENNÉTEK?
Olyan ganénak érzem magam...még soha nem volt ilyen velem......még ha meg is érdemelné, talán könnyebb lenne. Viszont ő nem érdemli ezt meg.
HELP!
Leirasodbol ugy tunik, hogy nem igazan illetek ossze. Van ez igy.
Mas a habitus, mas igenyek, mas elkepzelesek.
Egy ideig lehet ezt igy turni, de eljon par ev mulva az a pont, amikor vagy ki akarsz majd torni, vagy elnyomod a sajat dolgaidat es alkalmazkodsz hozza. Es majd tiz-husz ev mulva kattansz be.
Nem biztos, hogy a masik lesz az igazi, lehet hogy majd csak a huszadik. De valoszinu, hogy nem a jelenlegi parod a masik feled.
Ezt en ugy irom neked, hogy sok ferfi volt az eletemben, de meg igen fiatal voltam (18 eves), amikor belekezdtem egy kapcsolatba, ami kb ugy mukodott, mint a tietek. Jol ment, mendegelt, amikor nem gondoltam arra, hogy mennyire elteroek az igenyeink, az eletvitelunk.
Szakitani nem tudtam, mert a srac nagyon ragaszkodott hozzam.
De pl ket ev utan mar nem birtam elnyomni magam, kulon is koltoztem, eljartam szorakozni, egyetemi bulik, munka, pasik. Ot meg nem zavarta, pedig alig vartam, hogy szakitson. De nem, vart meg harom evet es akkor mondta, hogy mar koltozzek vissza, kielhettem magam ennyi ido alatt, o mar nosulne, gyereket is ideje lenne vallalni, szoval alkalmazkodjak most mar hozza maximalisan, mert adott nekem harom evet, ezert csereben a kovetkezo negyven neki jar.
Akkor mar teljesen szakitottam.
Feleslegesen pazaroltunk egymasra ot evet!!!
Ne jarj igy.
Szakíts vele! Sok okod van rá:
1. kihasznál! Fogadjunk hogy a szexen kívül nem foglalkozik veled!
2. öreg hozzád! egy nyugdíjas tatának akarsz később gyerek szülni???
3. lusta, önző, csak a saját maga igényeivel van elfoglalva, nem szeret téged, mer kerüli az érintéseket: egyszóval neki az a lényeg: te jó kis cseléd legyél otthon, ő meg elvan kényelmesen, és van egy punci is.
4. ha most nem lépsz, később ez rosszabb lesz, mert ő egy savanyú ember, aki azért tart maga mellett hogy legyen neki "kényelem".
Sajnos vannak ilyen pasik!
Lépj ki ebből a kapcsolatból mert később szenvedni fogsz4!!! Nem lehet így élni, hogy ennyire nem elégíti ki a szükségleteidet!!!!
Ha nem lépsz ki, legalább ruccanj ki a haverokkal, menj el velük, a kocka pasidat meg hagyd otthon, had verje a pornóra :S
Én biztos közelebbről megismerném azt a másik életvidám srácot :)))
21L
Nem lehet rosszat mondani rá, csak ezt és ezt. Aztán lassan leírsz még pár dolgot... Talán tudnál írni még.
Én ennyiből valahogy nem azt látom, hogy olyan hű de nagyon boldog és elégedett vagy a jelenlegi párod mellett. Inkább csak lelkiismeret furdalásból vagy vele. Nem?
Én is voltam már hasonló helyzetben, annyi különbséggel, hogy mi négy éve voltunk már együtt. A helyzetem annyiban hasonlított a tiédhez, hogy voltak problémák a kapcsolatunkban és nekem megtetszett egy másik fiú. Pont ugyanolyan szarul éreztem magam, mint te. Én is úgy éreztem, hogy nem érdemli azt meg, hogy elhagyjam.
A 8. válaszóló nagy igazságot írt. A nők folyton csak agyalnak meg analizálnak. Ezer meg egyszer végiggondoltam mindent és ugyanolyan tanácstalan maradtam mint az elején.
Két mondást írnék le neked, hátha segít:
Ha van egy kis eszed, akkor a szívedre hallgatsz.
Inkább azt bánd meg amit megtettél és ne azt, hogy meg sem próbáltad.
Én személy szerint a szívemre hallgattam és nem bántam meg.
A lényeg, hogy fel a fejjel! Hamarabb rendbe fog jönni az életed, mint hinnéd!
A 9. válaszoló is nagyon jól rátapintott a lényegre szerintem. Ha felfigyeltél valaki másra, akkor az nem véletlen. Valami hiányzik neked és ezt te is tudod.
Nagyon sok nő, többek között én is olyan vagyok, hogy sok ideig kivárok amíg cselekedni kezdek. És ez nem jó. Valószínűleg már a kezdtektől fogva érzékelted a problémát, mégis eltelt másfél év! Az ember csak húzza-halasztja a döntéseket, próbál tolerálni és elodázni, háttérbe szorítani a saját igényeit. De ez hosszú távon nem fenntartható és előbb vagy utóbb ki fog ütközni. Ha nem ez a fiú, akkor később jönni fog maj más.
Neked másfél év kellett, hogy kiütközzzön a dolog, én négy évet vártam. (az előző válaszoló vagyok)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!