Anyum lenne túl engedékeny, vagy ez a normális felfogás? Nagyon érdekelnének a vélemények!

Nagy szerencséd van az anyukáddal, és neki is veled. Sz a legszebb példája egy bizalomra és öszinteségre épülö szülö-gyerek kapcsolatnak.

(Ö megbizik bennek, te meg nem akarod ezt a bizalmat veszélyeztetni és kihasználni.)

Gratulálok nektek - sok nehézségtöl szabadultok meg igy az életben.

Anyukád ügyesen csinálja.

Nade ehhez két ember kell ám: a szülő meg a gyermek. Gondold el, mi lenne, ha egyszer pl. nem érnél haza fél tízre, csak hajnal egyre? Szerintem te sem mehetnél el máskor sehová. Nem mondom, hogy bizti, de előfordulhat, hogy egy-két barátnőd már visszaélt otthon a helyzettel, vagyis okot adott rá valamilyen formában, hogy ennyire fogják őket.

Elmaradt felvilágosítás? Én harmincon túli nő vagyok, de sokszor úgy érzem, hogy TI, fiatal kislányok többet tudtok a szexről mint én. Persze, egy szülő feladata felhívni a gyermeke figyelmét a buktatókra és kialakítani egy olyan kapcsolatot, ahol a gyermekében megvan iránta a bizalom.

Szóval: anyukád ügyes, de a többiekre sem mondom, hogy feltétlenül zsarnokok.

Szülője és gyermeke válogatja.

Szerintem Anyukád pont jól csinálja, és igazad van, hogy a szigorral maximum hazudós és/vagy meghunyászkodó személyiséget lehet elérni, aki majd az élet más területein se tud kiállni magáért. Vagy önalárendelő birka lesz, és felnőtt korában majd azt hangoztatja, de jó volt, hogy nem engedtek el, pofoztak, kidobták a ruháimat, eltiltottak a szerelmemtől, stb. "attól lettem ember" (de utálom ezt a fordulatot, tömény önáltatás) - és majd azzal a felkiáltással, hogy ez milyen jó, a saját gyerekével is ezt csinálja. :S

Persze van másik véglet is: tudok olyat, hogy a 15 éves lánynak az anyja azán megengedte, hogy a huszonéves barátja ott lakjon náluk, most meg ő alszik rendszeresen az új, harminchoz közelítő barátjánál. Én abszolút liberális vagyok, de ezt már én is túlzásnak tartom.

28/n

Anyukad jol nevelt teged, a bizalom, nyitottsag, oszinteseg meg van koztetek. Anyukad felfogja, hogy ha nem engedne el teged sehova, akkor hazudnal, es ugyis elmennel. Igy sokkal jobb ahogy o teszi.

Anyukad ugyes, tenyleg. Mert azert ezt a 16 eved alatt o igy alakitotta ki, nem egyik naprol a masikra lett ilyen.

Azert mondjuk kicsit tulzas a reszerol, hogy reggel 6-ig elenged, de hat ha o igy latja jonak, akkor ok.

Szia!

Nagyon irigyellek amiatt, hogy ilyen a kapcsolatod az anyukáddal! Természetesen ez nem csak rajta, hanem rajtad is múlik.

Amikor annyi idős voltam mint te, akkor anyum szinte soha nem engedett el sehova, apu meg asszisztált neki. Nem csak 16 éves koromban, hanem 18 évesen is probléma volt az, ha pl. nyáron 11 ig elszerettem volna menni falun belül a barátaimmal. Bennem ez nagyon mély nyomokat hagyott.

Utána sikerült másik iskolába mennem, és elkezdtem élni. Ezt ne értésétek félre, nem mentem folyton bulizni, nem dohányzom, drogot nem próbáltam ki. Amikor kedvem volt, akkor mentem a többiekkel. Azóta vannak barátaim. Fiatalabb koromban nem volt, mert anyu soha nem engedett el.

Ami nagyon bánt, hogy soha semmiről nem beszélgettünk anyukámmal. Azt sem tudja, hogy mikor jött meg, mikor vesztettem el a szüzességem, nem tudja hogy hány barátom volt... semmit sem tud.

Az iskolát már befejeztem, haza nem költözöm, mert még most is legszívesebben otthon tartana. Szerencsére már boldog és komoly párkapcsolatban élek. De ennek ellenére is szeretné, ha nem költöznék vele össze, hanem otthon lennék.

Folyamatosan hazudozok arról, hogy hol vagyok, kikkel... most úgy tudja, hogy van munkahelyen, igy kevesebbet nyaggat azzal, hogy menjek haza. Amúgy nincsen, a párom segít, ameddig nem lesz munkám...

Én soha nem akarom hogy ilyen kapcsolatom legyen majd a gyerekemmel. Ha meg van a bizalom, őszinteség, és nem használja ki, nem hazudik, akkor én is szeretném ha úgy lenne, mint nálatok. Én azt tartom normálisnak.

Nálunk is ugyan ez van, mindkét fél részéről

ők engedékenyek, igaz én bulizni sose járok, nem az én stílusom :) sose hazudok nekik, sose kések,naponta többször beszélünk, ha nem vagyok otthon akkor is... nagyon szerencsésnek érzem magam én is.. ennél jobb szinte nem is lehetne

15.44-es vagyok! Lemaradt, hogy már 24 éves vagyok. És még ennyi idősen is otthon akar tartani.

Ja, és voltam tanulni külföldön. Abból volt ám cirkusz, hogy én azt hogy képzelem. Nem hogy örülnének neki, hogy nem a züllött mai fiatalokhoz tartozom.

Amúgy ő azt hiszi, hogy ezt neki köszönhetem.

CSak nem vette észre, hogy a másik két testvérem inkább a züllöttekhez tartozik, és velük is ugyanezt csinálja.