Hogyan éljek így együtt a párommal?

Azt mondták itt, hogy az normális, ha valaki házas, de külön él. OKÉ, normális, mert MIND A KETTEN(!!!) annak tartják.

De itt nem erről van szó. Tényleg lépj ki ebből a kapcsolatból sürgősen és irány a pszichológus. Még ha ilyen is maradsz, de egy pszichoterápián megtanulod kezelni.

Sok sikert!!

( eszedbe se jusson házasodni, tönkretennéd az életed...)

23N

Nem sok jót ígér a dolog. Ez védekező mechanizmus, hogy mi váltja ki, ez mélyebb feltárást igényel. De egy biztos, hogy ebben benne van egy jó nagyadag félelem is, talán az elkötelezettségtől, s azok a tökéletlenségek, amiket egy embert jellemeznek, felerősödnek. - Vannak emberek akik pont ezeket szeretik a párjukban. - Amilyen kritikával illeted a párod, próbáld, meg magad is külső szemlélőként tekinteni. Vedd sorra, mik azok a tulajdonságok, amivel rendelkezel és képzeld el, hogy milyen hatással lenne rád, ha ezeket a tulajdonságokat szeretteiden vennéd észre.

S rá fogsz jönni, hogy hány olyan tulajdonságod van, amik esetleg másokat idegesítenének. De mégsem teszik szóvá:

1. Mert fel sem tűnik nekik, mert annyira szeretnek.

2. Mert minden tökéletlenségeddel együtt szeretnek

Ilyenkor jobb az önvizsgálatot kipróbálna.

érdésed, ugye?

"Hogyan éljek így együtt a párommal?"

A válasz: sehogy.

A "Mi csináljak, mit kéne tennem?" kérdésedre pedig marad a pszichológus. És akkor talán képes leszel együttélni valakivel. De addig kíméld meg magatokat az állandó konfliktustól, ami az összeköltözésből adódna.

"megőrjít a másik ember, ahogy csámcsog, ahogy köhög, ahogy zajong, csapkod, nyugalomra és egyedüllétre vágyom"

Én is ezt hittem, amíg nem találkoztam azzal, akit a szívem legmélyéből szeretek és elfogadok, tökéletesen és teljesen, minden dolgával együtt.

És nem zavar, ha véletlen leeszi magát, ha elöl hagyja a dolgait, ha épp nem sikerül neki valami és ideges, stb. stb. Évek óta vagyunk együtt és nem volt köztünk egy hangos szó sem, és nem azért, mert folyamatosan ennyire kontrolláljuk magunkat, és közben fojtott hangon beszélve "gyűlöljük egymást"... Nem is tudom, miért megy ez így, de valószínűleg mindketten annyira szeretjük a másikat, hogy pitiáner hülyeségeken nem kezdünk vitatkozni, a komoly dolgokban pedig általában egyetértünk, vagy szépen megbeszéljük, egymás mellett ülve, fogva a másik kezét.

Két lehetőséged van:

1. nem költözöl össze. Akár még évekig sem, vagy addig, míg kész nem leszel rá, vagy nem találod meg azt az embert, akivel 3 napnál tovább kibírod.

2. tényleg elkezded magad kezeltetni, pszichológussal csodákat tehetsz.

"Nyugalomra és egyedüllétre vágyom, de ez egy házasságban nem megoldható,"

hát ebben nagyon tévedsz! A nyugalomnak majdnam feltétele a házasság. Egyedüllét miért nem oldható meg? Én nagyon szeretek egyedül lenni, és vagyok is tök egyedül a lakásban, de ha itt a férjem, és látja, hogy el vagyok foglalva, vag yegyedül lennék, biztos, hogy nem fog zavarni. Ez szetem teljesen normális, átlagos.

Amúgy, off, az emberek EQ-ja teljesen átlagos. Persze.