Odaadnátok rokonotok/családtagotok szerveit másnak?
A távolabbi családban történt nem régen egy baleset, velem hasonló korú, huszonéves lánnyal. Jóban voltunk, bár ritkán találkoztunk. Ma kaptunk egy telefont, hogy a lány nagyon rosszul van, tulajdonképpen gépek tartják életben. Még nem mondták ki az agyhalált, de azt sajnos igen, hogy ha magához is térne, sosem lesz már teljes értékű élete olyan mértékben sérült az agyi központja.
A lényeg, hogy az orvosok felvetették a szervdonor témát a szülőknek, illetve kaptak némi gondolkozási időt.
Sosem beszéltek erről a lányukkal, igazán én sem, csak megérzése van mindenkinek, hogy szerintük a lány hogyan döntene.
A szülők zokogva telefonáltak, hogy hátha nekünk mondott valaha is erről valamit, könnyebb lenne úgy dönteniük, ha tudnák a lányuk mit akart. Azt mondták bármilyen tanácsot is elfogadnak, hirtelen nem tudtunk semmit mondani nekik.
Én úgy gondolom, hogyha már rajtam nem tudnak segíteni, hát segítsenek máson, egy kis darabom legalább tovább él másban, viszont édesapám egyáltalán nem így látja. Ő azt vallja, hogy egy embert egyben kell eltemetni. Nektek mi a véleményetek erről? Ti hogyan döntenétek?
válasza:Odaadnám.
Egyébként a "ne cincálják szét" dologról annyit, hogy boncoláskor eleve kiszedik a belső szerveket egyenként, megvizsgálják, aztán különösebb rendszer nélkül visszapakolják a törzsbe (vagy nem, ha lezárják a testet, úgysem látszik). Szóval mire temetésre kerül sor, ritka az olyan test, amit már nem legóztak szét egyszer.
válasza:Egyébként én egyszer mondtam a családomnak, hogy ha valami történne velem, akkor szabad a rablás, felőlem múzeumnak is adhatnak kitömve, vagy másoknak a szerveimet.
Szüleim kibuktak, hogy miért beszélek ilyenről - de hát engem is elüthet a busz vagy a fejemre eshet egy tégla. Szeretnék sokáig élni, de bele kell kalkulálni, hogy baleset ér.
A kérdést olvasva legalább megnyugodtam, hogy volt valami értelme ezt elmondanom nekik.
válasza:A sajátomat mindenképp odaadnám, a rokonaiméról ugye hivatalosan nem én döntök, de ha csak nem tudnám róla hogy nem akarta, akkor felajánlanám. A halottnak már úgyse kell, viszont több életet megmenthet.
Erről olvastam egyszer egy írást, belinkelem, engem megríkatott.
válasza: válasza:1. titkos a donor, tehát nem lehet megtudni.
2. nem beleegyezni kell, hanem tiltani (szemben sok európai ország gyakorlatával,pl.Németország,Anglia, Franciaország) tehát a "default" az, hogy engeded.
válasza:A sajátomat odaadnám, pláne, hogy ezt már kikötöttem a családnak, ha valami történik velem, ne temessenek, hamvasszanak.
De ha például egy közeli családtagommal történne hasonló, nem tudom mit tennék. Egyrészt azon gondolkoznék, hogy ő mit tenne? Odaadná vagy inkább nem?
Úgy egy éve láttam erről egy riportot, ebben mondták, hogy beleegyezni kell... bár lehet keverem, mindegy is. A lényeg, hogy a közeli hozzátartozók beleegyezése nélkül senki nem fog hozzányúlni és valószínűleg a boncolás is felesleges, mert tudják, mibe "halt bele", ha ez bekövetkezik.
Mint említettem az agyhalál még nem állt be, tehát elvileg magához térhet, de sajnos találkoztam olyan példával, ahol hónapok várakozása és sok sok vizsgálat után a családnak döntenie kellett, hogy lekapcsoltatják-e a gépekről, vagy saját költségen tartják tovább életben.
Nem tudom ennek a jogi hátterét, mindegy is... Engem is eléggé megrázott a helyzet. Autóbalesete volt és nem ő volt a vétkes sofőr... Sosem tudhatjuk ki jön szembe. :(
Egyébként attól, hogy apunak az a véleménye, úgy nevelték, hogy pl hamvasztás ellenes és nem adná a szerveit, még tisztelem és szeretem, ha úgy alakulna, tiszteletben tartanám a kérését/döntését, ahogy ő is az enyémet. Úgy gondolom, hogy mindenki rendelkezhet/rendelkezzen a saját teste felett, senkinek nincs joga elítélni valakit azért, mert máshogy gondolkodik, mint ahogy ő. Ezzel csak egy példát akartam hozni, hogy vannak olyanok, akik kifejezetten irtóznak a gondolattól, nem tudhatjuk, hogy az unokatestvérem hogyan vélekedett a dologról és meglehetősen nyomasztó érzés úgy dönteni, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy jó döntést hoztunk e. (ez nyilván nézőpont kérdése)
válasza:adnám, még szép. egyik barátnőm édesanyja vesebeteg, neki élődonoros átültetése volt, mert nem találtak neki máshogy vesét, és félő volt, hogy idejekorán meghal. nagyon szép gesztusnak tartom ezt is, szerencsére van rá lehetőség.
egyénként érdekes, mikor a nagyszüleim meghaltak, kérdezték, h kérünk-e boncolást. azonnal mondtam, h meg ne próbálják. nem tudom, hogy a szerveiket adták-e valakinek, erről nem beszéltek az orvosok. bár tudtommal ez úgy működik, hogy hasonló korú kell legyen az adó mint a vevő. h a lány fiatal, akkor egy fiatal életet meg tudna menteni, ami szerintem egy nagyon szép dolog.
nagyon fájdalmas lenne, ha valamelyik közeli hozzátartozóm kerülne ebbe a helyzetbe, viszont jó érzéssel töltene el, hogy valaki másban tovább él az egyik szerve.
válasza:23:10-esnek:
Szerveket csak agyhalott donorból (illetve bizonyos esetben élődonorból) lehet átültetni. Nagyon szigorú kritériumok vannak a donort illetően (életkor, fertőző betegségek, egyéb betegségek, keringésleállás ideje, lélegeztetett napok száma, adott gyógyszerek, O2 koncentráció, laborparaméterek stb), vagyis olyan nincs, hogy meghal a nagyi, de a szerveit sutyiban lenyúlják transzplantációra, mert azok használhatatlanok. Ha valaki 25 évesen meghal mondjuk leukémiában, akkor se lehet felhasználni a szerveit, mert biológiai értelemben halottból nem lehet semmit se kivenni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!