Anyum lenne túl engedékeny, vagy ez a normális felfogás? Nagyon érdekelnének a vélemények!

Azért kérdezem, mert megdöbbent néhány szülő hozzáállása.

Először elmesélem nálunk hogy mennek a dolgok (Apám nincs veünk):

- Ha valahova el szeretnék menni (barátnőkkel, barátommal, stb.), annyit kell mondanom hogy hova megyek, és mikor jövök haza. Ha nem bulizni megyek, akkor azért szereti, ha fél 10 körül otthon vagyok, ha messzire megyek. Ha ide a szomszéd házba, akkor végülis mindegy, csak mondjam meg mikor, és akkor pontosan érjek haza, ne késsek, mert akkor harap és elkezd aggódni. /Soha nem kések./

- Ha bulizni szeretnék, akkor odaállok Anya elé, mondom neki hogy ide és ide mennék, és jövök reggel hatra. Megkérdezi hova megyek, kikkel, és rábólint. Este azért felhív, hogy minden rendben-e.

- A szexről is lehet vele beszélni, tök természetes dolog mindkettőnknek, hogy megbeszéljük ezeket a dolgokat. Sokaknál ez is tabutéma. Még anno a szüzességem elvesztését is megbeszéltük, hogy mire vigyázzunk meg minden, nem ellenezte.

- Ha valami bajom van, bármit el tudok mondani neki, meghallgat, nem néz hülyének, próbál segíteni. És érdekli is amit mondok.

Szóval nagyon közel állunk egymáshoz, mintha barátnők lennénk, nagyon szeretem. És nem használom ki, hogy ilyen.

Akkor most beszélek a barátnőim szüleiről:

- Nekik már az sincs nagyon megengedve, hogy fényes nappal találkozzanak az ismerőseikkel, vagy csak hosszas győzködés után, akkor is "8-ra itthon vagy!"

- Bulizásról itt már ne is nagyon beszéljünk, mert az már tabu... vagy elég necces. Ja, vagy csak úgy mennek el, hogy a szülei nem tudnak róla.

- Néhány barátnőmnek a szexuális felvilágosítás is elmaradt. Nem beszélnek róla. Holott, szerintem azért egy 16 éves lánynak kéne tudnia, melyik a hüvelye... Teljesen alap dolgokat nem tudnak. A szüzesség elvesztéséről akkor már ne is beszéljünk. A szülő tudta nélkül megy az egész.

- És ők nem tunak megbeszélni semmit velük. A gondjaikat, hogy mi bántja őket, mert lehet olyan dologgal kapcsolatos, ami miatt letépnék a fejét.Így nem mondhatja el. Pedig azért néha jobb elmondani egy szülőnek, mint a barátnőnek, mert mégis tapasztaltabb jó pár évvel.

Ez lenne a jó? Akik így nevelnek, egy idő után azt fogják elérni, hogy teljesen eltávolodik tőle a gyerek és hazudik nekik össze-vissza. Ez miért jó nekik? Nem értem őket. Én nem tudnám elképzelni, hogy ne mehessek el oda ahova szeretnék (jó bizonyos kereteken belül).

És hogy Anyum így nevel, nem vagyok egy "elfajzott" lány, nem vagyok ribanc, se semmi.

Ti hogy látjátok ezt? Anyum és a többiek pont a két véglet? Vagy melyik a normális?

16/L Honey