Hogyan hitessem el a férjemmel, hogy okos?
Gyerekkorában nem túl jó iskolákba járt, amolyan "helyi fenegyerek gyűjtők"-be. A tanárok is így álltak hozzájuk.
Családi okok miatt szakmunkás végzettséget szerzett, majd dolgozott. Később gyerek mellett, estin csinálta meg az érettségit.
Most már közel a 40-hez belefogott egy jogi egyetembe. 4-es, 5-ös vizsgaeredményei voltak.
Majd váltott egy olyan szakra, amit én korábban elvégeztem már. Négyesnél rosszabb eredménye még nem volt, vizsgát ismételnie nem kellett.
Valamiért olyan érzésem van, hogy kitalálta, hogy én okos vagyok, ő meg nem. Ez azért is hülyeség, mert eleve sok tárgyból nem tudtam olyan eredményt produkálni, mint ő (mondjuk szorgalom tekintetében is elmaradok tőle), sokszor magántanárok verték nagy nehezen a fejembe az adott tárgyat, hogy kettessel átpasszírozzanak. Matek jellemzően ilyen volt, nincs hozzá érzékem. Ő közel 20 év kihagyás után, heti egy különtanárral négyesre vizsgázott.
Én érettségi után mentem erre a szakra, fél évig napi 3-4 órát szenvedtem tanárral, 5-ször mentem vizsgázni, mire hajszál híján átcsúsztam.
Ami még fontosabb: sok dologban elnéző tudok lenni párkapcsolatban, viszont a szellemi szintben nem. Ha nem tartanám okosnak, nem lenne a férjem se.
Ezért is rossz állandóan azt érezni (érezteti), látni, hogy "ő milyen buta".
Járt már valaki így? Mit lehet ezzel csinálni? Egyre jobban kezd zavarni...
Világosítsd fel, hogy egyáltalán nem vagy okos, zseni.
Mondd azt neki, hogyha zseni lennél akkor nem kellett volna magántanárhoz járnod azért, hogy a kettes meglegyen.
Nekem úgy tűnik, mintha a férjed egy picit maximalista lenne.
Egyébként meg ha te annyiszor elmondtad neki, és mégsem akarja elfogadni, akkor nagyon mást nem tudsz tenni. Lehet, hgoy ez a kisebbségérzés eltűnik, amint megszerzi a diplomáját. Másban egyébként nincs "elnyomva"? Szóval azért ő hordja a nadrágot?
Elnyomva nincs, bár tény, hogy alapvetően nem domináns típus. De ez már más tészta és inkább a döntés felelősségétől való félelemben nyilvánul meg.
Most pont itt volt nála egy barátnőm közgázban segíteni (nekem anno számvitelből segített, másik nagy mumusom). Néha odafüleltem és sokadszorra hallottam a barátnőmtől (vele erről soha nem beszéltem), hogy "ne bonyolítsd túl már ennyire!", "megy ez, csak ne akard az egészet megérteni és megtanulni, most a vizsgára készülünk!".
Ahogy haladtak és egy-egy példával elmagyarázott neki valamit, akkor mindig volt egy "Ahaa!!" jellegű felcsillanás. Előtte panaszkodott, hogy hiába tanulja, nem érti.
Azt pedig senki nem várta, hogy életében először kell közgázt tanulnia és első olvasásra megértse a sajátos nyelvezetet.
Talán még egy markáns különbség van köztünk tanulás szempontjából: mivel nem vagyok szorgalmas, ezért kreatívan oldom meg. Az évek során megtanultam "szemmel szkennelni", kulcsszavakat kiragadok és erre a vázra már rá tudok dumálni úgy, hogy a tanár is elhiggye, hogy tudom. Gimnázium és főiskola is így ment végig. Kikaptam az öt lényeges szót egy oldalról, aztán rárizsáztam.
Mondjuk sanszos, hogy a matek ezért volt nehéz, mert ott nem volt mit rizsázni.
A férjem inkább pragmatikusan, mondatról mondatra halad - így látszólag többet tanul. Illetve tényleg többet tanul, csak vizsga szempontjából kevésbé hatékonyan. Viszont ez szerintem csak a szorgalmunkban jelent különbséget, nem az "okosságban".
Nem tudom, már mindenféle teóriát próbáltam gyártani a helyzet megoldására, de egyelőre nem jutottam hozzá közelebb :(
Nem tudom. :S
Én arra nem lennék büszke, hogy magántanár kellett a ketteshez.
Egyébként a vizsgái után mindkettőnk szülei hívták, hogy mi újság és rendre agyon is lett dicsérve (jogosan). Erre annyit reagált, hogy ez mennyire kínos volt neki, hogy ott dicsérgetik.
Anyám még viccelődött is, hogy na, okosabb vagy, mint a lányunk. Ebből neki annyi jött le, hogy anyám engem sérteget. Ami nem így van, én is megkaptam a saját dicséretadagomat a sikeres vizsgák után, szerintem anyám is pont, hogy próbálta őt "reflektorfénybe állítani", másrészt nem vagyok sértődős.
Nem értem, mert ha nekem sikerült jól egy vizsgám és megdicsértek, nekem jól esett és megköszöntem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!