Már itt tartunk?

Nem tudom, mi volt 100 évvel ezelőtt, nem voltam ott, azt tudom, ami a környezetemben, rokonságomban történt. A nagyszüleim (boldog!) házasságának nagyapám betegsége és halála vetett véget 47 év után. És az utolsó percekig szerették egymást és kitartottak egymás mellet!

A környezetemben mindenki családban nőtt fel (kivéve haláleset), én is, úgyhogy én ezt tartom normálisnak, hogy a gyereknek legyen családja!

15. voltam.

Sziasztok!

A mi családunkban is vannak érdekes dolgok. Anyukám húga 15 évesen lett terhes.

Aztán jött a hirtelen házasság. De ez az egész nem történt volna meg, ha a nagyanyám nem akarta volna minden áron megtiltani anyukám húgának, hogy találkozzon a későbbi férjével. Ha nem ellenzi a dolgot annyira, akkor lehet pár hónap múlva már nem is érdeklik egymást és baj sem történik, mert szem előtt vannak és nem kell titokban találkozgatniuk.

Szerintem az egy nagy probléma, ha egy szülő minden áron meg akarja mondani a gyerekének, hogy kivel barátkozzon, ki legyen a szerelme. Van annak a gyereknek elég esze, hogy megválogassa kivel áll "szóba".

Ha meg nem, akkor meg a szülők úgy sem tudnak ellene mit tenni. Hiszen a gyereket nem zárhatják börtönbe.

Előző vagyok:

Amúgy meg száz éve is ugyan ilyenek voltak az emberek, csak jobban titkolták a dolgokat... Ment a képmutatás, de az most is megy rendesen.

És mindig ilyenek is lesznek, legalább is szerintem.