Jobban érzem magam a kutyáimmal mint emberek között (kivéve egy-két embert). Ez rossznak számít mások szemében?
Tudom: lepontoznak. Nekem akkor is ez a véleményem.
Nekem nem szimpatikus az olyan ember, aki csak egy olyan élőlénnyel képes kapcsolatot kialakítani, amit megüthet, megrugdoshat, megszidhat, elhanyagolhat, mégis csóválni fogja a farkát örömében, ha legközelebb meglátja.
Ezt a legtöbb élőlénnyel - pl. emberek... - nem teheti meg.
Talán azért látom így, mert a "vérkutyás" ismerőseim többsége ennek megfelelően bánik az emberekkel is: bunkó, közönséges, sértő, vagy agresszív, időnként ok nélkül. Aztán elvárja, hogy mások kérjenek tőle bocsánatot.
Ha nem teszik, akkor ugye milyen rosszak az emberek, bezzeg a kutya.
Következő találkozásnál, ha "nem csóválod a farkad", mert ember lévén emlékezel a bántásokra, akkor is bunkó vagy.
Az a lényeg, hogy vannak emberek, akik fontosak neked és számítanak. Hogy ebből kevesebb van, az nem baj.
Én is hasonlóképp vélekedek, sokszor szívesebben vagyok a kutyám társaságában, mint egyes emberekkel. Persze a családom és pár barátom ez alól kivételek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!